Csongor naplója – Jelen és múlt

Jaj de elszaladt ez a hét is. Nagyon mozgalmasak mostanában a napok, és ez kettős érzésekkel tölt el. Egyrészt nosztalgiázom: lelkem egyik fele folyamatosan, minden eseményhez, tevékenységhez kapcsolja a tavaly ilyenkoriakat. Másrészt nagyon is a jelenben élek, pörgök ezerrel, és néha, amikor nem sikerül teljesen felvennem a fordulatszámot, úgy érzem, összecsapnak a fejem felett a hullámok, és maga alá temet az idei karácsony.

Mindig olyan lazának éreztem magam, szerintem az is voltam. Három éve négy hónapos kisbabám volt karácsonykor. Két évvel ezelőtt a 16 hónapos Regő és az apja is olyan betegek voltak, hogy az ünnepi vacsorához alig tudtak felkelni. Tavaly meg a karácsonyi készülődésben eléggé mindenórás voltam, olyannyira, hogy szenteste pontosan négynapos volt Csongor. Mégis mindegyik évben sikerült magamévá tennem a gondolatot, hogy ha nem úgy sikerülnek a sütik, ha nem lesz bejgli, ha nem fog ragyogni a ház összes ablaka vagy nem lesz becsomagolva egy-két ajándék, akkor mi lesz? Semmi, akkor is itt leszünk, szeretjük egymást, megünnepeljük a karácsonyt és minden szép lesz. És talán emiatt a lazaság miatt sikerült is minden. Na jó, tavaly valóban elmaradt az ablakpucolás.

Talán mert idén se betegség nem fenyeget, se babát nem várok, és Csongor se olyan apró már, mint Regő volt az első karácsonyán - hát persze, mert Csongornak ez már a második -, szóval mivel most minden olyan szépen klappol, kitört rajtam a karácsonyi maximalizmus. Keresem magamban a jól bevált lazaságomat, és azt is tudom, hogy a megoldás az lesz, hogy listát írok – sőt, már meg is van! -, és szépen--módszeresen végigmegyek a teendőkön. Minden egyes elvégzett dolog egy újabb megnyugtató faktor, de egyelőre még sok pont van a listámon, úgyhogy egy kicsit stresszelek.

Tegnap szereztem be az utolsó ajándékot, amit nem is a saját nevemben vettem - elárulom, hogy Marci dobot kap K. anyukájától, és olyan örömmel töltött el, hogy végre megvan, hosszas töprengés és morfondírozás előzte meg a vásárlást. Minden más megvan, csak a csomagolás hiányzik. Este elküldtem K-t is vásárolni egy hosszú listával, így most már megvannak a bejglihez, aprósütihez valók is, és a karácsonyi menü hozzávalóinak egy része. Most, amíg ezt írom, a fürdőszobában éppen hat az öko tisztítószer, amivel mindent bespricceltem, tehát a nagytakarítás is megkezdve, végül is egész jól haladok, nem?

És amikor elégedetten megállapítom, hogy valamit megint kipipálhatok a listáról, és leülhetek egy kicsit pihenni, akkor megnyitom a Babanet oldalát, előkeresem az egy évvel ezelőtti fórumbejegyzéseket, és csodálkozom: mekkora hasam volt! És tavaly ilyenkor annak örültem, hogy a decembert megértük egyben, és nem is hittem, hogy majdnem a kiírt időpontig is eljutunk. Milyen jó volt nekem akkor, és milyen hihetetlen, hogy máris eltelt egy év!


És persze jó nekem most is, hiszen egy csuda édes majdnem egyévessel várjuk idén az ünnepet. Tavaly átaludta a gyertyagyújtást... Idén vajon mit fog szólni? És karácsonyig lesz még egy születésnapja is, az első, ott is lesz gyertyagyújtás és elfújás, az első torta, nekem pedig a könnyek a szememben és a hitetlenkedés az arcomon: hová repült el ez az év is? Hogy lett a kis dundi, mégis törékeny újszülöttemből ez az eleven energiagolyó, aki a szőke fürtjeivel és a huncutságával az ujja köré teker mindenkit?

De addig, amíg ezek a napok eljönnek, még alszunk néhányat és haladunk szorgalmasan előre a listán. Kint esik a hó, tökéletes december van, a Mikulás már itt volt, most már csak a szülinap és a karácsony van vissza. Hát, mindent bele – ezt kívánom minden Babanet-olvasónak, aki pocakkal, kisebb és nagyobb gyerekekkel készül az ünnepre!

Timi

Timi , 2012. december 11.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(1 hozzászólás) 

2012 12 12. 09:26
Timi ez nagyon könnyesre sikeredett most :) legalábbis nálam. Jó volt olvasni. :)
→ válasz erre
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?