Neveljünk kreatív gyerekeket!

Hogy mit értünk kreativitás alatt, azt megnézhetjük ugyan valamelyik szótárban, de azt hiszem, a hétköznapi életben sokszor félreértelmezzük. Én például sokáig egyenlőségjelet tettem a kreativitás és a kézügyesség közé. Pedig a kettő egyáltalán nem ugyanaz.

A kreativitás néha talán nem is képez közös halmazt a kézügyességgel. Lehet valaki őrületesen ügyes pl. a kézimunkában, de kreatívnak mégis azt nevezzük, aki maga találja ki a mintákat, a szabásvonalat, aki olyasmit készít, amit nem másol. Vagyis a kreatív elme felismer egy problémát, kiutat keres belőle, és meg is leli azt. Van hozzá képzelőereje, és türelme a megvalósításhoz. Hát nem ilyen gyereket kíván minden szülő magának?

Az élet számos területén nem az okos, jó tanuló gyerekekből lett felnőttek, hanem a vállalkozó szellemű, kreatív elmék boldogulnak jobban. Akik nem a hétköznapi módon közelítik meg a teendőket, hanem keresik az egyszerűbb, gyorsabb, természetesebb, hasznosabb utakat. És itt nem elsősorban természettudományi vagy műszaki kérdésekre kell gondolni, hanem a mindennapi élet szerteágazó problémáira.

Én magam nem vagyok egy óvónő alkat, azt hiszem, ezt már nem először hangzik el a ,,tollamból” - kreatívan tudok képzavart alkotni, hát nem? Nem vagyok alkalmas arra, hogy órákon át legóból vártornyot építsek, a játékbabákat nagyság szerint lefektetve álomba énekeljem, és hasonló kisdedgondozói allűrökre. Helyette megteremtem rá a lehetőséget a gyerekimnek, hogy ők maguk végre tudják azt hajtani, amit elképzeltek maguknak. A kreativitás fejlesztésének nagyszerű módja az alkotás lehetőségének megteremtésén túl a kötetlen, szabad játék, a mozgás, a zene, a tánc, minden olyan tevékenység, amiben a gyerek önmaga lehet, kifejezheti a személyiségét.

Nagyon fontosnak tartom, hogy helyet és időt kapjanak a gyerekek a kreativitásuk szárnyalásához. Undok dolog festékfoltokat takarítani, de erre nem az a megoldás, hogy nem engedjük festeni a gyereket, hanem hogy vízálló, lemosható, letörölhető dolgokkal vesszük körül az alkotási zónát.

A kreatív gyerek - lássuk be - fárasztó bír lenni. Mindig kérdez, mindig kíváncsi, ötletei vannak, erre pedig közlési vágya. A felnőttek ezt nem feltétlenül tolerálják, pedig nem szabadna, hogy ezt elfojtsuk bennünk. Kreativitás-gyilkos az az óvónő, aki leteremti Pistikét, amiért lila felhőt és háromorrú madarat rajzolt, mert az nem úgy kell. Miért is baj az, ha valaki másképpen látja a világot? Picasso is milyen sokra vitte a különleges perspektíváival. Ugyanezen okból nem szerencsés sablonokat használni, kifestőkben számok szerint színezni, stencilpapírral képeket másolni.

Sajnos az élet nem egy szivárványos habostorta, a legtöbb iskolában a tanárok igyekeznek a kölköket beleszuszakolni a megszokott kockába. Ebben is különösen nagy a szülő felelőssége, hogy ébren tartsa a kiskamasz, kamasz gyerekben is az örök kíváncsiságot, tettvágyat, ne hagyja elsorvadni a kreativitást a gyerekében. Mert aztán szegény utódunk felnőttként nem győzi majd fizetni a tréningeket, ahol megtanítják őt kreatívan menedzselni az életét.

A te gyereked kreativitása miben nyilvánul meg?

Nágel Zsuzsi , 2012. december 19.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?