Papinapló 35. – Mimó nem fél, sajnos

A hét nagy újdonsággal indult Mimónak és nekünk is, mert vasárnap este megérkezett a járóka. Mielőtt először beletettük, kicsit féltünk, hogy mi lesz, ha nem szereti. 

Szerencsére nem akadt ki nagyon, inkább csak meglepettem pislogott. Persze, ez is olyan, mint minden: megtervezed ezerszer, hogy mi lesz, és mire az összes habtapival előkészíted az eszköz helyét, akkor derül ki, hogy baromi hangos, ahogy a fiad lóbálja a lábát. Mivel az alsó szomszéd felkopogós fajta, azonnal vészterv kellett. Végül egy vastagabb takarót vetettünk be nagyágyúként, ami meg is oldotta a problémát.

Nagy szükség volt a járókára, mert amióta Mimzi felállt, dől mindenfelé. Még nem túl erősek a lábai, viszont ülni sem tud. És ha ez nem lenne elég, nulla a félelemérzete. Tényleg nincs neki. Megállás nélkül belegyalogol a szakadékba, ami a kanapé széle után jön. Mondhatnám, hogy nem értem, ez mitől van, de sajnos ebben rám ütött. Nekem sem volt soha, egészen addig, amíg az SM miatt el nem vesztettem az egyensúlyérzékem. Azóta már óvatosabb vagyok. A családi legendárium szerint egészen kiskölyökként felmásztam a pajta tetejére egy esernyővel, hogy onnan bizony leugrom, mert láttam a mesében, hogy ez így tök oké. Az utolsó pillanatban állítottak meg, így megúsztam a bajt. Viszont nagyon sokáig a családban egy gyerek sem nézhette a Tom & Jerry-t, mert az ötlet nyilván onnan jött.

Ha éppen minden jól megy, nyilván akkor következik be olyan, amitől egy valamirevaló szülő azonnal bepánikol. Ilyenünk is volt a héten. Egyik reggel még semmi baja nem volt Baba úrnak, estére azonban égő vörös lett az álla környéke. A fogzás miatti nyáladzás totál kimarta. A körömvirág krém rendbe is hozta másnapra, de nem volt elég, mert estére újra bedurrant. Végső elkeseredésünkben jött az ötlet: Mimó születésekor vettem egy babanyál elleni, lanolinos bimbivédő kenőcsöt Virágnak, amit akkor nem használtunk. Hát, most elővettük, és működik.

A hétvégén állatkertben is voltunk hurcikendővel, amit felváltva hordtunk, mert a babakocsizást túl macerásnak gondoltuk. Utólag már tudjuk, hogy valójában nem Prüntyit vittük el, hanem Virágot koalát nézni, mert a kisfiam a hátamra kötve szinte az egészet végigaludta. Nem baj, megyünk majd még eleget. Addig meg szeretheti az új kisbarátját, a plüsshomárt, amit az első állatkertezés emlékeként kapott a mamájától.

gumikrumpli , 2015. október 19.
 
 
 
Címkék:  

papinapló

apaság

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?