Élvezet és játék

Akinek rosszevő gyereke van, gyakran kerül a totális kétségbeesés határára. Mert sokszor nincs az a beígért jutalom vagy esetenként büntetés, az a különleges, kedvenc ételsor, amivel a gyerekbe lehetne diktálni akár egyetlen falatot is. Mit lehet ilyenkor tenni?

Tegyük élvezetessé vagy játékossá az étkezést! Ha a gyerek ugyanis ráérez, hogy ez a dolog mennyire fontos a szülőknek, előfordulhat, hogy ezzel az eszközzel jutalmazza és bünteti felmenőit. Ám vannak dolgok, amiknek még egy igen makacs gyerek sem bír ellenállni.

Érdemes például kipróbálni, mit szól a gyerek ahhoz, ha különféle módon variáljuk a tálalást. Ha egy kicsit körbenézünk az interneten, elképesztően jó tálalási ötleteket találni, nem kell ahhoz Gordon Ramsay-nek lenni, hogy valaki igazán étvágygerjesztő és gyerekbuzdító módon tudja rátenni a tányérra az ételt. Jó, nyilván több időt vesz így igénybe az étel elkészítése, pepecs dolog a tálalás, de azért biztos vagyok benne, hogy a legtöbb gyerek először kigúvadt szemekkel, majd hatalmas vigyorral bámulna meg a tányérján egy mosolygó arcot vagy egy szendvics-Némót. Melyik gyerek mondana nemet egy finom robogóra vagy egy egészségesen laktató mobiltelefonra?

A lehetőségek gyakorlatilag végtelenek, csak a szülői kreativitás szabhat határt, illetve az sem, ha bevonjuk a gyereket is az étel elkészítésébe – ami egyébként ismét csak gyengíti a gyerek ellenállását az evéssel szemben. Mert a saját maga munkáját beletenni egészen más, mint csak megenni a másét, ráadásul lehet, hogy főzés közben rávehető, hogy egyik-másik olyan hozzávalót is megkóstolja – természetesen szigorúan minőségellenőrzési okokból -, amit eddig a tányéron csak a villával tologatott.

És ha már a tányérnál meg az evőeszközöknél tartunk: bizony, annyira széles körű problémát jelent a gyerekek válogatóssága, hogy a designerek már nemzetközi szinten próbálnak a maguk eszközeivel megoldást nyújtani, no meg pénzt keresni. Számtalan ötletes gyerektányér található például a piacon. Létezik olyan, amivel nagyjából azt lehet megvalósítani, mint a fentebb említett, kreatív tálalási módszerekkel: a tányéron egy csupasz fej látható, amit aztán az étellel játszva lehet szakálassá, bajszossá, kalapossá tenni, ízlés szerint akár még szeplőket is varázsolhatunk rá egy kevés aprított petrezselyemmel vagy borssal.

Egy másik tervező a gyerekek veleszületett segítőkészségére alapozott, mikor megalkotta SOS tányérját: ennek közepén épp egy repülő készül elmerülni a húslevesben vagy a babfőzelékben, a gyerek pedig csak egyféleképpen mentheti meg az utasokat, ha gyorsan leeszi róluk a kaját.

Nem egyszer csak annyi a gond, hogy a gyerek szeret önálló lenni abban is, mit mivel egyen. Erre jelenthet remek megoldást a SkipHop tányérpalettája: a színes kistálkákba kiporciózzuk a különféle ételeket: húst, zöldséget, gyümölcsöt, és a gyerek maga pakolhatja ki a nagyobb tányérra, amit meg akar enni. Mint a festő, mikor kikeveri a neki tetsző színárnyalatokat.

Személyes kedvenceim azok a tányérok, amelyen vagy ismert mesehősök virítanak, vagy olyan illusztráció van rajtuk, ami engedi spontán szárnyalni a gyerek-szülő fantáziáját. Kiskoromban – én sem ettem jól – otthon egy Hófehérkés és egy Piroskás étkészlet volt, és sosem tudtuk, ki melyiket kapta. Így az öcsémmel versenyt ettünk, hogy kiderüljön, kihez jutott Hófehérke – a Piroskásat nem kedveltük annyira, mert egy igazán csúnya farkas leselkedett szegényre egy fa mögül.

A gyerekkori tányérjainkhoz hasonló az a kollekció, amelyik a Kisherceg csodálatos történetét eleveníti fel rókával, vulkánnal, bolygókkal és csillagokkal. Bármikor szívesen megettem volna róla a spenótot – bár a tökfőzelékre valószínűleg még ez sem tudott volna rábírni.

Vagy itt vannak a Smiling Planet mesetányérjai – egyik közismert alakhoz sem köthetők, de milyen remek történetek futhatnak át a gyerek fején, miközben észrevétlen elmajszolja a vasárnapi ebédet.

Ne feledkezzünk meg az étkezések kiegészítőiről sem, hiszen legtöbbször mégsem a kezünkkel eszünk! Jó, bizonyos korig talán igen. A tervezők számtalan ötlettel álltak már elő ezen a téren is. Kezdjük talán azzal az evőeszközzel, mely új értelmet ad az „itt repül a repülő” felkiáltásnak. Mert tényleg ott repül, a gyerek meg csak tátja a száját. De ha a gyerek nem a repülőket szereti, hanem a vonatokat, azzal is betolathatunk némi ételt a pocakjába.

A dinoszauruszokért minden gyerek odavan, fiúk-lányok kivétel nélkül. Talán nem is meglepő, hogy létezik dinós villa-kanál szett is.

De az elmélyülést szerető gyerekekre is gondoltak a formatervezők. Ha a kicsi szívesen elmolyol a kertben, ezzel az evőeszköz szettel biztos, hogy a tányérján is szívesen gereblyézi majd a zöldségeket takaros kis kupacokba. Onnan pedig talán a szájába.

Végezetül tegyünk említést az egész asztal díszítésére is. Ha hajlandóak vagyunk túllépni az abrosz, tányérok, evőeszközök, szalvéta négyesén, sokkal érdekesebbé tehetjük a gyereknek az evést – magunknak meg élvezetesebbé az egész étkezést. Nyilván egy fantáziadús teríték mellett a gyerek ugyan tovább fog ülni az étel felett, de megvan rá az esély, hogy egyrészt szívesebben áldozzon bokros teendői között időt az étkezésre, másrészt talán szívesebben is kóstolgat például egy olyan asztalra kitett ételek közül, mint ami a képen látható.

Jó étvágyat mindenkinek!

A cikk elkészítéséhez a Gyerekszoba blog nyújtott segítséget.

Szilágyi Diána , 2009. december 11.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?