Hiába van már napjainkban a szoptatásnak világnapja, sőt, világhete, amelyek keretében nem csak a tapasztalatainkat oszthatjuk meg egymással, tanulhatunk, nyíltan beszélhetünk akár a szoptatással járó nehézségekről is, mégis azt látni, hogy az anyatejes táplálás és az arról való gondolkodás továbbra is tabu téma (ahogy sok más dolog is, amely a nők testével kapcsolatos – a szerk.)

Mert hiába élsz te egy viszonylagos "burokban" és a téged szorosan körülvevő környezet már támogató közegként van jelen a mindennapjaidban, ha ebből a védőburokból kilépve még mindig olyan mondatokat hallani vissza (jellemzően egyébként más) NŐK szájából, mint például:

"Csak eddig tudta szoptatni? Biztos nem próbálta eléggé..."

"Miért nem kért segítséget? Most tápos lesz az a szegény gyerek..."

"Bezzeg én azt se tudtam mit csináljak, annyi tejem volt!"

"Persze, hogy fáj, ne legyél már ilyen nyámnyila!"

"Ne adjál neki éjjel és akkor leszokik róla!"

"Túl sokáig szoptatta, aztán most meg csodálkozik, hogy alig maradt melle szerencsétlennek..."

SOROLJUK MÉG? TALÁN NEM SZÜKSÉGES. Hiszen egészen biztosak vagyunk benne, hogy valamilyen negatív kommentet, vagy durvább esetben akár megszégyenítést, bullyingot már te is elszenvedtél amiatt, hogy megpróbáltál valakivel pusztán őszintén beszélni a kisbabád táplálásáról. Ha nem, akkor reméljük, hogy soha nem is lesz ilyesmiben részed!

Ez a cikk most azért születik meg, hogy továbbra is tudatosítsuk benned, RENDBEN VAN, BÁRHOGYAN, BÁRMEDDIG, BÁRMIVEL (anyatejjel és/vagy tápszerrel) IS TÁPLÁLOD A BABÁDAT.

Szoptatás

 

A konzultációk végére általában kiderül, hogy az anya még nem akarja befejezni a szoptatást

Azért, hogy megerősítsük benned, JÓL CSINÁLOD, most megmutatjuk, hogy a valóságban nincsenek szabályok, kőbe vésett technikák, vagy időtartamok. Álljon itt néhány Babanet-olvasó édesanya válasza arra a kérdésünkre, amit még augusztusban tettünk fel a Facebook oldalunkon:

"Mit jelent számodra a kisbabád szoptatása?"

"Maga volt a mennyország...Mindhárommal. Máig nagyon hiányzik a kaja kómás mosoly, amikor jóllakottan, elégedetten lecuppant és kiterült az ölemben, a tejcsi folyt a szája sarkában. Az a drága teljes bizalom és biztonság, boldogság pillanatai..."

"Egy rémálom volt az a másfél ill. 2 hét, borzongok, ha csak rágondolok…és semmivel sincs rosszabb kapcsolatom a lányaimmal azért, hogy tápszeren nőttek fel és attól fejlődtek, mint azoknak, akik hónapokig-évekig szoptatnak."

"Legcsodálatosabb ajándék, legszebb és legmeghatóbb része az életünknek , legmélyebb kötelék anya és gyermeke között."

"Hálás vagyok a testemnek, hogy 17 hónapja képes vagyok táplálni a kisfiamat."

"Én nem szerettem, nekem nagyon fájt. 2 hónapos volt a kisfiam mikor elment a tejem, onnantól tápszert kapott, sokkal jobb volt."

"Fantasztikus volt mindkettőnk számára, kár hogy abba kellett hagyni. De ez van. Nagyon szerettem és ő is nagyon szerette."

"A legcsodálatosabb volt, a kapocs ami ezáltal köztünk kialakult semmihez sem fogható. 3,5 évig tartott, 2 hónapja hagytuk abba. Egyik szemem sír a másik nevet... Semmit sem csinálnék ezzel kapcsolatban másként!"

"Egyben csodás és fájdalmas élmény volt.de nem bántam meg."

"Borzalom. :( Ha újra kezdhetném soha nem kezdeném el szoptatni."

"Elkepesztő volt, emlékszem, mikor a férjem a mellkasomra tette a lányunkat aranyórán, és már kúszott is a cicihez. Olyan ügyesen rá tudott csatlakozni, nekem hatalmas öröm volt, hogy anyatejes volt a lányom. Fél évig volt szerencsém szoptatni, utána már egyik porcikám sem kívánta, és a lányomnak sem volt jó, úgyhogy akkor lett tápszeres."

"Nagyon szerettem, meghitt volt. Két kisebbet sikerült 3 éves korig. Végén már nem mondom, hogy nem volt kicsit teher, de nem csinálnám másképp! A legcsodásabb ajándék az élettől, amihez foggal körömmel ragaszkodtam én is, ő is. Nem várom a végét, de úgyis eljön egyszer, amikor úgy érzi, nincs már rá szükségünk. Addig is, minden meghitt pillanat ajándék."

LÁTOD MENNYIFÉLE VÁLASZ LÉTEZIK? BÁRHOGY IS ÉRZEL MOST A SZOPTATÁSSAL KAPCSOLATBAN, TUDD, HOGY MINDEN ÉRZÉSED VALID ÉS HELYÉNVALÓ.

Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, keress fel egy laktációs tanácsadót, beszélj a védőnővel, esetleg, ha szükségét érzed, pszichológussal.

DE NE FELEDD: mindig hagyatkozz a belső megérzéseidre, a saját anyai tapasztalásaidra, mert senki nem tudja jobban rajtad kívül, hogy NEKED és a BABÁDNAK mi a legjobb.

Szoptatás

 

Miért szeretek szoptatni 45 hónap után is?