Jade Nordahl képei az anyaságról bejárták a világot – most megismerhetjük a mögöttük rejlő nőt is
A félig német- félig norvég származású Jade, besokallt az anyai feladatok komolyságát lekicsinylő megjegyzésektől – melyek talán számotokra is ismerősek. Azonban a „hiszti” helyett egy egészen kifejező és mulatságos formáját választotta a valóság megmutatásának: rajzolni kezdett. Mára már nem csak az Instagramon, hanem a könyvespolcokon is megtalálhatóak a művei.
A „Many Mini Things” baba—mama oldal Jade-del készített interjújából hoztunk el most egy részletet Nektek, mely alapján még jobban megkedveltük a művész anyukát. (A teljes interjú anyagát itt érhetitek el:)
Rendkívül kifejező képeket készítesz a mindennapi életből vett jelenetekről. Honnan jött az ötlet, hogy ezzel foglalkozz?
Igazából mindig is szerettem rajzolni, aztán az anyaság első néhány stresszes hónapjában kezdtem el ezt a készségemet terápiaként használni: a képek általi önkifejezés tette lehetővé, hogy az élet olykor kemény dolgait is humorosnak lássam. Hamar észrevettem azt is, hogy nem vagyok egyedül ezekkel a problémákkal, és a rajzaim sok szülőnek segítenek feldolgozni a nehézségeiket: ez ad folyamatosan erőt és motivációt, hogy folytassam az alkotást.
Honnan szerzed az ihletet a képeidhez?
Az élet maga adja az inspirációt; ott van mindenütt. Nincs egyszerű dolgom egy gyerkőccel és egy kutyussal is foglalkozni egyszerre. Az igazi nehézséget azonban az adja, hogy időt kell teremtenem arra, hogy kitaláljam hogyan jelenítsek meg egy adott szituációt a papíron. Most például rendkívül lefoglalnak a kicsi hisztijei: ha mondjuk nem a megfelelő ízű joghurtot kapja, már repül is az étel, kanalastul…
Szerinted mi a legnehezebb dolog az anyaságban?
Megőrizni a higgadtságod, állandóan megértőnek lenni, a folyamatos alváshiány ellenére is.
És mit gondolsz, mi a legjobb dolog?
Érezni azt a hihetetlenül intenzív szeretetet, amit a fiamtól kapok. Amikor odarohan hozzám, hosszan és szorosan magához ölel; egy pillanatra megszűnik létezni az egész külvilág.
Hogyan változtatott meg az anyaság?
Sokkal türelmesebb és gondoskodóbb lettem. Nem csak a gyermekemmel, hanem úgy általánosságban; az emberekkel. Míg például régebben simán keresztül néztem a buszon utazó, olykor furcsán viselkedő alakokon (vagy még le is néztem őket kicsit), ma már van szemem az apró részletekre is, melyből összeáll a kép:0 milyen nehéz gyerekkora lehetett az illetőnek – és így sokkal könnyebben elfogadom, hogy olyan, amilyen.
Azért szokott néha hiányozni a gyerkőc születése előtti életed?
Persze; van, hogy eszembe jutnak azok a független, gondtalan idők – a hosszú, ágyban töltött reggelek, az a rengeteg idő, amit magamra fordíthattam. De semmit sem csinálnék máshogy: azt is szeretem, ami most van.
Mi az a két legfontosabb dolog, amit megtanultál anyaként és megosztanál másokkal is?
Megtanultam simán elaludni bárhol, bármikor, amikor van rá egy kis esély, például, amint a kicsi álomba szunnyad, és kevesebbet aggódni azokon a dolgokon, amiket „meg kellett volna tennem, el kellett volna még intéznem”. Sokkal spontánabb vagyok és egyre inkább a pillanatnak élek.
az arcképe SMILING FACE WITH SMILING EYES
Ha még több érdekel Jade képi közül, kövesd az Instán:
Plézer Panna, 2017. június 29.
