#baba#anya

Mi mindent tesznek tönkre a kölkök?

Mert nem vitás, hogy egy gyerek rengeteg kárral jár. No nem azért, mert rosszak lennének, csak hát az embergyerek már csak olyan, hogy ami ötlet a fejébe villan és jónak tűnik, azt meg is valósítja. És hogy milyen határtalanul sok ötletük van, azt egy szülő a saját bőrén – is – megtapasztalhatja.

Nálunk például a falak lettek kidekorálva – ez mindenkinél alap – zsírkrétával, készült tojásrántotta 4 személyre konyhaszekrényajtón tálalva, valamilyen furcsa módon egyszer elpárolgott egy háromnegyed kilós kenyér belseje. Emellett négy darab tízezres bankónk puzzle-ként kezdett új életet, a gyerek TB kártyája az én színtelen körömlakkomba áztatva nyert örök életre való jogosultságot, és a macska is a gyerekkel, valamint a popsikrémmel való találkozása miatt volt kénytelen komoly fürdőt venni.

A legkomolyabb sokk talán akkor ért, mikor egy telefonnyi idő alatt a gyerek önmagát fodrászolta meg egy papírvágó ollóval. Olyan csuda focista frizurát leánygyermek még a világon nem viselt, az biztos. Mikor magamhoz tértem, már szakadtam a röhögéstől. Persze, a sort még folytathatnám hosszú-hosszú sorokon át – és szerintem Ti is tudnátok még hozzátenni néhány könnyfakasztóan vicces történetet. Ugye?

Efelől kétségem nincs, elég, ha csak ránézek a Shit My Kids Ruined blog oldalaira, ahová bárki beküldheti pár fotóval és egy kis sztorival illusztrálva, mit tett tönkre a gyerek otthon. Jöjjön néhány olyan példa, amin az egész szerkesztőség sírva nevetett.

Más családokban sincs biztonságban a házi kedvenc, az biztos. De hogy ez a macska és a kutya is áldott türelemmel van felvértezve, az fix, biztos nem két percig tartott, míg a macska rózsaszín, a kutya meg lila lett.

De nem lehet rájuk haragudni ezekért, főleg azok miatt a nagy ártatlan szemek miatt, meg azért, mert ilyenkor jön az, hogy szeretlekanya! Olykor persze ez az érzelmi megnyilvánulás sem a legjobb formában érkezik…

Olykor persze felszínre tör a gyerek mindenféle művészi hajlama is. Van, hogy komolyabb kárt jelent némi, párnás kézbe került festék, van, hogy azért a nagyja lemosható.

Azt sem állíthatnánk, hogy a gyerekek lusták lennének, bár az irányított testmozgásról – például a súlyzózásról - némelyiknek megvan a véleménye erősen. Csak aztán a vécé ne bánja…

A világot szinte egyben bekebeleznék a kölkök, ez nem vitás. De hogy a világból szó szerint kiharapjanak egy darabkát, azért az vicces, akárki akármit is mond.

Megismerési vágyuk határtalan, így talán nem meglepő, ha megnézik, mitől is puha a párna. Ja, hogy csatatér marad utána? Hát nem szép, anya, ahogy szállnak a kis pihék?

És hogy az ünnepek sem telhetnek unalmasan, arról is mindig gondoskodnak a 140 centi alatti népek. Ugye?

És íme egy bizonyíték arra, hogy nemcsak az én gyerekemben veszett el egy hajszobrászati őstehetség! Háhá!

Nálatok mi mindent tettek tönkre a gyerekek?

Szilágyi Diána, 2013. október 07.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(5 hozzászólás) 

2013 10 08. 21:27
Nekünk is van egy földgömb szivacslabdánk és abból is hiányzik egy darab, bár a tettes nem az én csemetém volt, hanem a sógornőm fia, akik nálunk vendégeskedtek.
Karácsonyfa is borult, az öcsémre... A szaloncukrokat mi úgy rögzítettük, hogy a kampón csavartunk is eggyet, mert különben hamar lepotyogtak. Amikor az öcsém olyan 2 éves múlt, apu rábeszélte, hogy "lopjon" neki szaloncukrot. Persze ö még nem tudta, hogy a papírból kellene kicsomagolnia az édességet, így addig húzta a szaloncukrot, amíg a bő 2 méteres fát magára rántotta.
Az én gyermekem csupán a zsemlemorzsát borította ki. Amíg én telefonon beszéltem, Ö kreatívan kirámolta a konyhaszekrényt, az 1 kg-os tsemlemorzsát, amiből éppen csak hiányzott, kompletten kiborította a konyhakőre és éppen homokozni próbált vele, amikor rajta kaptam.
→ válasz erre
2013 10 09. 09:41
@ceyla: De édes! Ez a zemlemorzsával-homokozós, olyan aranyos! :-) Tökjól észlelte, hogy hasonlít... hát kipróbálta :-) A tanulás alapja a tapasztalás :-)
→ válasz erre
2013 10 09. 09:48
Egy barátokkal közös nyaralás alatt történt... tipikusan figyelmet bármivel felkelteni akaró "középső gyerek-szindrómás" csemete az ebédnél filctollal összefirkálta a terítőt, a párnát, amin ült (mi a francért adnak a kezébe filcet evéshez...???), valamint eszméletlen mennyiségű ételt pakolt a párna alá, a tányérja mellé, elé, köré és a szomszédaira.
Szégyen, nem szégyen... étkezéseknél aztán igyekeztünk úgy intézni, hogy véletlenül se üljünk közel hozzájuk... :-(
→ válasz erre
2013 10 09. 21:24
Nekem "tesós" sztorim van: Apró gyermekkoromban egyszer a bátyám kicserélte a villanykörtét a kislámpánkban. Persze a lámpa bedugva maradt. Én (5 évesen) állati kíváncsi lettem, hogy mi van körte helyén, hát bedugtam az ujjam, és persze, hogy megrázott az áram. Szó nélkül feszengtem a megcsípett ujjamon, a bátyám bejött, észrevette és kérdezte, hogy mi történt. Én csak annyit mondtam, dugd bele az ujjad, megtudod. Ez a tökfej tesóm meg beledugta az ujját (ő 8 volt), és őt is megrázta az áram. Aztán ordítva rohant anyuhoz, én meg utána... :D :D
→ válasz erre
2013 10 30. 21:52
Az öcsém nagyon szerette a joghurtot, és elég sokat is evett belőle. Mikor már fölérte a hűtőt, egyedül is kivehette, hogy egyen. Egyszer marha büdöset éreztünk a házban. Mindent körbenyalt a család, hogy biztos valami rohad, az egész konyha föl lett forgatva, de semmi. Mikor már nem bírtuk tovább, és kezdtük feladni a bűzforrás megtalálását, nagy nehezen előkerült egy rakat joghurt a konyhaszekrény borítólapja alól. Hogy hogy gyömöszölte be oda a 4 éves gyerek a joghurtokat, rejtély maradt örökre. :)
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?