Babanapló 1. – Éljen május elseje!

Jó dolog a négynapos hétvége. Mindenre jut idő, és újra és újra úgy ébredek, hogy de jó, apa ma se megy még dolgozni. A mi ízlésünkhöz képest kicsit már túl meleg is van, úgyhogy bár került a programba kirándulás is, azért főleg a kertünket élvezzük és alakítjuk. Csongor sok időt tölt kint babakocsiban, Regő mindenfélét kihord és jól eljátszik, meg egy szál pólóban szaladgál, hátha így szobatiszta lesz a nyáron. Marcit igyekszünk bevonni segíteni, amúgy meg ő már nagyfiú, a barátaival biciklizik, és egyedül is elmehet a játszótérre.

Mi felnőttek meg ásunk, kapálunk, vetünk, ültetünk és gyomlálunk. Virágzik az eper, lassan nő a saláta, a hagyma, hamarosan kikerülnek a palántáim is. Tegnap a leendő virágoskertem egy részét ástam fel és ültettem bele újdonságokat, ma meg kellemes kis fenék- és combizomlázzal ülök itt, és írom ezeket a sorokat.

A kerttől mindig nosztalgikus érzésem és filozofikus hangulatom támad. Olyan buja, termékeny ilyenkor tavasszal, minden porcikájából sarjad az élet. Talán emlékeztek, amikor tavaly növekvő pocakkal morfondíroztam ezeken a hasábokon valami olyasmiről, hogy itt ülök a zöldellő, termő kert közepén, és magam vagyok a megtestesült termékenység, méhem gyümölcsével odabenn. Most meg megérett a kis gyümölcs, kipottyant erre a világra, és nagy kék szemekkel csodálkozik rá a tavaszra meg a napsütésre. Én meg, mint a régi parasztasszonyok, leteszem a kapát, ha nyafogni kezd a babakocsiban, és a hintában ülve megszoptatom, közben ilyeneken jár az agyam.

Nagyon aranyos Csongor most a rövid ujjú bodykban, imádom, ahogy a kis hurkás karja kikandikál, hát még, amikor a melegben lekerül róla a rugdalózó vagy a nadrág, és meztelen tappancsokkal kalimpál az árnyékban is harminc fokban. Szerintem nagyon csodálkozik, hogy téli baba létére mi ez a meztelenkedés most, nincs ő ehhez hozzászokva. Amúgy tényleg kikerekedett most, nemcsak a karja hurkás. Pár hete még egész vékony kis arca, hegyes álla volt, most meg olyan gömbölyű – nem csoda, 7110 gramm volt a hivatalos mérésen.

Megkönnyebbültem, és abbahagytam az itthoni szobamérlegre álldogálást vele, az úgyse pontos, meg különben is, minek méregessem. Csak azért izgultam, hogy többet gyarapodjon most, mint az elmúlt hónapban, és a doktornőnknek eszébe se jusson tápszert javasolni. Mert én látom, hogy egészséges, jól evő, jól fejlődő kisbabám van, de paráztatható vagyok, ha valaki nagyon igyekszik ezen. De a doktornő is így látja, ugyanis meg se kérdezte, mennyit gyarapodott Csongor – 550 grammot –, hiszen ahogy megvizsgálta, látta az általános állapotát, amiben a súly csak egy adat. Meg is kaphatta a négy hónapos oltásokat, az elsőt még hősként viselte, a másodiknál már eltörött a mécses. Regő is kapott kullancsoltást, ezzel mindkét nagyobb fiam teljesen védett, megvan a fejenként három oltásuk.

Aztán kertezésen meg orvoson kívül voltunk még állatkertben is. Ez főleg Regőnek volt élmény, abban a korban van, amikor bőven elég neki négy-öt állatot jobban és többször megnézni, meg bemenni az állatsimogatóba, nincs szüksége arra, hogy még többet és többet nézzünk meg. Délre nagyon el is fáradt a napon, így esett, hogy Csongort karban vittem a parkoló felé, és a fáradt kis Regő került a helyére a babakocsiba, ahol amúgy vagy fél éve nem ült már.

Az autóban el is nyomta az álom, persze itthon utána már nem tudott aludni. Csongor viszont kidőlt: hazaérve evett, és aztán négy órát aludt egyhuzamban, és este sem volt gond az elalvásával. Mi meg hosszú idő óta először a nagymamára bíztuk alvó csöppségeinket, és megjutalmaztuk magunkat egy teraszozós, jegesteázós esti beszélgetéssel.

Timi