Mi lenne, ha végre elfogadnánk, hogy a striák a szülés természetes velejárói?!

Elegem van az álszenteskedésből, elegem van abból, hogy oly sokan ítélkeznek, pálcát törnek a másik felett a terhessége, a hízása, a terhességi csíkjai kapcsán… Pedig csak egy dolog biztos: minden várandósság, minden szülés más és más, így a testünk is különbözőképpen reagál rá.

Persze alapjában véve elmondható, hogy mind hasonló folyamaton megyünk végig ebben a kilenc hónapban (illetve közvetlen azt követően), de az, hogy mennyire vizesedünk, vagy, hogy a bőrünk hogyan viseli a tágulást, már kevésbé megjósolható.

Sokan szégyenkeznek és azt gondolják, hogy valamit rosszul csináltak, hiszen a testük tele van a szülés egyik legnyilvánvalóbb jeleivel: piros, lilás-rózsaszínes striákkal.

Minden kedves, szülési csíkokkal rendelkező anyuka jól figyeljen most: a striák, a bőr szakadási teljesen normálisak és nem csak a terhesség alatt, hanem a szülés után is keletkezhetnek, esetleg még inkább megerősödnek és láthatóvá válnak!

Néhány nőnek sok csík borítja a testét (mellét, hasát, derekát, csípőjét…), míg másoknak alig van. Sőt, egyesek (akik állati szerencsések) valóban megússzák különösebb bőr-szakadás nélkül, de attól ez még nem azt jelenti, hogy ők bármiben is jobbak, ügyesebbek lennének társaiknál. Például nekem nem csíkos sem a mellem, sem a hasam, azonban a csípőm tele van velük.

Mégsem jutott soha eszembe fennhangon, magamtól beszélni róla, kétkedni vele (ha kérdezik, akkor persze nem tagadom le, hogy a hasbőröm megúszta), esetleg úgy fogalmazni, hogy „bezzeg én milyen szerencsés vagyok” – mert szerintem ez borzasztó tapintatlanság, és teljesen szükségtelen ezzel bántani a környezetünkben élő anyukákat, akiknek esetlegesen rossz (bocsánat: nem rossz, MÁS) tapasztalataik vannak e téren. Nem beszélve arról, hogy ennek a hajlamnak az ég egy adta világon semmi köze a szerencséhez. Ha tehát magadra, mint szerencsés gondolsz, a csíkos hasbőrű ismerőseidet berakod egy másik skatulyába: a „szerencsétlenek” közé – teljesen jogtalanul.

Annyira jó lenne végre egy olyan világban élni, ahol nem ítélkezünk és nem tekintünk úgy a szülési csíkok birtokosaira sem, mintha ők szerencsétlenek, hibásak, kevésbé értékesek és szépek lennének, stria nélküli társaikhoz képest!

Persze léteznek különböző krémek, olajok, amik valamelyest enyhíteni tudják az erősségüket, elhalványítják őket, de alapvetően, ha „jönni akarnak, hát jönnek megállíthatatlanul”, nincs mit tenni ellenük!

Amióta szültem, valahogy az az érzésem, hogy az anyukák egy külön „embercsoportot” képeznek, ahol mindenki baromi szabadon beszélhet mindenről (ez jó!), szabadon osztja meg a véleményét és azonnal rálicitál/büszkélkedik/elveszi a másik érzéseinek létjogosultságát, ha szóba jön, hogy ki mivel küzd, kinek mennyire volt nehéz a szülése vagy mennyire sínylette meg a teste/pszichéje az Őt érő változásokat (ez viszont nem jó!).

Mi lenne, ha egyszer a nélkül hallgatnánk végig egy másik anyukát, hogy azonnal kényszert éreznénk reflektálni rá? Mi lenne, ha egyszer befogná mindenki a száját?! Mit vársz, mikor azzal kétkedsz, mennyire jó Neked, hogy nem lettél csíkos? Verseny ez? Díjat érdemelsz, gratulációt?! Ettől Te jobb anya vagy ember vagy tán?

Hidd el, akár vannak vagy lesznek striáid, akár nincsenek, ugyanolyan teljes értékű Nő vagy és mindkét eset abszolúte normális! Se nem jobb, se nem rosszabb, egyszerűen csak más a helyzeted, amit nem csak neked, hanem a környezetednek is el kell fogadnia és intelligensen kezelnie!

 

Judit

Judit , 2019. március 22.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?