Szökési módszerek szülőknek sikeres altatás esetére!

Aki azt hiszi, hogy egy kisbaba altatása ujjgyakorlat, az téved. És aki azt hiszi, hogy ha egyszer elaludt, akkor végzett is a dologgal, az még nagyobbat téved!

A gyerek - és gyanítom, hogy nemcsak az enyém - két alapvető képességgel rendelkezett: az egyik a beépített lepedőérzékelő volt, ami minden alkalommal megbízhatóan értesítette a gyereket, ha  netán a karomból megpróbáltam az ágyába fektetni. Nem, nem a testhelyzetváltoztatásra volt érzékeny, konkrétan a lepedőtől átlagosan 10 mm távolságban fújt riasztást.

Másik genetikus képessége a szülőjelenlét-detektor volt, amit nemcsak ébren, de alvás közben is használt. Ha sikerült is elaltatnom, egy nehéz feladat - mondhatni mission impossible - még várt rám: felkelni mellőle és kimenni a szobából. Csak úgy lazán. Aha. És bilibe se lógott a kezem...

Hacsak nem voltam elképesztően kreatív, hajlékony, halk léptű és rafinált, fix, hogy az "épp hogy megmozdultam" és a "egy milliméter és csukva lesz az ajtó" között valamikor a gyerek szirénázni kezdett. Hogy mégis mely módszerek váltak be az alvó gyerek mellől való szökésre?

Pontosan azok, amiket az alábbi videó mutat be. De előre szólok, ezek sem 100%-os hatékonysággal. És következetességre se számítsatok.

Meséljetek, ismerős valamelyik módszer a látottak közül? Melyiket nem próbáltátok még? És van olyan, ami a kisfilmben nem szerepel?

Szilágyi Diána , 2014. november 20.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?