Otthonszülésem története – Fenyegető koraszüléstől a túlhordásig

Anna első kisfiát kórházban, második kisfiát otthon hozta a világra. Hogy miért döntött másodjára az otthonszülés mellett, hogy milyen különbségeket látott az első és a második terhessége során a terhesgondozásban, hogy milyen kérdések merültek fel benne menet közben? Ezekről és még sok mindenről mesél nekünk több felvonásban.

A 32. héttől furcsa érzéseim kezdtek lenni. Időnként nyilallt a szeméremcsontom, húzott a hasam. Ilyet a Nagyfiamnál csak a szülés előtti napokban éreztem. Féltem, hogy nem húzom ki a 37. hétig, ahogy vele sem sikerült. Judittal mindig megbeszéltük a tüneteket.

Általában nagyobb séta vagy megerőltetés után jöttek, ezért úgy gondoltuk a testem jelez, hogy ideje lassítani. Fel is hagytam a hólapátolással, meg a nagy erőlködésekkel, így csak néha-néha éreztem valamit, ami már elfogadható ilyenkor. A 34. héten egy vasárnap este komolyan rosszul lettem. Egész nap nyilallt a szeméremcsontom, de estére már fájt a derekam, hasmenésem, hányingerem és hidegrázásom volt. Az egész nagyon emlékeztetett az első szülésre.

Azonnal hívtam Juditot. Mondta, hogy ez akár vírusfertőzés is lehet. Mindenesetre elirányított a Kórházba, hogy mindenképpen csináltassak egy CTG-t, mert ha mégis van méhtevékenység, azt komolyan kell venni. Indultunk is volna rögtön, de előtte felhívtam a nőgyógyászom, hogy jelezzem, megyünk. Ő telefonon 1 perc 32 másodperc alatt diagnosztizálta, hogy ez vírusfertőzés, amit széntablettával kell kezelni, semmi szükség a kórházba menni. Visszahívtam Juditot, hogy mégsem megyünk CTG-re. Annyit kért, hogy igyak meg egy pohár bort, és ha utána sem tudok elaludni, hívjam azonnal. Másnap pedig hozott egy hordozható CTG készüléket és maga csinálta meg a vizsgálatot nekem itthon, annak ellenére, hogy jobban lettem.

Kiderült, hogy nem jelentéktelen jóslófájásaim vannak. A 20 perces vizsgálat alatt négy, amiből egyet sem éreztem. Az estiek ezek szerint még durvábbak lehettek. Rögtön javasolt magnéziumot, adott Toko-olajat - valami bába-csodaszer -, hogy azzal kenegessem a hasam és szigorú fekvésre utasított. Közben elintézte, hogy egy másik kórházban fogadjanak, ha úgy alakul.

Úgy tűnt, valamivel jobb is lett a helyzet, de sajnos másnap este újrakezdődött a keményedés. Judit erre rögtön bevitt a kórházba. Hülyén éreztem magam, mert mire odaértünk, elmúlt a rosszullét. Megállapították, hogy a külső méhszáj bő 1 ujjnyira nyitva van, és a CTG ott is mutatott méhtevékenységet. Az ultrahang és a flowmetria szerint a baba jól volt, csak a méhem indult be valamiért. Azonnal kaptam magnézium-infúziót, antibiotikumot és szteroidot, és két napra bent tartottak.

Nagyon nehéz volt elfogadnom, hogy nem mehetek haza. Judit meg a férjem felváltva vigasztaltak. A fenyegető koraszülés nem vicc! Öt órán keresztül csepegett az infúzió, de végül abbamaradtak az összehúzódások. Ennyit az orvosomról. A széntablettájától simán megszülhettem volna 34 hétre. Azóta nem beszéltünk.

Kérdések és válaszok az otthonszülésről

Mik a valódi kockázatai az otthonszülésnek? Mit tehet a bába, és mit tud tenni, ha gond van a szülés során vagy a babával? Hogyan zajlik az otthonszülés technikailag? Mi történik, ha besárgul az újszülött? Ezer és egy kérdés lehet az otthonszülés körül, ami mindenkiben, így Annában is felmerült. A válaszok egy részét itt találod!

Volt jó hozadéka is a kórháznak. Végre megnyugodtam, hogy akkor sincs katasztrófa, ha a gyerek előbb jön. Abban a kórházban biztonságban érzem magam, és Judit velem lehet. A Nagyfiam is derekasan viselte azt a két éjszakát, amit nem tölthettem vele, de nagyon várt haza. A következő két és fél hétben sokat pihentem és nagyon vigyáztam magamra. Eltökéltem, hogy márpedig nem szülök a 37. hét előtt.

Egy hétfői napon töltöttem be a 37. hetet. Nagyon felszabadult voltam, hogy végre nem kell magam kímélni, mehetek, ahova csak akarok – persze, csak a közelben. Épp indultam volna a városba, amikor észrevettem, hogy valami hosszú fehér, nyúlós-nyálkás dolog van a bugyimon. Azonnal telefon, akár a nyákdugó is lehet. Judit megnyugtatott, hogy ettől még nagyon messze is lehet a szülés. Azért mégis otthon maradtam.

Egy óra múlva éreztem valami furcsaságot. Talán keményedés? A negyedik után ismét telefon. Nem tudom, mit érzek, de az elmúlt fél órában négy is volt. Jobb, ha az eheti CTG-t inkább ma csináljuk. A férjem is hazahívtam. Egyszerre értek oda Judittal.

A CTG elég erős összehúzódásokat mutatott, bár fájni nem fájt. Legalább már tudtam, mit kell érezni, és biztos voltam benne, hogy észreveszem, ha elkezdődik. Mivel az összehúzódások nem voltak rendszeresek, Judit azt tanácsolta, éljük tovább az életünk. Pár óra múlva abba is maradtak a furcsa érzések. Két napig még voltak hasonló jóslófájásaim, de aztán beteg lett a Nagyfiú, és azzal mintha elvágták volna.

Teltek a hetek, mindenki tűkön ült, hogy mikor szülünk már. Judit hetente jött CTG-t csinálni. A 39. hetes vizsgálaton a babát elég nehéz volt felébreszteni, ezért elküdött egy új nőgyógyászhoz, aki csinált flowmetriát és ultrahangot.

A doki nagyon alapos volt. A baba méretein túl megnézte a köldökzsinórt, illetve a belső méhszáj és a méhlepény állapotát is. Legnagyobb meglepetésünkre azt mondta, hogy a szülés még messze van, a babának akár két hétre való tartaléka is van, és maximum 38 hetes. Pedig a számolt terminusig már csak négy napunk volt.

Kicsit lelombozott, hogy az a rengeteg méhösszehúzódás, ami kiütötte a CTG érzékenységi határát, semmit sem ért. Másfelől örültem, hogy a Kicsike szépen kivárja az idejét, a számára lehető legjobb helyen.

Még pár napig vártunk, aztán bevetettünk pár természetes szülésmegindító praktikát - fűszeres kaja, gyömbér, nagy séta, házasélet. Be is indultak az összehúzódások már korán reggel. Volt enyhe vérzésem, aztán megint kijött valami hosszú véres-nyákos dolog.

Egész nap szépen sűrűsödtek az összehúzódások. 20 perc, 15 perc, 10 perc... Közben tettünk-vettünk, voltunk vásárolni, jó nagyot sétáltunk a kutyával. Nagyon kellemes, békés hangulatban vártuk a baba érkezését. Az összehúzódásokat ugyan éreztem, de fájásnak nem lehetett őket nevezni. Inkább kellemetlen érzésnek, amit állva sokkal kevésbé éreztem.

Emlékeztem az előző szülésről, hogy volt egy pont, amikor visszavonhatatlanul beindult valami. Akkor az fájt. Erre az érzésre vártam, addig nem akartam idehívni a bábákat. Persze reggel óta folyamatos telefonos kapcsolatban voltunk. Vacsoraidőre már 6 percenként jöttek az összehúzódások, és egyik-másiknál már erősen meg kellett kapaszkodnom a székbe. Ekkor szóltam Juditnak, hogy szerintem ma éjjel szülünk, jöjjenek a közelbe, csak várják meg, míg a Nagyfiút lefektetjük.

Nem úgy terveztük, hogy ő is otthon legyen, amikor szülök, de aznap a szüleim pont színházban voltak, a barátnőm pedig, aki szintén vigyázhatott volna rá, elutazott. Nem tudom, hogy ettől-e vagy mástól, de mire a Nagyfiú elaludt, ritkultak az összehúzódások, és én sem vágytam másra, mint egy jó nagy alvásra. Szóltunk is Juditnak, hogy most pihenünk egy kicsit, de a riasztást csak másnap reggel fújtuk le.

Délután jött Judit az esedékes CTG vizsgálatra. Iszonyú hülyén éreztem magam, hogy még arra sem jövök rá, mikor szülök. Megnyugtatott, hogy többedik gyerekek szoktak ilyet csinálni, vele is megtörtént már. Azt pedig tudni kell, hogy a természetes szülésmegindítás nem működik, amíg a baba nem áll készen. Azért ne izguljak, az ilyen esetek nem múlnak el nyomtalanul, szerinte pár napon belül már tényleg megszülök. Nagyon jó érzés volt, hogy bíztatott és semmit nem vetett a szememre.

Három napra rá este volt egy kis balesetem. Egy szerencsétlen mozdulat miatt jól megütöttem a pocakom. Egyből beindultak az összehúzódások és rögtön 5 percnél kezdődtek. Egy órán belül 3 percenként jöttek.

Nem volt meg az a visszavonhatatlan érzés, mint az első szüléskor, de iszonyú viszkető-égő érzésem volt lent. Nagyon megijedtem, mert egyszer már volt herpeszem. Nehogy most jöjjön ki. A nagy pocakommal elkezdtem manőverezni, hogy egy tükörrel magam alá nézzek. Valami nagyon furcsát láttam, ezért rögtön hívtam Juditot, hogy jöjjön és vizsgáljon meg, mert elképzelni sem tudom, mi van ott. Fél órán belül jöttek mindketten. Nagyon meglepődtem, mikor ajtót nyitottam, hiszen nem azt mondtam, hogy szülök.

A vérnyomásom mindenesetre jóval magasabb volt, mint szokott és sűrűn voltak összehúzódások is. Szüléskor ez normális. A vizsgálatnál kiderült, hogy herpesznek szerencsére nyoma sincs, viszont tágulásnak se. Mire végeztünk a vizsgálatokkal, az összehúzódások is ritkultak. Megint csak a méhem indult be.

Másnap a CTG alatt jól megbeszéltük az esetet. Úgy éreztem, két vakriasztás már tényleg ciki. Judit mondta, hogy normál esetben ezen a ponton még nem is jöttek volna mindketten, csak a szupergyors első szülés miatt rohantak annyira. Újra rákérdezett, nem történt-e valamilyen beavatkozás az első szülés előtt vagy alatt.

Csak az orvosi vizsgálat négy és fél órával a Nagyfiú születése előtt. Kevéssel utána már voltak fura érzéseim, amik akár összehúzódások is lehettek. Előtte viszont semmi. Igazi derült égből villámcsapás szülés volt. Annyiban maradtunk, hogy ezt a szülést többet nem hasonlítjuk az előzőhöz.

Másnap, egy pénteki napon, ismét jelenésem volt az új nőgyógyászomnál. Újra alaposan megnézett mindent. A Kicsike még mindig vígan elvolt. Az orvos megmutatta, hogy a belső méhszáj már kezd nyílni, a szülés végre tényleg közeledik. Szerinte a terminus el volt számolva, az új terminust vasárnapra tette.

Rákérdeztem, lehetséges-e manuális vizsgálattal az anya tudta nélkül megindítani egy szülést. Azt mondta, hogy vannak, akik szoktak ilyet csinálni, de az általában nagyon fáj. Egy másik módszer viszont teljesen észrevétlen maradhat. Elég, ha egy kenőcsőt tesznek a kesztyűre vizsgálat előtt.

Bizonyítani ezt persze nem lehet, de tény, hogy az én első szülésem tényleg természetellenesen gyors volt. Különösen figyelembe véve azt, hogy ez a baba mennyit készülődik.

Anna

Anna , 2013. október 30.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?