#baba#anya

Hogyan legyek az a magabiztos anya, akinek egykor elképzeltem önmagam?

Biztosan Te is érezted már úgy, hogy anyaként teljesen felborult az életed, vagy vannak olyan napok, amikor úgy érzed, kicsúszik a lábad alól a talaj, és azt sem tudod, hogyan felelj meg a különböző elvárásoknak. De vajon természetes dolog ez az érzés? Most, mint anya és személyiségfejlesztő szakember szeretném megmutatni neked, milyen megéléseink lehetnek, ha úgy tekintünk az anyaságra, mint egy megtérülő, tanulási utazásra, ahol az éppen zajló pillanatok csak állomások, amelyeken változtathatunk. Szemléljük kicsit mélyebben a személyes fejlődésünk szempontjából.

Az anyaság hirtelen változásokat hoz az életünkbe. Egykor stabilnak tűnő életünk hirtelen átalakul, és gyermekünk születése egyfajta normatív krízist is magával hoz. Habár ezek többnyire előreláthatóak, mégis bizonyos helyzeteket nehéz életfeladatoknak él meg az anya. Amikor egy baba megszületik, az anyukában sok olyan kapu nyílik meg, amit korábban esetleg nem vett észre. Ezek az élmények gyakran múltbeli tapasztalatokra utalnak, amelyek nem új információk, mindig is jelen voltak, csak korábban nem figyeltünk eléggé rájuk. Így lépünk bele az anyaságunkba. Saját történeteinkkel. Mindez jelentősen meghatározza, hogyan leszünk anyákká, hogyan fogunk viszonyulni gyermekeinkhez, és hogyan alakul át a párkapcsolatunk. Ráadásul, nehéz élethelyzetek során érzelmi hullámokat is megélünk, és számos kihívással találjuk szembe magunkat érzelmeink kezelése során, ami további frusztrációkat okozhat bennünk.

Hadd mutassam be ezt saját példámon keresztül:

Emlékszem, amikor karjaimban tartottam a drága kis csöppségemet, olyan melegség és boldogság járt át! A következő pillanatban a hosszú ideig tartó sírása miatt nagyon aggódni kezdtem, miközben időre kellett mennem. Elbizonytalanodtam. Aztán feszült lettem, amikor semmi sem működött.

Nézzük meg, hogy mi állhat emögött, mi az én saját történetem?

Az önismereti utam során rájöttem, hogy a saját belső elvárásom kapcsol be olykor, hogy megmutassam magamnak, milyen jó anya vagyok. Mindez visszavezethető a gyerekkori megéléseimre. A megfelelési kényszer szólhatna akár a szüleimnek, páromnak, vagy a külvilágnak, hogy megmutassam mennyire tökéletesen megállom a helyemet anyaként. Többek között ez volt benne az anyaságommal hozott csomagomban. Családi mintáink, neveltetésünk, tudattalanukban rejtőző traumáink, nehéz érzéseink, amiket hozhatunk magunkkal az új szerepünkbe.

Miért is olyan fontosak a hirtelen megjelenő érzelmek az anyai utunk során?

A megélt érzéseim a bizonytalanság és feszültség, amelyek után negatív gondolataim jönnek:

Mi lesz, ha nem tudom megnyugtatni a kicsit, mennyire béna vagyok, hogy még ezt sem tudom jól csinálni?! Semmi nem működik. Miért nem jön az intuíció, hogy mit kellene tennem?

Ezen gondolataim nyomán jöttek a különböző próbálkozások, még a férjemet is megkérdeztem, hogy jó ötlet-e, amit csinálok. Az elhatalmasodó stressz miatt majdnem le is mondtam az oly régóta várt találkozót.

Látható, hogy az, hogy milyen anyák vagyunk, szorosan összefügg a hozott családi mintáinkkal, a múltunkkal, valamint az érzéseink, gondolataink és viselkedésmintázataink összetett rendszerével, amely meghatározza, hogyan reagálunk különböző helyzetekben. A személyiségünk azonosítja és meghatározza, kik vagyunk mi, de ez nem jelenti azt, hogy örökre merev marad. Különböző életesemények, tapasztalatok és az önreflexió révén pozitív irányba formálhatjuk a személyiségünket. Tehát jó hír, a személyiségünk egész életünkön át változtatható!

Az anyaság egyfajta tanulási folyamat is. Amikor ezen az úton járunk, váratlan élethelyzetekkel szembesülhetünk. A nehezebb kihívásokra találhatunk új megközelítéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy más szemszögből lássuk azokat. Ez az új nézőpont segít abban, hogy a kihívásokat lehetőségekként lássuk, amelyeken keresztül erősödhetünk és változhatunk. Tapasztalatainkat kamatoztathatjuk az élet más területein is.

A saját példámra reflektálva:

Miután visszavezettem a sok önismereti megtapasztalás során, hogyan „működök” (belső elvárások stb.), tudatosan elkezdtem megváltoztatni a hozzáállásomat, majd a reakciómat. Sokszor nem sikerült úgy, ahogy elvártam magamtól, de a próbálkozások, a folytonosság, önmagam megfigyelése észrevétlenül formált. Az utóbbi években úgy érzem sokat fejlődtem abban, hogy megértsem és megfelelően reagáljak kisfiam érzelmeire és szükségleteire.  A sírás például már nem jelenti számomra azt, hogy azonnal el kell csendesednie.

Most pedig néhány gyakorlati tippet és fejlődési iránymutatást szeretnék adni neked, hogy hogyan indulhatsz el ebben a folyamatban, és válhatsz olyan anyává, aki elég magabiztos és hatással van a családja érzelmi életére:

  1. Ismerd meg önmagad: Lásd meg, miben vagy jó, és milyen területeken van fejlődési lehetőséged. Gondolkodj az értékeidről és azokról a dolgokról, amik fontosak számodra. Önismereti gyakorlat: Vezess egy önismereti naplót, és írd le a megfigyeléseidet. Figyeld, hogy mennyire vagy közel vagy távol attól az anyától, aki szeretnél lenni.

 

  1. Ismerd fel a problémát: Figyeld meg az adott helyzet milyen érzéseket és gondolatokat vált ki belőled, és azt is, hogyan reagálsz azokra. Ez segíti a megértést, mi okoz stresszt az életedben. Önismereti gyakorlat: Írj egy listát az érzelmeidről! Ismerd fel a stresszt kiváltó tényezőket, és próbálj meg új módszereket találni az érzelmeid szabályozására.

 

  1. Lásd meg a jót a nehézségben: Figyeld meg, hogy milyen tulajdonságaidat és erősségeidet használod a nehéz helyzetek kezelése során. Gondolkodj azon, hogyan tudod ezeket a pozitívumokat más életterületekre is átvinni. Például, ha türelmes és empatikusabb leszel a gyermeked sírásával vagy egyéb más frusztráló viselkedésével szemben, ezt a készségedet kamatoztathatod a párkapcsolatodban is. Önismereti gyakorlat: Milyen új érdeklődési területet vagy készségeket fedeztél fel az anyaságod alatt? Hogyan építed be ezeket az életedbe?

Mindebből is látható, hogy az anyaság mekkora felelősség, ugyanakkor lehetőség is arra, hogy formáljuk magunkat a gyermekeinkkel való kapcsolatunkon keresztül. Azonban nemcsak mi változunk, hanem gyermekeinkre, sőt egész családi életünkre is hatással van az, hogy mi hogyan érzünk, hogyan cselekszünk. Az anyaság napi kihívásai gazdagítanak bennünket, különösen akkor, ha elkezdjük magunkat jobban megismerni és türelmesen dolgozunk azon, hogy idővel érezhető változásokat érjünk el. Ezek a változások hozzájárulnak gyermekünk jövőjének alakításához és a párkapcsolatunk harmóniájához is.

 A szerzőről: Stibor Bettina vagyok, közgazdász végzettséggel rendelkező személyiség- és önbizalomfejlesztő szakember, egy 2 éves kisfiú édesanyja.

Fejlődni vágyó nőknek, anyukáknak segítek abban, hogy felismerjék mozgatórugóikat, gátjaikat és aztán megtalálják érzelmi egyensúlyukat. Ezáltal önmagukat elfogadva olyan önbizalomra tesznek szert, amely felszabadítja a bennük rejlő lehetőségeket és energiákat.

Szakmai oldalaimon (Facebook és LinkedIn) célom, hogy izgalmas és hasznos tartalmakat osszak meg veletek az önbizalom, önfejlesztés és tudatosság témaköreiben, saját tapasztalataimon alapulva. Küldetésem, hogy egy harmonikus, minőségi, élményekben gazdag élet megéléséhez segítsem hozzá az embereket, amelyet mindannyian megérdemlünk. A kulcs ehhez, az önmagunkhoz való mély kapcsolódás, önmagunk őszinte elfogadása, és a tudatos munka, ami segít mindezt elérni. Ha szeretnéd, e-mail elérhetőségemen keresztül is felveheted velem a kapcsolatot.

 

Stibor Bettina, 2023. november 06.

Forrás: Képek: GettyImages.com

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?