Babák - a film Négy baba, egy év

Hajlamosak vagyunk csodának tekinteni gyermekünk születését – no, persze, bizonyos értelemben az is -, és a szerintünk gyámoltalan újszülöttet megvédeni mindentől, amit károsnak hiszünk. Óvjuk a szennyeződésektől, fertőtlenítjük a cumisüvegeit – már ha van neki -, görcsölünk azon, rendesen hízik-e és vajon elég-e neki az anyatej.

Szinte pánikba esünk, ha nem húzzuk ki a szoptatással a hat hónapos álomhatárig, és hónapokig vagyunk képesek rágódni azon, vajon eldobható vagy mosható pelenkába csomagoljuk majd drága utódunk fokhagyma hátsóját. A teljes kétségbeesés szélére képes sodorni minket, ha porontyunkat a nagymama valami olyasmivel kínálja meg, ami szerintünk – és a szakkönyvek szerint – még nem neki való.

Miközben itt egy francia dokumentumfilm, a Babák, amely tökéletesen bebizonyítja: minden paránk, minden félelmünk tökéletesen alaptalan. A film Alain Chabat ötlete alapján, Thomas Balmés zseniális rendezésében került a mozikba. A stáb négy kisbaba születését és életének első életévét varázsolta a vászonra, a dokumentumfilmekben megszokott narrációktól mentesen: csak azt látod, azt hallod, ami ott és akkor történt a gyerekekkel és a családokkal. A jelenetek nem időrendi sorrendben lettek összevágva, és időnként klipszerűen váltanak egyik gyerekről a másikra. A hatásuk ettől csak még erősebb.

Hol jobb gyereknek lenni? Ez a kérdés is felvetődik a film láttán. A négy gyerek egymástól teljesen különböző kulturális környezetbe érkezik és nevelkedik.

Ponijao például az afrikai Namíbiában, egy tehén- és kecsketenyésztéssel foglalkozó család tizedik gyermekeként. Törzse a természettel harmóniában él, családjából csak egy gyerek jár iskolába, de az anyja szeretné, ha másik két csemetéje is majd beülhetne az iskolapadba.

Hattie, az amerikai kislány San Francisco-ban látja meg a napvilágot, szülei értelmiségiek és jó anyagi körülmények között élnek. Az édesanyja különféle foglalkozásokra jár vele, és persze, hogy rengeteg játék várja otthon is. Testvére nincs.

A japán Mari szüleivel Tokióban él, a hatalmas felhőkarcolók emberekkel zsúfolt városában. Szülei a divatiparban dolgoznak, de Marit az édesanyja sokszor viszi társaságba. Ahogy Hattie, úgy ő is egyedüli gyerek, ám a macskájukkal igen szoros a kapcsolata. Együtt játszanak, alszanak, időnként veszekednek is.

A három lány mellé egy szem fiúként került a tündéri Bajaryargal, a mongol sztyeppék leendő réme. Van egy bátyja, szülei pedig marhát és birkát tenyésztenek. Bár jurtájukban furcsa eklektikában keveredik a modern világ és a hagyományok, a család még mindig közeli kapcsolatot ápol a természettel.

Számomra lenyűgöző volt a kontraszt a szülők nevelési módszerei között: míg az amerikai és a japán kislányt egyik foglalkozásról a másikra vitték – Hattie egy alkalommal menekülőre is fogta a dolgot -, addig az afrikai és a mongol babák a maguk tempójában fedezhették fel a világot.

Ponijao például eldobott csontokkal játszik, Bayarjagal pedig a kecskéket nyúzza, vagy a macskát vonszolja ide-oda, már ha teheti. Mari, a japán kislány természetesen játékbolti, műanyag és szigorúan fejlesztő játékokkal szórakoztathatja magát, de nem mindig felhőtlenül: a Montessori-torony például konkrétan dührohamot okoz nála.

Az amerikai, a japán és a mongol gyerek is viszonylag sokat van egyedül: Hattie ezt meglehetősen lakonikusan viseli, Mari elfoglalja magát a CD lemezekkel, míg Bayarjagal mindent megkaparint, amit a lába és az ágy lábához csomozótt kötél megenged – ebben az esetben például édesanyja az állatok körül segédkezett. És láthatóan kicsit sem zavartatja magát, a WC papír pedig egyenesen valami mennyei mannának tűnik a kezében.

Ponijaot viszont mindig körbeveszi a család: sok-sok gyerek és legalább egy, de inkább két felnőtt. Természetesen a felnőttek kénytelenek megosztani a figyelmüket, és ezért Ponijao sem áll mindig a középpontban, de látszólag nem is bánja: ilyenkor lehet a legnagyobb felfedezéseket tenni – például körbetapogatni egy kutya száját, belülről, vagy a közeli patak vizével játszani-inni -, és ha más nem, hát testvérei mindenképp figyelnek rá.

Paraanyák megnyugtatására megemlíteném még azt a jelenetet, mikor a mongol Bayarjagal a jurta ajtajába rakott lavórban vesz fürdőt, amiből a szomjas kecske jóízűen kortyol párat. Vagy azt, hogy a kórházból úgy viszik haza a szülők a babát a papa kismotorján, hogy a mama fél karral fogja a gyereket, másikkal kapaszkodik, és naná, hogy nincs rajta babaülés.

Az egyik kedvenc jelenetem mégis az amerikai kislányhoz kötődik, akinek éppen valami baja lehet, vagy csak épp abban a korszakban van, hogy ütlegeli a mamáját. És mit tesz erre a jól szocializált anya? Előkap egy képeskönyvet az olvasni még nem tudó gyereknek, melynek címe: No Hitting! azaz Nincs Ütlegelés! Zseniális.

Minden különbség, kontraszt ellenére elképesztő, hogy a négy gyerek mennyire egy ütemben fejlődik. Mindegy, hogy a szülők figyelmet fordítanak-e a fejlesztésükre – esetleg túl is ingerlik a gyereket -, vagy csak hagyják nőni, mint a dudvát, lényegtelen, hogy egyfolytában a kedvében akarnak-e járni, vagy időnként a baba egyedül marad, a végeredmény mind a négy esetben ugyanaz: boldog, mosolygós, kreatív, érdeklődő és mindenre nyitott kisember.

Az biztos, hogy a filmet minden szülés előtt állónak kötelezővé tenném, sok félelemtől, dilemmától szabadulhatnának meg a leendő szülők. A gyereket már nevelőknek persze tiszta szívemből ajánlom, ahogy azoknak is, akik eddig még nem gondolkoztak, vagy netán kifejezetten félnek a gyerekvállalástól. Ha ezt a filmet megnézik, már objektívebben tudnak majd dönteni. Mert ilyenek a babák.

Szilágyi Diána , 2010. október 22.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(3 hozzászólás) 

2010 10 28. 10:59
Azt azért nem tudhatjuk, hogy később melyik gyerek mire viszi, mennyire lesz boldog, a legtöbb csecsemő, ha nem alultáplált, nem beteg és nem bántalmazzák, akkor mosolygós kisgyerek. De ez nem sokat mond el valójában róla.
A babaülés nélküli motorozás romantikájához pedig: hát az első karambolig ez mindenképpen jónak tűnhet. Az meg bármelyik sarkon tőlünk függetlenül is megtörténhet.
→ válasz erre
2010 10 29. 21:07
dia
Irina, nyilván a babaülés nélküli motorozás nekem sem feltétlen követendő példa, a filmen egyébként a sztyeppén mennek vele, ahol nem olyan nagy a forgalom. Igaz, buckákból sincs kevés.

A lényeg azon van, hogy felesleges nonstop aggodalmaskodni, a gyerekek kicsit sem olyan gyámoltalanok és törékenyek, mint ahogy mi hisszük.

Egyébként azt már nem egyszer megállapították, hogy a nem annyira civilizált környezetben felnövő és élő emberek sokkal boldogabbnak érzik magukat - és ez a lényeg -, mint a civilizált, hűdesikeres (kor)társaik. Mert néha a kevesebb sokkal, de sokkal több.
→ válasz erre
2011 01 14. 13:59
Három gyerek anyukájaként a következőt teszem:
Nem aggódok. Szinte semmi miatt. Hiszen, ha én aggódom, ők is aggódnak. Nem aggódom, mert ismerem őket.
Én engedem őket játszani, a játszótéren se tiltok meg semmit.
Nem teszem, mert figyelem őket. És ezért tudom, melyiktől mit várhatok, melyiknél mire számíthatok. Az egyikről tudom, hogy ha fel is mászik a csúzdára, addig nem fog lecsúszni ,míg a fejemmel nem biccentek, hogy mehet, a másikról tudom, hogy nem tud még felmászni egy létrán, ezért odaállok, bíztatom, engedem, hadd menjen, miközben a kezem, a testem és a figyelmem végig a popsija alatt.

Valóban, ne éljünk totál steril környezetben, egyen az a gyerek néha egy kis havat vagy sarat, én is ettem gyerekkoromban. Valóban, ne óvjuk őket a széltől is.
De ez nem azt jelenti, hogy egy kisgyereket szabadon kell engedni. Nem. A mi feladatunk nem ez. Akárhol élünk, felelősséggel tartozunk irántuk. Engedjük, lelkesítsük őket feladatokra, de csak úgy, hogy biztosak legyenek abban, ha baj van, mi ott vagyunk mögöttük. Készítsük fel az életre, de ne úgy, hogy a fenekük alá tolunk mindent, se úgy, hogy egy kecskére bízzuk, és oldja meg, ahogy tudja.
A film pont, hogy végleteket mutat, melyek egyáltalán nem követendő példák.
Nem akarok én elriasztani egy jövendő anyukát se, de azt se higgye senki, hogy anyának lenni könnyű és bármit megtehetünk ezekkel a kis csodalényekkel.
→ válasz erre
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
X
Mi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóBabázz lazán! - TeakiadóKamaszmentő - TeakiadóNem születtél anyának! - Teakiadó
Nem születtél anyának! - Teakiadó