Anya, rosszat álmodtam!

Pont tegnap beszélgettünk apámmal arról, melyek a legkorábbi emlékeim és döbbenetes módon rengeteg emlékem van egy-kétéves korom környékéről. Az egyik ilyen, kicsit sem kellemes, de sokszor ismétlődő emlék az, hogy rosszat álmodok. Persze, emiatt sokszor felébredtem, és egyetlen dolog volt képes csak megnyugtatni: ha bekéredzkedtem apám mellé, befészkeltem magam a karja alá. Anyám viszont nem szerette, ha a szülői ágyban alszom, így ha felébredt a motoszkálásomra, mindig a helyemre küldött. Ami rettenetes volt.

Így aztán elhatároztam, hogy a gyerek esetében nem lesz helye elutasításnak: ha rosszat álmodik, és mellénk kéredzkedik, akkor ott a helye. Úgy kétéves kora körül el is kezdődött nála az éjszakai császkálás ezzel az indokkal. És eltartott pár évig.

A szakemberek szerint egyébként ez teljesen normális állomás a gyerek fejlődésében, ráadásul a rémálmok sokszor fontos funkcióval is bírnak: segítenek feldolgozni azokat az eseményeket, amelyek feszültséget okoztak a gyerekben.

Alapvetően két eset forgott fenn: a gyerek valóban rosszat álmodott – ez bizonyos jelekből abszolút félreérthetetlen, meg sokszor magától mesélte is, zaklatottan -, vagy a gyerek azt mondta, rosszat álmodott. Utóbbi alatt azokat a jeleneteket értem, mikor kiderült, hogy igazából nem is álmodott rosszat – ellenben hihetetlen fantáziával talált ki először mindenféle szörnyű álmokat, hogy meggyőzzön, mintha szüksége lett volna rá -, csak szeretett volna odafeküdni mellénk.

anya rosszat álmodtam

Mindkét esetben jöhetett, bár az apja időnként kicsit kiborult, mondván elég kényelmetlen heti hétszer 30 centi széles részen kipihentre aludnia magát. Vettünk egy nagyobb ágyat, utána elfértünk. De azért természetesen próbálkoztunk más dolgokkal is.

Természetesen alapvető, hogy van egy kislámpája, ami szolid, gyenge fényt ad – ráadásul forog és színeket vetít a falra -, és mindig üzemben van addig, míg el nem alszik. Más kérdés, hogy sokszor pont arra ébredt meg, ha megpróbáltam lekapcsolni a lámpát. Kapott egy elemlámpát is, méhecskés-plüss borításút, amivel bármikor elcaplathatott a két méterre lévő wc-be, vagy az öt méterre fekvő anyához-apához. Ez mindig ott volt az ágya mellett.

Volt idő, mikor a gyerek parája az ablakra összpontosult, egész pontosan az ablak mögötti sötétre. Nem volt redőny, se függöny, ő pedig csúnyanénit és ufókat vizionált az éjszakába. Egészen addig, míg vettünk függönyt, amivel kizártuk a kíváncsiskodó ufókat, és átköltöztem egy hétre a szobájába. Én a padlón, ő az ágyában, ha szüksége volt rám, csak lenyúlt és megfogta a kezem. Egy ideig nyugi volt.

Mivel a gyerek félelmeit illik komolyan venni – tök mindegy, hogy felnőttfejjel mennyire tartjuk butaságnak félelmei okát, ő akkor is valóságosként éli meg -, ezért bevetettük a gyermeki gondolkodás sajátosságát, a mágiát és mesét is. Ez egészen konkrétan úgy nézett ki, hogy levendula illóolajos vizet tettünk egy spricnis üvegbe, majd megmondtuk a gyereknek, hogy ez itt a mumusűző és álomvédő spray, és esténként alaposan bespricceltük vele a számára kétséges helyeket. A gyerek nagyon sokszor teljes biztonságban érezte magát tőle.

Sokat használtak a beszélgetések is: ha emlékezett rá, hogy mit álmodott elmeséltettem vele, és aztán kiveséztük a dolgot. És persze, beszélgettünk arról is, velem hogy is volt ez gyerekkoromban. Megbeszéltük azt is, hogy az álom szerencsére egy olyan dolog, ami csak a fejünkben létezik. Mi „találjuk ki”, ezért aztán nem is bánthat minket, tűnjön bármilyen félelmetesnek is. És hogy egyébként milyen jó is, hogy ilyen félelmeteseket is képesek vagyunk álmodni, sok felnőtt sok-sok fagyi árával fizet a mozikban egy hasonló élményért. Jó, ez nyilván poénként hangzott el, de a gyerek legalább feloldódott kicsit, és nevetett egy jót.

Kerestem olyan meséket is, amiben a főhős hasonló problémával küzd. Ezeket a gyerek nagyon szerette, tökéletesen azonosult a szereplővel, úgyhogy rendszeresen újra és újra kellett olvasni őket.

Most már nagy a gyerek, és a rossz álmok is eltűntek, így nincs már olyan, hogy a talpa csattanásaira ébredek, ahogy odaszalad az ágyunk mellé, ölelgetve az alvóállatát, és cipelve a párnáját. Az együttalvás számára átlényegült közös programmá: időnként megkér minket, hadd aludjon velünk, csak úgy, brahiból. És bár ehhez lassan a nagy ágyunk is kicsinek bizonyul, persze, hogy alhatunk együtt.

Nálatok mi vált be a rossz álmok ellen? És milyen álmokról számolt be a gyerek?

Szilágyi Diána, 2011. március 25.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(7 hozzászólás) 

2011 03 25. 21:17
Hú, ebből sokat fogok hasznosítani a későbbiekben. Rosszat álmodós meséket kerestél, ez mekkora ötlet! Nekem is első emlékeim között van egy rossz álom. Én a nagypapámmal szerettem aludni, átmászkáltam hozzá akkor is, ha nem álmodtam rosszat. Anyuék kissé nehezteltetek rá, amiért ezt megengedi nekem, de őt nem érdekelte :o) Én voltam a kedvenc unokája - a legkisebb :o)
→ válasz erre
2011 03 26. 14:48
De jó, de jó, ez most nagyon aktuális nálunk. Pedig eddig annyira simán ment minden a szopi vége óta. Levimnek nem nagyon engedjük hogy átjöjjön éjjel csak reggel, nem miattunk, hanem Öcsipók miatt, mert reggel mindig kisautózik, Ő ezekkel alszik, nem csak plüssel és persze a Kicsi felébred rá. Ellenben van egy nagy matrac a szobájában és Apa oda slattyog át éjjel ha hívja őt Levi. De Ő még nem meséli el, miről álmodott, sőt, volt egy idő, amikor ugye kérdezgettük, ezért most folyamatosan ezzel jön, hogy rosszat álmodott. Na de az esti ima után azonnal, amikor még el sem aludt. :-) Édespofa, még nincs vele tisztában hogy mit jelent, de látta, párszor bedőltünk, ezért bepróbálkozik vele minden este.

Hol lehet ilyen rosszat álmodós meséket találni? Nekem csak a Laci és az oroszlán van meg, de az ugye a sötétben félős és gyáva kisfiúról szól, meg a Maszat alszik, de az is a sötétségről szól. Ezek szuper mesék, de egyik sem rossz álmokról mesél...
→ válasz erre
2011 03 27. 15:10
Nálunk ha rossz álmodás van akkor nem közénk jön a nagylány hanem kéri apát hogy menjen ánt hozzá a szobába és legyen ott vele maíg el nem elaszik..bár sosem mondja miért kel fel(ami elég ritka)csak rá egy két nap múlva meséli el hogy ezt és ezt álmodta:)
→ válasz erre
2011 03 27. 15:41
Sziasztok!
Hát az a mumusűző és álomvédő spray zseniális! Biztos alkalmazni fogom. Még kicsi a csemeténk, alig beszél pár szót, de már nagyon várom, hogy arról meséljen, hogy mi zajlik a fejecskéjében.
Viszont egyszer láttam egy huszadrangú filmet, amiben volt egy jópofa megoldás. A kislány panaszkodott a folyton visszatérő rémálmaira, és hogy minél jobban ki akarja verni a fejéből, annál szőrnyűbb az álma. A főhősnő pedig azt tanácsolta neki, hogy mindegy hogyan alakul az estéje, ha lefekszik csak arra ügyeljen, hogy semmiképp ne gondoljon aranyos, fehér bolyhos kisnyuszikra! A kislány másnap elújságolta, hogy nem jött össze neki, mert tele volt az álma kicsi fehér nyuszikkal. Akkor esett le neki, hogy a rémálomnak viszont nyoma sem volt. :) Szerintem ez aranyos. Egyszer-kétszer beválhat.
→ válasz erre
2011 03 29. 15:05
Nagyon jók az ötletek, köszi!!!!
A levendula-spré csúcs! Mazsola tanácsa is hatásosnak hangzik. Este kipróbálom.;)
→ válasz erre
2011 03 30. 20:05
Nálunk szerencsére nem mászkál folyton át a lányunk, aki 5 éves lesz és néhány hónapja kezdôdtek a rossz álmok és szorongó gondolatok. Általában átjön, elmeséli, visszakísérem, megölelgetem és már alszik is tovább. Volt már, hogy beengedtem az ágyba, de a miénk is pici, és nem cserélhetô nagyobbra helyszûke miatt. :) Volt egy olyan álma, amiben együtt sétáltunk, majd az úton elôttünk néhány fehér autó kezdett el gyülekezni, amibôl lövöldöztek, és akit eltaláltak, annak lejött valamilyen végtagja. Engem is eltalált az egyik, és a szájam jött le. Miután elmeséli a rossz álmot vagy gondolatot (mert rengeteg szorongásos gondolat gyötri mostanában), szépen megbeszéljük, nagyon ügyelek arra, hogy komolyan vegyem, mert neki ezek halálosan komolyak, aztán beszélgetni kezdünk róla, valahogy próbálom feloldani benne a feszültséget. Lassanként próbálom úgy terelni a dolgot, hogy ne tûnjön neki olyan borzalmasnak, sokszor még el is neveti magát a végére. Pl kitalálunk mindenféle alternatívát, és ahogy az agya dolgozik, már nem fél tôle annyira. Volt egy olyan eset, amikor kicsit hazudtam neki, amire baromira nem voltam büszke abban a pillanatban, de mégis hatott rá és megnyugodott. Valami bekattant repülô körözött már vagy 10 perce felettünk pont lefekvésidôben, és ô meg volt róla gyôzôdve, hogy mindjárt ledob egy bombát. Folyton csak a zümmögését hallgatta és félt. Aztán már nem jutott jobb az eszembe, mondtam neki, hogy biztos a jó álmokat dobja le az a repülô, és ha gyorsan elalszik, akkor neki is jut belôle. Erre elmosolyodott, megnyugodott és elaludt.
Bocs, hogy hosszú lettem.
→ válasz erre
2014 08 16. 16:12
A spray zseniális! A legutolsó rémálma az volt, hogy egy polc volt a falon, azon sorakoztak a bukósisakok (motorozom), és az öccse (1,5 éves) magára rántotta a polcot, ezért oda ugrott, hogy megmentse. Teszem hozzá, hogy egy baromi puffanásra és kiabálásra rongyoltam be a gyerekszobába, és a fiam csodálkozó tekintettel ült a földön az ágy mellett. Azóta hős-nek becézem! Büszke vagyok rá!
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?