Mi történik, ha a női szerepeid túl hosszú szabadságra mennek?

Te miből tudod, hogy nem vagy önmagad, hogy nem érzed jól magad a bőrödben? Mondjuk, nem csinálsz valami fontosat, amit amúgy sosem hagynál ki? Vagy ellenkezőleg, valami szokatlant teszel?

Mindig is fontosnak tartottam, hogy a női szerepeim között megteremtsek egyfajta egyensúlyt. A gyerekek születése után pedig szerintem elengedhetetlen, hogy erre tudatosan törekedjünk. Nem mondom, ez óriási kihívás, küzdök vele rendesen, főleg a nyári szünetben, amikor tényleg mindenkire és mindenre kellene időt szakítani. És akkor hol vagyok én a sorban? 

Pedig van néhány részem, ami közben integet a háttérben, hogy "Hahó, én is itt vagyok!"

Anya vagyok, no meg nő, feleség, gyerek, testvér, barát, vállalkozó, és még mennyi minden, amik nélkül nem lennék teljes. Mégis sokszor érzem azt, hogy szinte beleveszek az anyaságba, és minden más szerep teljesen háttérbe szorul.

Na jó, lássuk be, leginkább én szorulok háttérbe, hiszen miről a legkönnyebb lemondani? Persze, hogy magamról. Igen, én most elsősorban anya vagyok, és a többi szerep sokkal kisebb hangsúlyt kap az életemben. Ez rendben is van, de a többinek is helyet kell valamikor szorítanom, ha csak kis időre is, muszáj velük foglalkoznom. Ha kibillen az egyensúly, az komoly problémákhoz vezethet. Csak hogy két fontosat említsek: ha feleségként nem lennék jelen, az előbb-utóbb a párkapcsolatom rovására menne. Ha pedig a bennem élő nőt nyomnám el, akkor a saját magammal kialakított kapcsolatom, és ezáltal az önbizalmam kerülne veszélybe.

Az elmúlt időszakban sokszor éreztem azt, hogy nem vagyok önmagam, és erre nem volt nehéz rájönni. Igazából csak végig kellett néznem magamon, és tudtam, hol a bibi. Hetek óta az anyakonty és a kávé tartott a felszínen. A sminkem napról napra egyre kevesebb volt. Idejét nem tudtam, mikor volt rajtam más, mint rövidnadrág és póló. Alapesetben ezekre a dolgokra azt mondanám, hogy nem számítanak, csak külsőségek, nem ezektől függ a hangulatom vagy az energiaszintem.

De be kell látnom, hogy mégiscsak számítanak, ahogy a helyzet is mutatta. Nem voltunk sehol már jó ideje, de addigra eljutottam arra a pontra, hogy ki sem akartam tenni a lábam a házból. Ennél nagyobb bizonyíték nekem nem is kell arra, hogy igenis fontosak ezek az apró dolgok, ugyanis én soha nem voltam otthonülő típus. Elgondolkodtam, mi lehet ennek az oka, és rájöttem, hogy maguk alá temettek a hétköznapok. A család, a házimunka, a vállalkozásom, a költözés. Rosszul priorizáltam, csak kergettem a feladatokat, ahelyett, hogy hagytam volna 1-2 dolgot másnapra, és picit pihentem volna helyette. Mindenkiről és mindenről gondoskodtam, én meg valahogy kimaradtam a képletből. Egyszerűen lemerültem.

Tudjátok, az üres korsó esete. Adtam, adtam, adtam, aztán egyszer csak már nem volt miből. Ilyenkor szoktam türelmetlen lenni, kiabálni, fenyegetőzni, olyan dolgokat csinálni, ami után bűntudatom van.

Amikor ennyire elvesztem a kapcsolatom önmagammal, meg kell találnom azt a tevékenységet, ami feltölt, és ez nem könnyű, mert nem mindig ugyanarra van szükségem. Van, amikor segít az olvasás, de olyan is, amikor inkább egy kiadós futásra, vagy egy tartalmas beszélgetésre van szükségem a férjemmel. Máskor hiányoznak az ingerek, a külvilág, olyankor a barátnőim tudnak kihúzni a negatív spirálból, amibe kerültem. És persze ott van a csend és az egyedüllét, amit kisgyerekes szülőként nem tudok eléggé értékelni.

Legutóbb amikor ennyire magamba zuhantam, hogy kimozdulni sem akartam, erőt vettem magamon, kisminkeltem magam, feldobtam a varázserővel bíró vörös rúzsomat, ami mindig ad egy kis plusz önbizalmat, kivasaltam a hajam, és felvettem egy gyönyörű új ruhát, ami hetek óta várta, hogy végre alkalmam legyen viselni. És így mentem el bevásárolni. Igen, bevásárolni.

Nem érdekelt, hogy hülyének néznek, hogy ki mit gondol, erre szükségem volt, mint egy falat kenyérre. Nyilván egy ilyen alkalom még édeskevés, hogy helyrehozza az elmúlt heteket-hónapokat, amikor elhanyagoltam magam, de hihetetlen, milyen energialöketet adott ez a kis rituálé. Akármilyen nehéz, a te és a családod érdeke is, hogy tudatosan fordíts időt az összes fontos női szerepedre, és egyiket se hanyagold el. Priorizálni kell, hisz bizonyos élethelyzetekben az egyik fontosabb, mint a másik, az egyikre több időt és energiát kell szánni, mint a másikra, de érdemes törekedni egy egészséges egyensúlyra.

Ha elkezdesz kicsit tudatosabban időt szánni magadra, helyet szorítani magadnak is az életedben, hamar észre fogod venni, hogy sokkal jobban érzed magad, hatékonyabb, kiegyensúlyozottabb és persze türelmesebb vagy.