Doman-módszer a korai fejlesztésért
A korai fejlesztés manapság már nem csak a sérült babák számára kínál technikákat. Sok szülő gondolja úgy, hogy jelentős előnnyel indulhat az életben gyermeke, ha mielőbb elkezdi a tanítását. Ennek egyik eszköze a Doman-módszer.
Glenn Doman (1919-2013), amerikai fizikoterapeuta volt a szülőatyja a Doman-módszernek. Ő és társa, Carl Delacato pszichológus hozták létre a világhírű The Institutes for The Achievement of Human Potential intézetet (röviden IAHP), ahol agysérült gyerekek fejlesztésével foglalkoztak.
Azt vallották, hogy az agyi sérüléseket nem kizárólag medicinákkal kell kezelni, a sérült agynak szüksége van stimulálásra is. A csecsemőkori agysérülések egyik oka az oxigén-hiányos állapotban eltöltött idő, az intézetben pedig olyan technikákat fejlesztettek ki, melynek segítségével javíthatták az agy oxigén-ellátottságát, a fizikai és mentális képességek egyidejű fejlődésével.
Az intézetben kifejlesztett technikákat a ’60-as évektől kezdve Glenn Doman átültette egészséges gyerekekkel való foglalkozásokra is. Hitvallása szerint, születése pillanatában minden gyerekben nagyobb intelligenciai lehetőség rejlik, mint a felnőtt Leonardo da Vinciben valaha is volt.
Mivel az agy dinamikusan fejlődik és növekedik, ezért a tanulást már a születés pillanatától el kell kezdeni. Az első 12 hónap azért kritikus a tanulás szempontjából, mert a fejlesztés során, vagyis amikor ,,használjuk”, az agy térfogata szó szerint növekszik, később az agysejtek csak pusztulnak. A stimuláció az, melynek során az agyban lévő potenciált fel tudjuk tárni, azzal élni tudunk.
Magyarországon is elérhető a Doman-módszer, elsősorban a Doman-kártyák közismertek. Az olvasási, szövegértési, matematikai (zenei) készségeket alapozzák meg egészséges - kb. 5-6 éves korig - és sérült gyerekeknél. A kártyák készen is kaphatóak, de otthon is elkészíthetőek.
Ezek a kártyák a bennünket körülvevő világot mutatják meg képekben, miközben a leírt szó is rákerül. Tárgyak, állatok, tulajdonságok, testrészek, mennyiségek stb. láthatók a kártyákon jól felismerhetően, nem sematikusan ábrázolva. Naponta többször, rövid ideig kell ezeket a képeket mutatni a babának – kisgyereknek -, jól megválasztva azt az időpontot, amikor nem fáradt, nem nyűgös, hanem vidám, együttműködő. A képeket időnként ismételni is célszerű, és jó, ha egyszerre, egymás után olyan kártyákat mutatunk, melyek egy témakörhöz kapcsolódnak.
Hogy mennyire hasznos, tényleg megnövelhetjük-e így csemetéink IQ-ját, lehet-e így minizseniket nevelni - nos, ez nem bizonyított. De kétségtelen, hogy az az idő, melyet így együttjátszva, észrevétlenül tanulva tölt el baba és mama – vagy a papa -, egészen biztosan nem marad hasztalan.
Ti kipróbáltatok valamilyen korai fejlesztő játékot?
Nágel Zsuzsi, 2013. május 28.
