Higgy magadban!

Aki még nem élte át, nem tudja elképzelni, milyen válságos lelkiállapotba kerülhet egy anya, a gyermekéért aggódva. Bíztatni, segíteni kell, és megnyugtatni, hogyha pótlást ad, akkor is visszatérhet szép lassan a teljes szoptatáshoz.

A tapasztalatok szerint nem elég csak azt hajtogatni, hogy „de kell, de muszáj”. Ilyen krízishelyzetben ott kell lenni az anya mellett, vagy legalább arra bíztatni, hogy bármely elkeseredett pillanatában felhívhatja a tanácsadót. Aki még nem élte át, nem tudja elképzelni, milyen válságos lelkiállapotba kerülhet egy anya, a gyermekéért aggódva. Bíztatni, segíteni kell, és megnyugtatni, hogyha pótlást ad, akkor is visszatérhet szép lassan a teljes szoptatáshoz.

Harmincöt éves koromban születet első gyermekem. Kisbabámmal már a kórházból tápszerrecepttel engedtek haza „a biztonság kedvéért, mert mi lesz, ha szombat este ott áll, és nincs teje”, mondta a csecsemős nővér. Ezzel már eleve rettenetesen elbizonytalanított. Mivel nem éreztem tejbelövellést, nem is éreztem teltnek a mellem, teljesen kétségbe estem.

Kisfiam vesztett a súlyából, nyugtalan volt, a gyermekorvos és a körzeti védőnő szerint is tápszerre volt szükség. Én nem tudtam elhinni, hogy képtelen vagyok elég tejet biztosítani, ezért felhívtam egy védőnő ismerősömet, aki rögtön meglátogatott. Azzal bíztatott, hogy a baba ugyan vékonyka, de szerencsére élénk, és meg fogja szerezni magának azt a tejmennyiséget, amire szüksége van. Szoptassam, amilyen gyakran lehet.

Én félretettem mindent, összebújtunk a babámmal, és néhány napunk csak a szoptatás jegyében telt. A családomtól nem sok segítséget kaptam, a férjem inkább féltékeny volt, anyukám meg a „hajlott koromra” hivatkozott, és lebeszélt az „erőlködésről”. Mivel szinte folyamatosan szoptattam, semmire sem volt időm. Az ebédet is hozattam magunknak néhány napig, és örültem, ha fogat mosni eljutok a fürdőszobáig.

Ha a kicsi aludt, nekiálltam fejni. Csak néhány csepp jött egy egy alkalommal, de a nap folyamán összejött annyi, hogy kiskanállal odaadhattam a babának, ha úgy tűnt, végképp nem elég, amihez saját erőből hozzájut. Nagyon nehéz napok voltak ezek, előfordult, hogy sírva hívtam fel a védőnő ismerősömet, vagy egy tapasztalt barátnőmet, de a bíztatásuk és gyakori látogatásuk nagyon megnyugtatott.

Lassan, de biztosan gyarapodni kezdett a kisfiam, egy idő múlva gyönyörű, hurkás baba lett Ma öt és fél hónapos, de már rég megduplázta a súlyát. Nyugodt, egészséges kisfiú, most kezd ismerkedni más ízekkel.

Azt, amit az első hetekben átéltem, senkinek sem kívánom. Lehet, hogy feladtam volna, ha nincsenek mellettem olyan emberek, akik szakértelmükkel és tapasztalatukkal biztonságot adtak nekünk.

(M. Eszter)

2000. október 26.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?