Anyukák, ne hasonlítgassátok a gyerekeiteket! Nem azon múlik a fejlődés, ki milyen jó anya

A fejlődési mérföldkövek, amelyeken a legtöbb első babás anyuka izgul, valójában nem jelentenek semmit. Nem a jó anya gyereke fordul meg először, nem rajtad múlik, mikor indul el a babád önállóan, és ha viszonylag későn kezdett beszélni, az nem azért van, mert nem beszéltél sokat hozzá.

Tavasszal lesz tíz éve, de mintha tegnap lett volna, hogy egyéves státuszra mentünk a fiammal. Nem aggódtam, a gyerek szépen fejlődött a maga tempójában, kapaszkodva lépegetett a bútorok mellett, szupercuki volt, csupa hurka, állandóan mosolygott, és napról napra okosodott.

A státuszlap azonban hideg zuhanyként ért. Ilyen kérdések álltak ugyanis benne: Jár-e már önállóan? Egyedül eszik-e kanállal? Önállóan iszik-e pohárból? Mond-e már szavakat? Szófogadó-e? Könyvben rámutat-e arra a képre, amit kérünk? Kínban kérdeztem a védőnőt, mennyire baj, hogy nálunk egyik sem megy még, azt mondta, ne foglalkozzak vele, ez egy ostoba kérdőív.

Én azonban nem nyugodtam meg. Bár azt mondták, semmi gond, a gyerek teljesen rendben van így is, én úgy éltem meg, hogy nem feleltünk meg a státuszvizsgán. Ennek két oka lehet, gondoltam: vagy a fiammal van a gond (ami valószínűtlen), vagy én vagyok nemtörődöm anya.

Később a játszótéren belefutottam még azokba az anyukákba, akik szerint a kislányuk – érdekes módon mindig lányok – azért kezdett korán beszélni, mert „sokat beszéltek hozzá”, a kisfiuk azért indult el az első szülinapja előtt, mert „sokat bátorították”, és a bármilyen nemű gyerekük azért eszik meg minden ételt, mert „ők nem tűrik a válogatást.” A gyerekek méregetése, összehasonlítása nagyjából hároméves korukig tartott – addigra már mindegyikük járt, beszélt és szobatiszta volt, így okafogyottá vált bármiféle dicsekvés. Többé senkit nem érdekelt, Julcsika hány hónaposan miákolt a macskáknak.

Nem mindegy, mennyi idősen alussza át az éjszakát?

„Figyeljetek ide: a legtöbb olyan dolognak, amin a szülők a babáikkal kapcsolatban idegeskednek, semmi köze ahhoz, hogy ki mennyire jó szülő. Ezt a terapeutám mondta, én pedig úgy gondolom, a hegytetőről kellene kiabálni, hogy mindenki meghallja.” – írta egy anyuka a Reddit gyereknevelős kategóriájában. Jó lenne, ha minden első gyerekes édesanyának jutna egy ilyen terapeuta. Akkor talán elhinnék ők is, hogy vannak olyan fejlődési mérföldkövek, amelyek elérése nem azon múlik, mennyire foglalkozol sokat vagy keveset a babáddal. Hogy melyek ezek?

Átalussza-e az éjszakát: Teljesen esetleges, hogy egy kisbaba mennyi idősen alussza át az éjszakát, ráadásul ez folyamatosan változhat is az idő múlásával. Sok csecsemő jó alvó 2-6 hónapos kora között, hogy aztán a mozgásfejlődés vagy a szeparációs szorongás hatására ezzel felhagyjon, és élete második félévében óránkénti ébredéssel kínozza a szüleit. Ezért amikor pici babák szülei mesélik, hogy az övék már átalussza az éjszakát, majd hosszas eszmefuttatásba kezdenek arról, hogy ez az ő kiváló szoktatási módszerüknek köszönhető, a legjobb, amit tehetsz, hogy elnyomsz egy félmosolyt.

Mozgásfejlődés: A mozgásfejlődés üteme a gyerekbe van kódolva, amit normális esetben sem megakadályozni, sem siettetni nem tudsz. Az önálló járás 10 és 18 hónapos kor között bármikor megindulhat, és nem az a gyerek kezdi hamarabb, akit sokat hagytak szabadon, vagy eleget bátorítottak. Az orvos meg tudja mondani, mikor ad már aggodalomra okot, ha egy mozgásforma nem indul meg, de addig felesleges az összehasonlítgatás – kétéves korra már senki nem fogja megmondani, melyik gyerek hány hónaposan indult el magától.

Jó vagy rossz evő-e a baba: Hogy melyik baba fogadja örömmel az új ízeket, és melyik fanyalog mindenre, a legkevésbé sem nevelés kérdése. Valóban roppant bosszantó, amikor nem hajlandó megenni a nagy gonddal összeállított répafőzeléket, de azon kívül, hogy új ízekkel kísérletezel, és közben türelmes vagy, mást nem igazán tehetsz az ügy érdekében. Ráadásul ez is egy olyan terület, amely napról-napra változik: egy válogatós babából is lehet jól evő kisgyerek, és az is nagyon gyakori, hogy a kétéves kora előtt bármit megevő gyerek hirtelen mindent elutasít, és ezt a kellemetlen szokását utána még évekig fenntartja.

Korai szobatisztaságra szoktatás: Még a mai nagyszülők idejéből fennmaradt reflex, miszerint a szülői odafigyelés jele, ha a gyerekről hamar lekerül a pelenka. Pedig ma már tudjuk, hogy ez önmagában semmit nem jelent: nem attól lesz szobatiszta egy kisgyerek, ha rendszeres időközönként bilire ültetik, a fennmaradó időben pedig bepisil, hanem attól, ha magától érzi az ingert, és vissza is tudja tartani a szükséges ideig. Ez a pillanat ritkán jön el 2,5 éves kor előtt, 2 évesnél fiatalabban pedig szinte soha. Hogy pontosan mikor, az nem a szülőn múlik, és igazán a gyerek észbeli képességeihez sincs sok köze.

Dolgok, amelyekre büszke lehetsz

Felmerül a kérdés: akkor ne legyek büszke soha a gyerekem fejlődésére, hiszen úgysem rajtam múlik? Ez ebben a formában persze nem igaz. Természetes, ha boldog vagy és büszke, amikor elindul vagy amikor lekerül a pelenka, és annak is nyugodtan örülhetsz, ha jól evő és szépen alvó babád van. Csak épp észben kell tartanod, hogy ezek a dolgok a szerencsén múlnak, ha pedig neked egy nehezebb természetű babát dobott a gép, egy pillanatra sem érdemes azt gondolnod, hogy te rontottál el valamit.

És igen, vannak dolgok, amelyekre jogosan lehetsz büszke. Arra, ha nem verekszik. Ha megosztja a játékait. Ha nem beszél csúnyán. Ha ismeri és betartja az alapvető illemszabályokat. Ha kevés időt tölt a képernyő előtt. Bár ezek a dolgok is nagyban függnek a veleszületett temperamentumtól, legalább részben a szülői nevelés eredményei is.

De az, hogy nyolc hónaposan megeszi-e a sütőtökpürét, hidd el, nem a te nevelésedről árulkodik.

- VIA -

- VIA -

Dóri , 2021. február 11.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
XBabázz lazán! - Teakiadó