Terhesnapló 6. - A döntések pillanata?!

Magányosan töltöttük az utóbbi pár napot. Csak mi ketten, csajok voltunk itthon, amig a férjem Londonban volt.

Sikerült beszereznem még pár „kismamásabb” ruhát, viszont hihetetlen, hogy mennyire kényelmetlen tud lenni egyik-másik kismama nadrág. Nem is annyira egyszerű ilyesmit vásárolni. Viszont jól esett a lelkemnek egy kis férfimentes vásárolgatás. A szintén várandós barátnőmmel jártunk be pár üzletet, ő is hasonló cipőben jár, mint én. De az, hogy már az itthoni melegítőalsóm is szorít, nyom, az kriminális.

Arra is rájöttem, hogy kifejezetten utálok egyedül aludni. Nem szoktam rosszul aludni, sőt, a párom panaszkodik is, hogy hogyan vagyok képes másodperceken belül elaludni. Nos, elég csak emlékeztetnem az előző terhességemre, mikor képes voltam átaludni a délutánokat - munka után. Nagyon szótrakoztató társaság lehettem szegénynek.

Ahhoz az állapothoz képest most tényleg nagyon jól tartom magam, sőt, nem panaszkodom fáradtságra. Maximum csak a nap végén, de akkor meg már csak illő egy kicsit álmosnak lennem. Múlt éjszaka viszont rémálmaim voltak, heves szívdobogásra keltem hajnal 4-kor, és tudtam is, hogy pont akkor indult el a férjem autóval Londonból. Addig nem nyugodtam meg, amíg nem kaptam tőle válasz SMS-t.

Szerencsére még csak a wc-n ülve ébredezett, miatta nem kellett aggódnom. Viszont bő fél órát ébren virrasztottam, mire vissza tudtam aludni, de még akkor is csak nehézkesen, mert rettentő szélvihar tombolt a környéken. Vártam is, hogy Molly megébredjen, de nem tette. Viszont a kicsi odabent megérezte, hogy fent vagyok, és apró mocorgással jelezte, hogy aludjak nyugodtan, ő itt van, hogy megvigasztaljon.

Délelőtt a szülésznőnél volt jelenésem. Fejtörést okozott, hogy mégis hogyan jutok el ilyen időben a kb. 5 perc sétára lévő épülethez, de megoldottuk, és szerencsére addigra csillapodott a hatalmas szél-eső páros. Meghallgattuk a kicsi szívverését is, ami nagyon kellemes élményt nyújtott ismét. A védőnő is meg volt elégedve vele. A vizeletmintámat elküldte tenyésztésre, mert valami nem tetszett neki a tesztcsíkon. Azt hiszem, a protein tartalma volt magasabb a kelleténél. A vérnyomásom sincs egészen rendben, az is magas volt, de egyelőre nem adott okott aggodalomra.

A szülésznőnél a császárra terelődött a topik. Már az előző látogatásnál említette, hogy gondolkodtam-e már ezen, tekintve az előző szülésemet, ami hosszú is volt, és az ő szavaival élve „traumatikus”. Akkor kapásból nemet vágtam rá, de azóta sokat gondolkodtam rajta. Ha nemcsak az előző szülés bonyodalmait nézem, hanem a mostani terhesség problémáit, akkor talán a császár a nekem való opció. Helyeselte is a döntésemet, és egy konzultációra írt ki, ami majd a 20. héten lesz megtartva a kórházban. Ott majd teljeskörű felvilágosítást fogunk kapni az eljárásról. Egyelőre nekem nagyon idegen a gondolat.

No, de ez még egy kicsit odébb van, hiszen még csak a 16. hét ötödik napjánál tartunk. Január elejére kaptam időpontot a következő ultrahangra, már alig várjuk!

Ma – csütörtökről péntekre virradó - éjszaka érkezik a Mikulás. Molly már nagyon várja, és én is alig várom, hogy felbontsam a csomagot, amit magamnak készítettem. Nem bíztam semmit a véletlenre, és Alexnek is megkönnyítettem a dolgát, akinek még mindig halvány fogalma sincs arról, hogy miért jön a Mikulás december 6.-án.

Léna

Léna , 2013. december 06.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
X
Mi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóBabázz lazán! - TeakiadóNem születtél anyának! - TeakiadóKamaszmentő - Teakiadó