Készülj fel a káoszra, ha váratlanul meglátogatsz! Egy kétgyermekes anyuka vallomása
Egy gyermek érkezése valóban sok mindent megváltoztat; azt már a terhesség alatt is tudtam, hogy ha megszületik az első kisfiam, akkor ő kerül az első helyre és mindent meg akarok majd adni neki, de azt nem is sejtettem, hogy a maximalizmusomnak és a rendmániámnak egyszer és mindenkorra vége.
Kata vagyok, van egy 3,5 éves és egy 7 hónapos gyerkőcöm, plusz egy 35 kilós kutyám. Meg egy férjem, aki többnyire nincs itthon, mert a munkájából kifolyólag rengeteget utazik – de én így szeretem!
Mindig is társasági lény voltam, és igényeltem a rendszeres baráti összejöveteleket, rengeteg partit adtunk, nyáron a kertben sütögettünk, és szinte mindig ott aludt nálunk valaki. Néha már csak arra vágytunk a férjemmel, hogy végre egy kicsit kettesben legyünk, olyankor elutaztunk egy romantikus hétévégére, aztán kezdődött minden elölről. Mielőtt „igazi családdá váltunk”, ez volt az életünk.
Mindig kínosan ügyeltem arra, hogy jó vendéglátó legyek és a megfelelő mennyiségű étel és ital-utánpótlás biztosításán túl nekem a rend, a tisztaság is nagyon számított, büszkén fogadtam a barátaim szájából kissé pejoratívan hangzó jelzőt, hogy az otthonom mindig makulátlan és én rendmániás vagyok. Aztán megszületettek a fiaim. És azóta minden megváltozott. Ahogy azt sejteni is lehetett, az az igazi modern, vagány anyuka lettem, aki a kicsikkel is megy mindenhova és mai napig rengetegszer meglátogatnak a barátaim is.
Hogy mi várja őket ilyenkor? Nos, mivel a két kezem általában tele a gyerkőcökkel, ha egy spontán ötlettől vezérelve becsöngetsz hozzánk, tuti, hogy a kutya az öledben landol. Persze, ilyenkor szabadkozom, de valójában csak annyit tudnék erre mondani, hogy „ne gyere harisnyában vagy kényes anyagból készült ruhában, mert már egy tucatszor észlelhetted, hogy nincs egy harmadik kezem, amivel Bozontot megfékezhetném”. Ne vedd tiszteletlenségnek, de az biztos, hogy nem ünnepi díszben várlak majd, hanem az éppen nagyjából tiszta cicanacik közül a leghordhatóbb lesz rajtam, a hajam pedig valószínű fésülködés nélkül egy csattal valahogy összefogva a fejem tetején. Smink helyett elkenődött kajamaradék vagy morzsa lesz majd az arcomon (és a pólómon is).
Ha pont a reggeli után jössz, még lehet, hogy nyomokban rendet is tartalmaz a lakás, hiszen minden este, miután lefektetem a fiúkat, elrámolok; ha a nap későbbi szakaszában állítasz be, akkor viszont semmi sem kizárt. Azaz könnyen beleléphetsz egy kis kajamaradványba, amit a kutya nem vett észre és nem „porszívózott be”, de akár egy lego-elemen, esetleg a kicsik szétdobált zokniján vagy egyéb ruhadarabjain is elcsúszhatsz; szóval jól nézz a lábad elé, alá.
A híres vendégszeretetem leginkább két pusziban fog kimerülni, ha csak el nem felejtek adni… De ne legyél szégyenlős, nyugodtan kérj egy pohár vizet, vagy szolgáld ki magad, hiszen a barátom vagy és nagyon szeretlek még mindig, csak épp az agyam most egészen máshol jár. Azt is be kell, hogy valljam, hogy maximum vízzel vagy tejjel tudlak megkínálni – alkoholt nem igazán tartunk manapság itthon (bár néha jó lenne elkábulni egy pohárka bortól, de mire odajutok, inkább gondolkodás nélkül beesem az ágyba).
A nagyobbik fiam valószínű hiányos öltözékben fog várni, és a látogatásod alatt legalább egyszer szoptatni és pelenkázni is fogom a kisebbet, úgyhogy ne haragudj meg rám, ha a sztorid kellős közepén felpattanok. Követhetsz a pelenkázó asztalhoz, hiszen nincs ebben semmi „titkos”, de ha téged zavar a kakis pelus látványa, nyomogasd addig a telefonod – nekem most tényleg dolgom van.
Ha neked is vannak lurkóid, akkor ez az egész miliő egészen természetes lesz számodra, de ha még nincsen családod, muszáj volt, hogy tudassam veled, mire számíthatsz. Sok szeretettel várlak!
Plézer Panna, 2018. február 28.
