Amint a babád elkezd mászni, te...

...ott loholsz mögötte minden pillanatban és élő burokként véded...

...is kicsit földre ereszkedsz és visszaváltozol gyerekké...

 

...büszkén és meghatódva figyeled, ahogyan felfedezi a környezetét, a világot

 

...el sem tudod képzelni, hogy tud valaki ilyen sebességgel térden csúszva masírozni...ugyanis alig éred utol

Amint a babád elkezd mászni, te...

...rohansz, hogy beszerezd a konnektor-dugókat, sarok és -élvédőket a lakás kritikus pontjaira

 

...csodálkozol, hogy hirtelen milyen gyorsan kell cserélgetni a kis nadrágokat...

 

...egyszer csak meglepődsz, hogy bőrkeményedések vannak a térdeden...

 

...megállapítod, hogy a térden csúszáshoz talán már túl öreg vagy...

 

...egy idő után előveszed a bringás felszerelésed közül a térdvédőidet...

 

...kezded érteni, miről beszélt minden szülő ismerősöd, amikor az mondta, el kell kezdened elpakolni...

 

...rájössz, hogy százszor lassabban jár az agyad, mint egy kúszó-mászó babának...ő ugyanis másodpercenként észrevesz valamit, amire nem számítasz (és el is éri)...

 

...kezded újraértelmezni a gyerekkel való piknikezésről eddig alkotott elképzeléseidet...

 

...felfoghatatlannak tartod, hogy tudnak ilyen makacsok lenni a fű átitatta foltok...

 

...idővel beletörődsz, hogy egy egyszerű fiókgomb is lehet ennyire érdekes, hogy naponta 250-szer kell megnézni...

 

...megtanulod profi szinten kezelni a mosógépedet...ugye érted mire gondolok?

 

...ráébredsz, hogy igazából tök fölöslegesen vetted meg a havi fitneszbérletedet, mert már otthon is simán lemozogsz annyit, mint amennyit a teremben terveztél...

 

...most veszed csak észre, mennyi rohadt éles szélű tárgy van igazából a lakásban, amire sehogy sem passzol egyetlen élvédő sem...némelyikre fabrikálsz egyet...

 

...végre megkapod a várva várt jelet arra, hogy elpakold az előszobából a fölösen ott tárolt téli/őszi/tavaszi/nyári cipőket...

 

...átkozod a napot, amikor úgy döntöttél, hogy kétszintes otthonba költöztök...tudod: a lépcsők...

 

...szinte annyit lépcsőzöl hetente, mintha néhányszor felgyalogoltál volna az Eiffel-toronyba meg vissza

 

...elgondolkozol rajta, hogyan lehetne a gyerekre portörlőt szerelni...két legyet egy csapásra...

 

...elkezdesz kampányolni a párodnál, hogy végre itt az ideje egy robotporszívó beszerzésének...

 

...komolyan azon aggódsz, hogy a gyereknek a nem-nem szókapcsolat lesz az első kimondott szava...

 

...már egyetlen pillanatra sem hagyhatod magára sehol...

 

...elfogadod, hogy vagy a járóka, vagy magaddal kell vinned még pisilni is...

 

...minden percben frászt kapsz, mikor fog hatalmasat perecelni

 

...idővel elhessegeted a gondolatot, hogy beszerezz neki egy baba-bukósisakot...

 

...elbúcsúzol a magasabb sarkú cipőidtől, különben sosem éred majd utol...

 

...egy hosszabb nap után azon agyalsz: „jesszus, mi lesz még, ha elkezd járni?!”

 

...megállapítod, hogy rég nevettél ennyit, ilyen jó ízűen...hiába, cuki a kis „bajkeverő”!

 

 

 

B.F. , 2019. május 31.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?