Ha nincs egy rongya sem

Nem gondoltam volna, hogy egy gyerekben a ruhatára az egyik legnagyobb költséget jelentő tényező. Amikor megvettem az első kelengyéket, kicsit meg voltam rökönyödve az árakon, de muszáj volt költeni, mert a gyerek mégsem maradhat pőrén, az ismeretségi körömben pedig az enyém volt az első gyerek.

A második sokk akkor ért, amikor az én cseppet sem lassan fejlődő babámon három hetesen már megfeszültek az 56-os méretű ruhák. Szerencsére vásároltam 62-es méretűeket is, sőt, ezek voltak nagy többségben, de mégis. És aztán méretet váltott a gyerek három hónaposan, aztán hat hónaposan, aztán kilenc hónaposan, aztán egyévesen. És bár azóta lassult a tempó, sosem ússzuk meg, hogy szezonváltáskor ne kelljen új ruhákat venni neki.

Az első télen elmentem egy gyerekruha üzletbe overállt nézni. Nagy választék – akkor még – nem volt, egyetlen darabot találtam, ami jó lett volna rá, bár elsőre kissé riasztónak tűnt az a hirtelenzöld, steppelt fényes anyag, amiből készült. Másodjára az ára rettentett vissza: 36 ezer forintot kóstált. Tizenegy éve. Persze, nem vettem meg, helyette az egyik hipermarketben találtam végül egy ennél jóval olcsóbb darabot.

Akkoriban meglehetősen korlátozott volt, hogy honnan vásárolhat az ember. Még nem léteztek aukciós oldalak, webshopok is csak elvétve. Ha a családi, ismerősi körben az ember nem tudta megoldani a cserebere alapú ruhabeszerzést, hát nyakába vette a várost meg a gyereket, és ellátogatott a gyerekruha üzletekbe. Ahol vagy nagyon drága árut talált, vagy sokszor kifogásolható minőséget.

Szerencsére nem telt sok időbe, hogy felfedezzem a turkálókat. Ma már általános, de akkor még ritka volt az olyan használtruha üzlet, ahol vállfákra akasztva lehetett túrni a szebbnél szebb gyerekholmikat, töredékéért az újonnan vásárolt daraboknak. Mondjuk, épp emiatt érdemes volt jóban lenni egy-két turkálóssal, hogy már előre tudja az ember biztosra, mikor érkezik új áru, mikor nyitják meg a bálákat. Így akár elsőként szemezgethetett az ember, magának kiragadva a legcukibb ruhákat.

Megvolt ennek a maga bája, én abba az embertípusba tartozom, aki kifejezetten szeret turkálni, elkapja ilyenkor valamiféle hév, a vadászat, a becserkészés, a préda megkaparintása, isten bizony, most is megborzongok tőle. A gond ezzel leginkább csak az volt, hogy sok időbe és még több energiába telt, mire az ember végigtúrta az egész kínálatot.

Jobb lett a helyzet, amikor elkezdtek egyre-másra nyílni a kifejezetten gyerekruhákat árusító turkálók, és még jobb, mikor igazán elterjedtté váltak a művelődési házak havi rendszerességgel megrendezett börzéi. Itt, a bababörzéken már kifejezetten azt böngészhettem, amire vágytam, igaz, sokszor azért hagytam ott valamit, mert nem volt kedvem közelharcot vívni valamelyik hasonló ízléssel és hasonló korú gyerekkel rendelkező anyatársammal.

A börzéken az is emelte a hangulatot, hogy alkudni lehetett az általában saját gyerekeiktől származó ruhákat áruló „kereskedőkkel”. Igazán jó árakon lehetett kifogni egy-egy alkalmi vételt, jó minőségű, kifogástalan állapotú cuccokat. Aztán először megjelentek azok a hivatásos kereskedők, akik például Bécsből „importálták” az árut, mikor évente egyszer-kétszer a maguk gyerekeinek is kint vásároltak. Náluk persze, nem lehet alkudni, viszont mindenhol ott voltak, és sok helyen mára már kiszorították a saját árujukat áruló anyukákat.

Akik végül az internetre menekültek. Fórumokon ment az adás-vétel, akár sorban is álltak a látogatók egy-egy mama feltöltésénél, később a hangsúly áttevődött az aukciós portálokra. Azokat én viszont nagyon nem szeretem, így ma már szinte csak a használtruhás webshopok kínálatát böngészem át, ha kapok értesítést arról, hogy kinyíltak a bálák, vagyis feltöltés történt. Úgy évente kétszer, mert a gyerek már lassan nő, de a szezonok elején mindig kiderül, hogy bokalengetősök a nadrágjai.

Így a gyerek ruhatárának tetemes részét olyan ruhadarabok adják, amelyeknek előtte már volt gazdájuk. Időnként veszünk új ruhákat is, de leginkább csak árleszállításokon, akciós készletből. És ha kinövi a cuccokat, akkor továbbadunk rajta, gyakorlatilag ebből finanszírozva a következő ruhatárát. Ja, és egy szabályt mindig betartok: cipőt, fehérneműt használtan sosem veszek használtan, csakis újonnan.

Ti honnan szerzitek be a gyerek ruhatárát? És milyen tapasztalatotok van a különböző forrásokat illetően?

Ha tetszett a cikk és van kedved, csatlakozz a Babanet Facebook rajongói oldalához is!

Szilágyi Diána , 2011. október 17.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(6 hozzászólás) 

2011 10 18. 08:09
Sziasztok!
Nekem is szerencsém volt a nagymamám soha nem engedte kidobni a babaruhákat a családban így megmaradt annyi jó állapotú baba ruha hogy vígan öltöztethettem a kisfiam. A családban velem együtt három lányról és egy fiúról maradt ruha. Mivel anyu is elég sportos nekünk se volt sose habos babos ruhánk így van olyan nadrágja is a fiamnak ami még az enyém volt. A férjem kollégája is adott mert ott se volt kinek továbbadni, visszaadni nekünk se kell senkinek így én is adom tovább. Sajnos elég szerény körülmények között élünk de van egy rokon aki még rosszabb helyzetben van így mi nekik adjuk tovább. Én is gondoltam még először rá hogy eladom turiba de egy 1500 Ft-os bodykért akartak adni 50-100 Ft-ot mondom akkor inkább nem adom el. Felháborító arról nem beszélve hogy neki meg van rajta legalább 500 Ft haszna mert ha még két három száz forintért adná megérteném hogy ennyit ad érte. De mivel azért mi is vásároltunk újat és ezekért akart ennyit adni, nem adtam. Így legalább segítettem valakin, mert bár lett volna hova rakni azt a pár ezer forintot, de így a lelkem is nyugodt, ja és a legjobb darabokat én se adtam oda a rokonnak hiszen van egy húgom akinek elraktam inkább hogy neki se kelljen horribilis árakon vennie babaruhákat három hatalmas dobozzal raktam el neki a többi mehet a rokonnak. Így mindenki jól járt a családban úgy gondolom.
→ válasz erre
2011 10 22. 19:21
Nálunk az arány: 90% turis,börzés,bizós ruha,10% új.Ezeket általában szülinapkor,névnapkor,karácsonykor kapja a rokonoktól.És még nem reklamált a kisasszony,pedig egy 3,5 éves kis hölgy tud ám divatozni!:)
→ válasz erre
2011 10 24. 21:58
Sziasztok,
Én más okból vagyok szerencsés. Anyósnak ruhaüzlete van. Babaruhákat is forgalmaz, nem épp horribilis árakon, de persze mi nagykeráron kapjuk, na meg 1-2 darabot kap ajándékba is. Roppant kényelmes ez így mert csak mondom, hogy milyen méretben és mi kellene vagy azt, hogy melyik ruhához keresek pl. nadrágot és amint talál hozza is. :)
Ezen kívül én is vettem már neki használt ruhás oldalon is és aukciós oldalon is babaruhacsomagot. Nem volt egyik sem csalódás. Ezeket szívesebben adom rá pl kertben stb.
Az apja is nagy babaruha vásárló ahányszor Bécsben jár, mindig hoz valamit az Ő kislányának. Persze ezek elég drága dolgok, többnyire ezeket veszi fel, ha olyan helyre megyünk ahová csinosan akarom öltöztetni. A kedvenc rózsaszín farmerja is innen van.
Ismerőstől mi csak 1 helyről kapunk néha valamit, de távoli ismerős. Rokontól nem kaptunk semmit sem, bár van a rokonságban idősebb kislány.
→ válasz erre
Összes hozzászólás (6) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
XBabázz lazán! - Teakiadó