10 dolog, ami normális, ha van egy újszülötted

A „normális” szó nem sokat jelent, ha egy újszülöttről gondoskodsz, jól sejtem? Még nem tudom, közel két hónapom van felkészülni rá, egyszerre vagyok izgatott és rémült; izgatott, mert hamarosan kezembe foghatom a fiamat, és rémült, hogy elég jó leszek-e neki. Valaki, valamit tudna mondani?

 
 


A változás állandó

Amit sokan állítanak és én is szinte biztosan tudok, sőt, helyesbítek, biztosan tudok, hogy a dolgok egyik percről a másikra megváltozni látszanak. Éppen, amikor már kezdenék belerázódni a rutinba, a kisbabám majd egyszer csak elindul, és mindent újra megváltoztat. Igaz? A napjaimat túlélő üzemmódban töltöm, és próbálom épségben átvészelni a napot. Langyos vagy forró? Jó irányba tartok?

Ábránd, vagy lehetséges?

Viszont azt is hallottam, hogy ez nem lesz mindig így. Meg fogom majd találni a helyem, és a káosz le fog csillapodni. De mikor és mennyi időre? Vagy ezt nem lehet előre tudni? Az önbizalmam nőni fog, és egyike leszek azoknak a nyugodt és gondtalan anyáknak, akiket a városban sétálgatni látok. Ez csak ábránd, vagy lehet így is?

Tíz dolog, amit tudnunk kell

A magam megnyugtatására is összegyűjtöttem a barátaim és ismerősi köreim segítségével 10 dolgot, ami normális, ha újszülöttem lesz.

Egyelőre még új anyuka vagy. Egy vadonatúj szülő vagy egy vadonatúj babával, és mindketten csak próbáljátok kitalálni a dolgokat. Az álmatlan éjszakák, a végtelen etetések, a kétségbeesett könnyek - mindez mindkettőtök számára teljesen új.

Megnyugtató azonban tudni, hogy nem én leszek az első vadonatúj anyuka a világon. Sokan voltak már előttem, úgyhogy nyugi van. Így bár ez a szakasz ijesztőnek és nyomasztónak fog tűnni, legalább tudom, hogy mások is túlélték már előttem, és ez teljesen normális. Minden az.

Tehát akkor az a tíz dolog, amit nekem mondtak:

#1: Nem mindig szeretsz majd anyának lenni.

Ami nem azt jelenti, hogy rossz anya lennék, ha ezt gondolom majd. Valójában ez csak azt jelenti, hogy teljesen normális vagyok. De jó!

A legtöbb anya elismeri, hogy vannak intenzív pillanatai a kétségeknek. Nekem is lesznek  valószínűleg, főleg hajnali 3-kor, amikor a körmöm alól fogom kikaparni a babakakit, miközben egy túlfáradt, síró babát próbálok megetetni és ezáltal elcsitítani.

Persze ilyenkor nem fogom úgy érezni, hogy a legjobb életemet élem. Miért is tenném? Az elmondások szerint kimerült leszek, és csak aludni szeretnék – sejtem, hogy így lesz. Normális, hogy vágyok majd azokra az anyaság előtti előnyökre - mint az alvás, a szabadidő és a kaki nélküli körmök. Tehát, ha a kakis körmömmel szeretném kaparni a falat, az tök okés. Értem.

#2: Védelmező érzés

Nem leszek egy ősember, na, de egy ősanya, aki mindent megtesz a gyermekéért, akár egy anyatigris, már sokkal valószínűbb. Ha tükörbe néztem, próbáltam elképzelni, milyen anyuka leszek, mennyire leszek ősvédelmező, mennyire leszek óvó típus. Nem tudtam eldönteni, de abban bizakodtam, hogy helyt fogok állni.

Az újszülöttek eléggé tehetetlenek; nem tudják megvédeni magukat vagy elmenekülni a veszély elől. Az otthonunkban valószínűleg nem sok veszély leselkedik rá, de ettől még én leszek az egyetlen felelős azért, hogy megvédjem a babámat minden bajtól.

Ha ez azt jelenti, hogy éjszaka felébredek majd azért, hogy megnézzem, lélegzik-e még a pici fiam, azzal nincs semmi baj. Ez normális. Ha tudnátok, hogy hányszor mantráztam ezt a mondatot.

#3.: A kanapén ragadva

Igen, a következő hónapokat a kanapén fogom majd tölteni, de nem éppen úgy, ahogy azt én elképzelem – legalábbis ezzel nyitotta az egyik háromgyermekes anyuka barátom a legutóbbi beszélgetésünket. Az újszülöttek sokat táplálkoznak - sejtettem. Egész estéket fogok tölteni a kanapén a fiam társaságában, szó szerint és átvitt értelemben is majd rajtam csüng.

Amikor abbahagyja, akkor is csak azért fogja, mert elalszik, és így még mindig a kanapén ragadunk, de legalább visszakapjuk a mellbimbónkat, áucs.

Azt mondta ez a barátnőm, hogy ebben az időszakban győződjek majd meg róla, hogy megérte-e a tévés előfizetésem – ergo, nyomkodjam végig a Netflixet, HBO GO-t és sorozatozzak. Annyi évadot lehet így „kivégezni”, hogy ihajj. És ez is mit bizonyít? Minden „rosszban” van valami jó.  A negyedik trimeszter a kanapén való összebújás ideje lesz, de arra még ráérünk lelkiekben készülni. Helyeseltem, mert egyelőre ez nekem is elég volt. 

#4: Kimerültnek érezve magam

A kisfiam a karjaimban nem energiavámpír lesz - bár szinte az is -, hanem egy alvásbandita, aki kilopja a napjaimból a szundiidőt. A barátnőm azt mondta így viccelődve, hogy az ő lánya ahhoz képest, hogy mennyire szereti az alvást, különösen kegyetlennek tűnik amiatt, hogy pont ő tiltja meg ezt a sziesztázást, pont neki, aki az anyja és eteti. Ahh.

Mindezt fokozza, hogy újszülöttel a nappalok kimerítőek, az éjszakák pedig még rosszabbak és hosszabbak lehetnek. Sűrű, nehéz fáradtságot érzek majd, amely beszivárog a csontjaimba, eltömíti az agyamat, és képtelen leszek bármi másra gondolni.

Kemény lesz, de mint tudjuk - ez a normális, és könnyebb lesz. Ühüm. A kisbabám (végül) elsajátítja majd az alvás művészetét, én pedig elsajátítom majd az alvásra való időkeresés művészetét. Csak azt kell tudnom: az összes többi újdonsült szülő ugyanolyan alváshiányos lesz, mint én leszek, ergo, empatikusak lesznek velem, vagy pont nem, miszerint ne sírjon a szám, ők is kibírták.

#5: Hibák elkövetése

Attól, mert anyák vagyunk, még hibázhatunk; így tanulunk. Ez ugyanúgy igaz az új szülőkre, mint a gyerekekre az első iskolai napon. Teljesen kezdőként ebben az egész babáról való gondoskodásban, az út során hibázni, normális. A babákhoz nem jár használati utasítás, és rengeteg egymásnak ellentmondó tanács van, így eltart egy darabig, amíg megtalálod a helyed.

A pelenkákat hátulról előre fogom feltenni, vagy teljesen elfelejtem feltenni, na és akkor jön a kakis köröm, tudjátok. A legjobb pedig, amit tehetek majd, magamért és a fiamért, hogy nem ostorozom magam emiatt, mert pont őt is ennyire fogja érdekelni. Ilyenkor kell magunkat arra emlékeztetni, hogy “ez normális”. 

#6: Hat hónapos terhesnek látszik

Ha úgy tűnik, hogy a test nem kapta meg azt az üzenetet, hogy a babuci megszületett, nem kell aggódni. EZ IS NORMÁLIS!  Kell egy kis idő, amíg a dolgok visszazsugorodnak a régi kerékvágásba. A test most növesztett egy emberi lényt, és ez egészen elképesztő, ezért ne próbáljuk meg siettetni a felépülést. Azért na, kilenc hónap az kilenc hónap.

Egy ideig még lesz egy leeresztett dudorocska, amíg a méh összezsugorodik. Nem kell sietni azzal, hogy visszakerüljünk a terhesség előtti farmerba; hogy visszakapjuk a leánykori alakunkat, amit már öt éve kergetünk, de a terhesség egy jó ürügy lesz. Ilyen esetekben pedig használjak majd rugalmas derékpántot, amíg megtehetem.

#7: Túlélő üzemmódban lenni

Egy újszülöttről gondoskodni igazán kemény tud lenni – hallom sokadjára, és ha eddig nem állt volna belém az ideg… na akkor most. Fáradt leszek, és egy kicsit túlterheltnek fogom érezni magam. Olyan, mintha üres pohárból próbálnám magam újratölteni; nem marad semmi. Túlélő üzemmódban létezünk ebben az időszakban, mi, anyukák - csak próbálunk mindenkit életben tartani a nap végéig. Ez egy átlagos nap egy újszülött anyukájaként. Egy átlagos – ismétlem azoknak az anyukáknak, akik velem egy cipőben járva, még az anyaság előtt állnak.

A túlélési üzemmód nem szórakoztató, de ez az, ami átsegít, amikor kimerült, érzelmileg túlterhelt az anyuka. Csak egy kis alvásra és pihenésre van szükség, és addig is a túlélési mód fedezi a helyzetet.

#8: Elfelejtett dolgok

Tudtad, hogy a terhesség alatt megváltozik a szervezeted savassága, és az agyadat péppé változtatja? Nos, majdnem. A legtöbb nő úgy találja, hogy már nem olyan éles eszű, mint a terhesség előtt volt.

A jó hír az, hogy ez a változás normális, és csak átmeneti. A rossz hír az, hogy legalább három hónapig nem fogsz tudni emlékezni olyan egyszerű szavakra sem, mint például az olló vagy szezámmag. Neveket és a barátok születésnapját is elfelejted, és nem jelensz majd meg a fogorvosi rendeléseken – közölte a barátnőm. Mondom, az úgy jó lesz, főleg, hogy a férjem helyett is én emlékszem mindenre.

Mindez az alváshiánynak és annak köszönhető, hogy teljesen a babámra fogok koncentrálni. Minden más egyszerűen kiszorul majd az agyamból.

#9: Érzelmek

Ha anyuka vagy már, emlékszel-e, amikor azt hitted, hogy érzelmi roncs vagy a terhesség alatt? Hát annak semmi köze a baba utáni érzelmi állapotodhoz. Ki kell, hogy ábrándítsalak, én már azelőtt kiábrándultam, hogy megtörtént volna velem.

A szülés utáni hormonális változások az anyasággal járó nyomással és azzal a ténnyel együtt, hogy 84 éve nem aludtál, azt jelenti, hogy senki sem tudja, hogy egyik percről a másikra mindjárt sírva fogok fakadni vagy mániákusan nevetni.

Ők sem tudják, én sem fogom tudni. Tudjátok, ez normális, de kissé zavaró azok számára, akikkel együtt élünk, nálam főleg a férjemnek. Oké, de végül is mindeddig párosítottam a zoknijait és lágytojást főztem neki minden szombaton, ennyi csak belefér, nem? Viszont talán érdemes lenne beruházni egy pólóra, amin ez áll: "Csak kérj bocsánatot, és lassan hátrálj. Dolgoznak a szülés utáni hormonok".

#10: Ámulatba ejtő érzés

A fájó mellbimbók, az álmatlan éjszakák és a babaköpködés ellenére valószínűleg az időm nagy részét áhítattal fogom tölteni – már amikor hagyja. Tudjátok, az az apró termet, aki úgy tud üvölteni, hogy csak na.

Állítólag majd áhítatos leszek - minden bizonnyal így is lesz -, amiért ő a legjobb és legcsodálatosabb kis emberke, akivel valaha is találkozok majd. Valószínűleg órákat töltök majd azzal, hogy csak nézem, ahogy alszik - bár ennek lehet, hogy köze van ahhoz, hogy mennyire fáradt leszek.

És csodálattal fogom nézni a páromat, amiért ilyen jól gondoskodik rólam, és mert ő egy őstehetséges apuka.

Csodálni fogom az anyukámat, amiért annyi évvel ezelőtt mindezt végigcsinálta értem. Egy csoda nő.

És különösen a saját testemen fogok csodálkozni - amiért ilyen tökéletes valakit teremtett, és amiért megszülhettem, mert a neveléshez képest, az az időszak sétagalopp volt.

 
D. Dominika , 2022. április 19.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?