Talán jó anya vagyok...

Marci lázasan készül az ovis anyák napi ünnepségre. Egyrészt abból szűröm le, hogy pár hete felváltva anyának, anyunak, édesanyámnak, anyukámnak, anyucinak hív, mikor melyik vers jut eszébe. Másrészt azok a spontán szavalások, dalolások utalnak a nagy készülődésre, amelyek a vécén ülve, pancsi közben vagy vacsora helyett (irgum-burgum) hangoznak el.

 

Ez az első olyan Anyák napjánk, ahol műsort kapok tőle. (Tavaly a bölcsiben egy csodaszép, általa készített ajándékkal tért haza.) Azt hiszem, idén nem csak ő készül izgatottan…

Talán az Anyák napja a legjobb alkalom arra, hogy elgondolkozzam azon, vajon jó anyjuk vagyok-e a fiaimnak?

 

Jó anya vagyok…

, ha elveszem Ádámtól a cumit, mire ő krokodilkönnyeket hullajtva csimpaszkodik a konyhapulton, csak hogy megszerezze valahogy?

, ha századszor is elveszem tőlük a telefonomat, távirányítókat, „ez nem játék” címszóval?

, ha duzzogás árán is, de megkövetelem, hogy rendet rakjanak a szobájukban?

, ha némi alkudozós szájkaraté végén, de csak elérem, hogy este az udvarról is elpakolják a játékokat?

, ha csakis szigorú szabályok betartásával lehet gyurmázni a szobában?

, ha néha a cél érdekében bevetem a zsarolás módszerét?

, ha alkalomadtán megengedem, hogy mesét nézzenek vacsora közben, csak hogy ne húzódjon el az étkezés és az ételt ne kelljen kétszer újramelegítenem?

, ha csak a reggelihez jár a gyümölcslé, különben tea vagy víz a szomjoltó?

, ha szabályozom a csokoládé fogyasztást?

, ha a megbeszélt idő után kikapcsolom a mesét, még ha óriási bömbölés is veszi kezdetét?

, ha rafinált cseleket alkalmazva itatom meg velük a cékla- és a búzafűlevet?

, ha a rossz/fáradt napjaimon kissé emeltebb hangon fojtom el a kezdődő hisztit?

, ha többnyire ragaszkodom a napirendhez, mert előre tudom, hogy ellenkező esetben este én járok rosszul a túl fáradt vagy épp kipihent gyerekekkel?

, ha bizonyos kérdésekben az ösztöneimre hallgatok és nem a gyereknevelési szakirodalmat követem?

, ha hajat nyírok, orrot szívok? (nem, ekkor biztosan nem vagyok a szemükben jó anya!)

 

Talán jó anya vagyok…

, mert szívből szeretem őket, és bizony ez a legfontosabb.

, mert a javukat akarom és ezért adott esetben kész vagyok a lemondásokra, a velük való konfrontálódásra.

, mert folyamatosan aggódom értük és minden este hálát adok, hogy az a nap is boldogságban, szeretetben, egészségben és persze épségben - huh - telt.

, mert az őket érintő kérdésekben a legmegfelelőbb döntések meghozatalára törekszem.

, mert igyekszem a lehető legtöbb időt a gyermekeimmel tölteni.

, mert figyelek rájuk. Igyekszem kiismerni a személyiségüket, hogy ennek megfelelően kezeljem, neveljem őket.

, mert élvezem, hogy én is tanulok: türelmet, kreativitást, gyorsaságot, önzetlenséget, új recepteket, számos gyerekdalt és mondókát.

, mert naponta egy rakás ölelést, bújást és puszit kapok.

, és mert folyamatosan törekszem, hogy még jobb legyek.

 

Közben megvolt az Anyák napi ünnepség... Marci ragyogott a kis csoporttársaival együtt! Csodálatos, megható, szívhez szóló, vidám (és hosszú) műsorral készültek az édesanyák számára. Szívből köszönöm az óvónéniknek ezt az élményt!

Első szereplése lévén, kíváncsian vártam, Marci hogyan veszi ki a részét a produkcióból. Büszke voltam rá: mindvégig mosolyogva mesélt, mutogatott, énekelt, táncolt, tündökölt. A legvégén pedig szorosan ölelt és szeretett: „szeretlek!” Szerintem neki én vagyok a legjobb anya!

Íme, egy meghatódott, boldog anya és az ő ügyes fiának szelfije

 

Boldog anyák napját, Édesanyák!

Krizsa Judit , 2016. április 30.
 
 
 
Címkék:  

posztok

anyák napja

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?