#baba#anya

Tényleg megszépül a szülés élménye? – Így gondolnak az anyukák életük talán legmeghatározóbb perceire

A szülés a női test évszázadok óta tökéletesre fejlesztett természetes folyamata, ami sokaknak valóban úgy megy, mint a karikacsapás, mások azonban alaposan megszenvedik az első találkozáshoz vezető utat. A szülés közben minket érő pozitív impulzusokkal, vagy akár az örökre sebet hagyó traumákkal rendkívül fontosnak tartjuk hosszútávon foglalkozni, csak úgy, mint a hazai szülészettel kapcsolatban jelenleg fennálló állapotokkal is.

Ebben a cikkben azonban egyelőre azt szeretnénk bemutatni a jelenleg szülés előtt álló kismamáknak, hogy mit gondolnak, hogyan emlékeznek vissza az édesanyák egykori szülésélményükre. Szeretnénk, ha látnátok, miként nyilatkoznak az anyák életük egyik legmeghatározóbb eseményéről hónapokkal, vagy akár évekkel később.

Kíváncsiak vagyunk, hogy legtöbbüknél az esetleges kellemetlenségek és a nyilvánvaló fájdalom ellenére valóban megszépül-e egy akár traumatikus élmény is. És ami a legfontosabb: mindezek hatására kimondják-e és ha igen mennyi idő elteltével, hogy bevállalnak egy következő babát.

Így hát nem tétlenkedtünk: bedobtuk a kérdést a Babanet facebook oldalán, az oda érkezett válaszokból pedig (természetesen név nélkül) közlünk a hozzászólások közül olyan történeteket, amelyek segíthetnek a várandósoknak megérteni, mi történik a női fejekben a szülés alatt és elmúltával.

 

„Közvetlenül néhány hét elteltével meg negatívnak gondoltam az élményt. De mára már (8 es fél hónapja) teljesen pozitívan gondolok vissza rá. És szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen könnyen és hamar túl lettem rajta.”

 

„Maga a szülésem jó volt, – bár fájdalmas, de ugye ez a vele járója –, nem élném újra át ezért nem is akarok több babát.”

 

„Nehéz 32 óra volt, de pozitív összességében, ahogy telik az idő egyre szebb emlék.”

 

„Az első nagyon könnyű volt, a második necces, a harmadik is viszonylag egyszerűen ment. Rohadtul fájt mind az biztos, de megérte!”

 

„Pozitív, minden perce maga a csoda. Ettől függetlenül van most bennem egy kis para. Még 59 nap és érkezik a tesó.”

 

„Pozitív emlék! Bennem annyi adrenalin volt, hogy a világot ki tudtam volna a sarkából forgatni!”

 

„A vajúdás része rossz volt, de mellettem volt a párom és sokat segített. A császár pedig már megváltás volt. Összességében jó emlékem van róla.”

 

„Az elsővel 13 óra volt, a második 7 óra. Komplikáció nélküli természetes volt mindkettő. Fájt rendesen, dehát ez ilyen! Igazából pozitív élmény, mert imádom őket.”

 

„Szépült az élmény, pedig még egy év sem telt el. Maga a szülés egyébként nem volt annyira traumatikus, inkább a vége volt ijesztő. (Narcosisban helyben kisműtét, placenta letapadás miatt nagyfokú vérzés (volumenvesztés) is volt.) Viszont maga a szülési fájdalom utólag belegondolva olyan volt, mint amikor Crohn-betegségem aktív szakaszában görcsös hasmenésem van. Először emiatt nem esett le, hogy vajúdok.”

 

„Négy császármetszésen estem át, az érzéstelenítő mellékhatásai rémesek voltak, senkinek sem kívánom! De nem bántam meg, inkább örömmel, boldogsággal és hálával öntött el az érzés, mikor megkezdődött és amikor hallottam a gyermekeim sírását. Bár több nem lesz!”

 

„Nagy fájdalom, hosszú 2 nap, óriási öröm és tudtam, hogy ezt még egyszer vállalom a következő gyerekemért! A második hamarabb ment, így felfoghatatlan volt, hogy az elsőhöz viszonyítva fél nap alatt megszületett. Akkor éreztem ez így kerek számomra”

 

„Csak is pozitív: minden perc egy csoda volt. Életem legszebb pillanata és remélem most másodszorra is így leszek!”

 

K.V., 2023. május 23.

Forrás: Nyitókép: GettyImages.com

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?