Amire képtelenség felkészülni...

Amikor teherbe estem, azt gondoltam, rengeteg időm lesz tanulni, felkészülni, könyveket bogarászni mindenről, amiről nem tudok a várandósság és a gyermeknevelés kapcsán.

Aztán a 26. héten a kórházban találtam magam, én meg addig kb. csak a Preghello-t olvastam.

Első napjaimon, bejött a fejőszobába egy anyuka, aki oltásokról és védőnői státuszokról beszélt, korrigált és élettani korban. Csendben bámultam magam elé, és egy szavát sem értettem…

Mi az a korrigált kor?

(A gyermek élettani kora, amikor megszületik onnan ketyeg. A korrigált kor pedig az, amikor meg kellett volna szülessen. Pl. én októberre voltam kiírva, júliusban szültem. Élettanilag novemberben már 4 hónapos volt a kislányom, korrigáltan pedig csak 1.)

Első gyermek esetében minden újdonság. Ha koraszülő vagy, biztosan nem volt elég időd felkészülni. Ez ne frusztráljon, sőt, az se zavarjon, hogy nincs otthon babaszobád, mindenféle gyerekholmid, ruháktól a fejlesztő játékig, nem hallottál a Montessori módszerekről, vagy nincs kórházi táskád, szoptatós hálóruhával meg császárosbugyival; amikor még talán akkora hasad sem volt, hogy kismamafotóid lehessenek!

Ezek a dolgok még később, a terhességed olyan szakaszában lettek volna esedékesek, ami nem adatott meg számodra.

Én azt gondolom, ne a veszteséget lásd!

Ki kellett jöjjön az a gyermek erre a cudar világra, hát ez van! Nincs ráhatásod, megtörtént már! A legtöbb esetben nem tehet róla az anyuka, ne okold hát magadat!

A kórházban töltött időszak egy olyan pótolhatatlan infóáradat is lehet, ami még előnyödre is válhat! Kifejtem mire gondolok.

Családbarát PIC-en voltunk, vagyis 0-24-ben látogathattam a babámat, és a kórházban laktam. 

Első körben, amikor meghallottam, hogy szülés után én sem kellene, hogy hazamenjek, kiborultam. Majd belegondoltam ésszerűen, és rájöttem, hogy nem ezt kell éreznem. Hálát kell éreznem, amiért itt maradhatok a közelében, és ez semmibe nem kerül nekünk.

Minden olyan feladatba bevontak a nővérkék, amibe csak tudtak: pelenkázás, vérnyomásmérés, fürdetés, etetés. Ilyenkor rengeteget kérdeztem. Próbáltam magamba szívni mindent, pótolni, ami kimaradt, új ismeretekre szert tenni.

Azt hiszem sokkal több tudással és gyakorlattal mentem haza koramamiként, mint a legtöbb első gyermekét időre szülő anyuka.

Volt elsősegély oktatás is, így nem ájultam el, amikor nem vett levegőt a kislányom sírás közben. Tudtam mit kell tennem, és azt is, hogy ha nem jön be, mi a következő lépés. Szerencsére hamar elmúlt ez az időszak is. Nem vagyok über-laza azért: egy nap 4 ilyen affektív apnoe, és a földön kucorogva sírtam este a babaszoba előtt. De akkor, amikor kellett, cselekedni tudtam.

Azt gondolom, hogy aki időre szül, ő sincs felkészülve mindenre. Akinek van már gyermeke is azt mondta, hogy teljesen más egy korababával.

Csak azt szeretném neked mondani, hogy vegyél egy nagy levegőt, és miután kicsit bent is tartottad, fújd ki! Megnyugodtál? Persze, hogy nem. De ha már így alakult, akkor így kell csinálni!

Bízz a babádban, és a PIC-en dolgozókban! Hamarosan otthon lesztek, és szép fokozatosan beleszoksz az egészbe!