Költözés 3 kisgyerekkel? Igazi extrém sport! – Mégis értek meglepetések...

Világéletemben városi lány voltam. A legkisebb település, ahol éltem, Debrecen volt, és egészen két és fél évvel ezelőttig kézzel-lábbal tiltakoztam, hogy ez megváltozzon. Aztán jött a covid, utána pedig várandós lettem a harmadik gyerekünkkel, és úgy éreztük, még egy világjárványt nem bírnánk ki a társasházban négy fal között.

Nehéz döntés volt feladni Budapest kényelmét, hogy minden pár percre van, gyalog is, és ha mondjuk este 11-kor szeretnénk kínait enni, megvan rá a lehetőség. Hozzáteszem, erre az elmúlt 6 évben soha nem került sor, de hát a tudat, hogy megtehetnénk, sokkal fontosabb volt. Végül be kellett látnunk, hogy a gyerekeinknek szükségük van a kertre, – főleg mivel egyikőjük sem az a nyugodt, egyhelyben üldögélő típus, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam, – nekünk pedig egy nyugodtabb idegrendszerre, amit a saját kert adta előnyöktől reméltünk. Szerintem senkit nem lepek meg, ha azt mondom, hogy egy építkezés/felújítás/költözés elég sok stresszel jár. Csúsznak, valaki pont nem ér rá akkor, amikor kellene, és lássuk be nagyon ritka, hogy olcsóbban jövünk ki, mint amire számítottunk.

Egy valamit biztosan megtanultam az elmúlt időszakban: a költözés három gyerekkel nyári szünetben egy igazi extrém sport, és köszönöm szépen, megleszek a továbbiakban nélküle. A végén már tényleg a túlélésre játszottunk, valahogy elfoglalni a gyerekeket, hogy tudjunk pakolni.

Ha esetleg hasonló cipőben jártok, akkor azt javaslom, hogy ha van rá lehetőségetek, vigyétek el a gyerekeket pár napra nagyszülőkhöz, legalább a költözés napjára, hogy ne legyenek láb alatt, amikor nehéz bútorokat és dobozokat cipeltek. A be- és kipakolásba nyugodtan vonjátok be őket, nálunk a 4 és 6 évesek szinte egyedül pakolták be a játékaikat, és az új házban együtt kerestük, minek hol legyen a szobájukban a helye. Így legalább nem kell hónapokig szaladgálnom, hogy odaadjam a keresett játékot. Na jó vicceltem, még így is sokszor rajtam keresik, ami a szemük előtt van, de ez a nem az új környezet miatt van :D 

A fiúk szeretnek barkácsolni, így adta magát, hogy ebbe is bevonjuk őket. A saját kis polcaikat például ők rakták össze pici segítséggel, de más apróbb dolgokban is szívesen segítettek. A kerti munkát pedig egyenesen imádják. Gyomlálnak, ásnak, pakolnak, dömperrel szedik össze a köveket és nagyobb fákat, kérés nélkül, teljesen maguktól, és élvezik, elfoglalják magukat egy időre, ami miatt nem lehetek elég hálás, és hát igen, pont ezért költöztünk kertes házba.

A legnagyobb félelmem egyébként pont az volt, hogy mit fogunk kezdeni a kerttel. Sem a férjem, sem én nem rajongtunk soha a kertészkedésért, és a legkevésbé sem értettünk hozzá. Csak azt tudtuk, amit gyerekkorunkban láttunk, hogy a kerttel iszonyat sok munka van, és igazából soha nincs kész. Ennek fényében sejthetitek, hogy engem lepett meg a leginkább, hogy mennyire élvezem a kinti szöszmötölést, és hogy a gyomlálás milyen meditatív tevékenység lett számomra. Alig várom, hogy legyen saját fűszerkertem, amit gondozhatok. Azt hiszem, találtam egy új hobbit.

 Az elmúlt pár hétből messzemenő következtetéseket még nem tudok levonni, de eddig egyszer sem éreztem, hogy hiányozna a nagyvárosi nyüzsgés, sőt még kínait sem kívántam este 11-kor. Azt már most meg tudom mondani, hogy nyugodtabb és csendesebb az élet itt, még napközben is lehet hallani a tücskök ciripelését, és nem látok mindenhol rohanó embereket. Valahogy azt érzem, könnyebben le tudok majd lassulni, amire már jó ideje szükségem lenne.

A szerzőről: Lucz-Krajcsovics Szandra blogger, a Modern Mommy blog szerzője, a szülőknek készült WeTime kártyajáték megálmodója, az AnyaLatte podcast egyik házigazdája.

 

Lucz-Krajcsovics Szandra, 2023. augusztus 31.

Forrás: Nyitókép: GettyImages.com

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?