Minden anyának kell „énidő”

Ez a nap nem az én napom! Valahogy minden zavaros, tótágast áll a fejemben.
Próbálok koncentrálni, de olyan nyomorultul fáradtnak, kimerültnek érzem magam.
Mit is akartam? Vajon mit felejtettem el?

Korán reggeli kelés kipipálva. Iskolalátogatás két ovissal kipipálva. Ebédeltetés különösebb katasztrófa nélkül, szintén elvégezve, gyerekek játék felé terelése, a veszekedésbe nem beleszólás, játszóterezés, lízingelt gyerek épségben visszaszolgáltatása - minden pipa.

Mehet a nap tovább...
Gyerekem vég nélküli foglalkoztatása, festék elő, kreatívkodás. Közben ezeregy kérdésre értelmes válasz adása, etetés, itatás, ésatöbbiésatöbbi.

Kacsintás a kávé irányába...majd kicsit később.

Istenem, a pocakom rettenetesen feszül. Olyan kemény, talán még egy tojást is fel tudnék törni rajta. Bentről a pocaklakó túlterheltséget jelez. Ideje lenne pihenni, és leküldeni a magzatnak is némi iszit, kaját, meg egy magnéziumot. 

Mindjárt. Majd mindjárt.
Csak előbb dolgozok egy kicsikét, természetesen meguzsiztatom a királylányt, ha még éhes a sok nasi után, öntözni is kéne virágokat, elpakolni a szétszórt játékokat, beindítani a mosógépet, felhívni aput, hogy él-e még.
Kis pocaklakó, te is várj még kicsit, mint a rég elfeledett kávém, ami csendesen kihűlt a konyhaasztalon.
Mosogatás, pakolászás, 100-adik ANYAAAA kiáltás megválaszolása.

Jaj, már vicsorogni tudnék. A hasamat simogatom. Kemény. Fáradt vagyok. Le kéne ülnöm.
 

És a  telefon zizeg - isten bizony a falnak csapom - s akkor jön az üzenet a felmentő seregtől. 
" Elviszem a királylányt csavarogni! Mindjárt ott vagyok! "
 

S aztán pikk-pakk, és már el is tűnt a gyerek, a lakás istenien csendes, és jön az áldott - minden anyának kötelező kéne, hogy legyen - énidő!


És kicsit leülhetek, és kicsit megpihenhetek.
Bár csak alig egy óra - közben is akad kisebb feladat - a hazatérő királylány már egy mosolygó anyukát talál, s nem egy felhős homlokú vicsorgót.

 

Kedves nagymamák, nagypapák, testvérek, barátok és minden jóakaró.
Ha szívből ajándékozni akartok szeretett anyuka ismerősötöknek:
- ne vigyetek bonbont - amiről csak az jut eszébe, hogy megint felkúszik 20 dkg, 
- ne vigyetek könyvet - ami fájdalmasan jelzi, hogy nincs idő olvasni, 
- ne vigyétek magatokat vendégnek egész napra - hogy még egy feladatot rakjatok a fáradt anyára.

Egy dolgot vigyetek - adjatok ÉNIDŐT! Minden kincsnél többet ér!

 

A cikk elkészítésében közreműködött: http://kissemese.cafeblog.hu/

2016. november 21.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?