Apák a szülés előtt és után
El kell ismernünk: bár a gyereknek két szülője van, szinte mindig csak és kizárólag a kismamákról és az anyákról szólunk. Az apukák valahogy a háttérbe szorulnak, pedig nélkülük hová lennénk....
Pedig mennyivel nehezebb a helyzetük: 9 hónapon keresztül ők csak a pálya széléről nézhetik az eseményeket, mivel a baba nem bennük fejlődik, nem élhetik át azt a szoros kapcsolatot, ami anya és magzat között kifejlődhet.
Aztán eljön a nap, mikor be kell kísérniük párjukat a kórházba, majd elkezdődik a várakozás... Vagy a szülőszoba előtt, vagy a szülőszobán. Miközben meg kell élniük az aggódást anyáért és gyerekéért, a tehetetlenséget és még egy csomó más, alapból is kiborító érzelmet.
Majd végeláthatatlan órák elteltével megérkezik a gyerek, aki addig számukra csak egy növekvő és hullámzó hasként, láthatatlan rugdosódóként volt jelen. Vagy olyan adhoc etapok formájában, hogy éjjel négykor azonnal fagyit vagy dinnyét kell szerezni. De most ott van. Kézzelfogható formában. És még az anyja is megváltozott - már megint. És hirtelen leszakad róluk az aggódás, a stressz, hirtelen apává válnak, még ha fel sem fogják ott helyben, egy az egyben.
Ezekről a pillanatokról készített fotósorozatot Dave Young, idén április 23-26 között éjszakánként, a londoni Chelsea és Westminster kórházakban. A megindító és elgondolkodtató képek a The Book of Dads, a The Book of Everyone személyre szabott albumok speciális, Apák Napjára készült jótékonysági kiadvány számára készültek. A befolyt bevételek a Borne, egy koraszülöttekkel foglalkozó egyesület javára gyűlnek.
Ha még több képre vagytok kíváncsiak, kattintsatok ide!
Emlékeztek még apa arcára, mikor végre megszületett a gyerek? Mit láttatok?
Szilágyi Diána, 2014. május 30.
