#baba#anya

7 dolog, amitől falra mászok vendégségben: avagy mit NE csinálj rokon gyerekekkel!

Nekem teljesen mindegy, hogy az alábbi dolgokat ki követi el, nagyi, vagy dédi, esetleg unokatesó. Ezekre számomra nincs mentség, amikor felnőtt ember teszi egy 1-3 éves gyerekkel a következőket:

1. A koszos „lóvé”

Bármilyen eseményre, amire ajándékot kellene venni, pénzt ad a rokon. Nem ez a baj, hiszen a szülő legalább olyant vesz belőle, aminek valóban örül a gyerek, vagy szükségük van rá.

A probléma ott kezdődik, amikor a pénzt a gyermek kezébe nyomkodják, aki 1 vagy 2 éves és lépten-nyomon a szájába veszi még a kezét. A pénz nagyon komoly baktériumforrás. Escherichia coli és egyéb bélbaktériumok, Bacillus sp., Staphylococcus spp., Pseudomas sp, illetve Streptococcus viridans családba tartozó baktériumok is lehetnek rajta.

Szóval légyszi, ne adjunk a gyerek kezébe pénzt!

2. A kütyük

Adjunk inkább telefont a gyerek kezébe! Vagy ne! Azon is legalább annyi baktérium tud megtelepedni, mint a pénzen. Mi úgy neveljük a gyerekeket, hogy nem telefonoznak, nem tévéznek. Kicsik is még, és tényleg azt gondolom, hogy a karácsonyi ebédnél, amikor a nagybácsi ölébe ül a totyogó babám, ne a tiktokot pörgesse neki, hogy „nézd csak, én majd mutatok neked valami nagyon menőt!”

Hát ne mutass! Nem neki való az a 30 másodpercenként váltakozó ingeráradat! Ne akarjuk mi bevezetni a nagyvilágba mások gyermekét. Kérdezzünk rá, hogy néz-e már tévét, ha minden áron vele akarjuk lenyomni a Gyűrűk ura maratont…

3. A „szájrapuszi”

A harmadik, amitől ki tudok akadni: az a „szájrapuszi”. Az 1 éves gyermekemnek egy rokon rendszeresen szájrapuszikat ad. Miért? Tudom megosztó a téma, sok szülő ad szájrapuszit a saját gyermekének. De másénak ne már! Én a saját gyermekeimet sem a szájukon puszilom. Az valahogy túl intim. A férjemet puszilom a száján, szerelemtől vezérelve.

A szájrapuszi közeli rokonának számít számomra, amikor egy csecsemő kezét puszilgatják a rokonok.

Ha mindenáron puszilgatni vágyunk mások gyerekét, kérdezzük meg a szülőt, hová puszilhatunk.

4. Az etetés

Ugyanezt gondolom az etetésről. Ne adjunk a saját evőeszközünkkel rokon babának enni! Ne adjunk a saját tányérunkból, amibe már beleettünk. Kicsi, de nem malac vagy kutya, hogy mások maradékát megegye! Ráadásul rengeteg bacit át lehet adni ezzel is.

A mai világban, amikor sajnos mindenkinek mindenféle érzékenysége van, ne adjunk kérdezés nélkül ételt senkinek. Lehet allergiája rá, amiről nem tudunk.

5. A non plusz ultra: azaz „A CUMI”

Ne húzgáljuk ki rokon gyerek szájából a cumit azért, mert nem értünk egyet azzal, hogy ő cumizik.

3 éves korig nehezen szoknak le a cumiról, mi emiatt a 3. szülinapja körül kezdtük el leépíteni a cumizást. Szuperül sikerült is. De amikor mi még nem terveztük a leszokást, akkor is minden olyan rokon, akit csak 1 évben 2x lát minket, megpróbálta a gyereket lebeszélni a cumiról. „Minek az neked? De csúnya vagy cumival! Dobd el azt a ronda cumit!” A legjobb, hogy ezeket egy holt fáradt kisgyereknek mondják, akinek tele van a hócipője már a vendégjárással. Önnyugtatásra használja a cumit.

Ne akarjuk leszoktatni mások gyerekét a cumiról. Majd a szülők megoldják. Higgyük el, nem mi fogunk csodát tenni 2 óra alatt. Majd ha a szülő segítséget kér, vagy gyermeknevelési tippeket, akkor meg lehet mondani a tutit. Vagy amit annak gondolunk…

6. A „paparazzi-jelenség”

A helyzet a következő. Megérkezünk valahová. Egy évben 2-3 alkalommal megyünk maximum, és így az összes találkozás annyi, mert ők nem jönnek. Tehát szinte idegenek.

Beérünk a házba, a kabátokat éppen még le sem vettük, amikor mint paparazzik a sztárokat, 5-6 „idegen” ember ellepi a gyereked! Mindenféle kérdésekkel és kérésekkel megrohamozzák.

„Adj puszit? Hogy hívnak? Nem tudod? Gyere ide a mamához! Adjál puszit a dédinek is! Szeretsz? Emlékszel rám? Jársz már oviba? Mit hozott a Jézuska?”

Persze minden szem a gyerekekre szegeződik, mindenki hangos, és kész téboly az egész, egy 90 centis pici emberkének.

Egy 2-3 éves gyerek ettől visszaszalad az anyukája szoknyájához természetesen.

Hagyjuk asszimilálódni, felvenni a ritmust kicsit szegény gyerekeket, mielőtt mindenfélékkel megrohanjuk. Ha feloldódik, jöhet a puszi, meg a „mit hozott a Jézuska” is.

7. Social media

Manapság mindenki megörökít mindent. Vannak szülők, akik, – nagyon helyesen – nem mutatják meg a közösségi médiában a gyermekeiket.

Ne tegyünk fel mindenféle képet vagy videót, rokongyerekekkel kérdezés nélkül. Ha a szülő jóváhagyja, mehet, de addig semmiképp!

Értem, hogy ezeket a dolgokat mindenki szeretetből követi el. Mindenkinek más a szeretetnyelve. De szülőként nagyon bosszantók tudnak lenni ezek a dolgok. Nekem most karácsonykor hatványozottan kijutott mindenből.  Remélem, veletek fele sem történt meg!

Sz. Andrea, 2024. január 09.

Forrás: Nyitókép: GettyImages.com

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?