Túl rémisztőek a mai gyerekeknek a klasszikus mesék

Legalábbis a brit szülők ötöde ezt állítja, de olyan erős meggyőződéssel, hogy inkább nem is terheli velük gyermekét.

Kétezer szülő megkérdezése révén kiderült, hogy egyharmaduk gyereke elsírta magát a Piroska és a Farkas hallatán - a nagymamaevéskor. Minden második szülő helyteleníti a Hamupikőke mondanivalóját, amely szerintük azt sugallja, hogy egy lánynak egész nap robotolnia kell a háztartásban.

Jancsi és Juliska történetét sokan azért vetik el, mert nagyon rémisztő a gyerekeknek és rémálmokat láttathat velük. Az égig érő paszullyal az a bajuk a szülők egy részének, hogy a valóságtól nagyon elrugaszkodó, a Hófehérke és a hét törpével pedig az, hogy a törpe kifejezés nem megfelelő - vagyis nem PC (politically correct).

A felmérés alapján a brit szülők negyede öt éven aluli gyermekének nem olvas klasszikus, avagy tündérmesét, mert túl sok kényelmetlen kérdést tehet fel csemetéje - adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap.

Szerintem a klasszikus mesék nyilván klasszikus értékeket közvetítenek - kár lenne ezektől megfosztani egy gyereket -, és valóban, olykor igencsak rémisztőek. Sőt, félelmetesek. Ám a mese végére a jó mindig legyőzi a gonoszt: Hamupipőke a sok munka után lógathatja a lábát egy herceg oldalán, Hófehérke pedig a nem megfelelően megnevezett törpéknek köszönhetően él majd boldogan szíve választottjával, míg meg nem hal - nyilván jó barátságban a törpékkel -, és Jancsiék is legyőzik csapatmunkával, jó testvérként együttműködve a gonosz boszorkányt. Vagyis, mindig ott a történet végén a feloldás, mindig ott áll feketén-fehéren, hogy bizony a rosszat, gonoszat le lehet győzni egy kis gondolkodással, munkával, összefogással. És a gyerek rájön, hogy akkor a rossz-gonosz nem is félelmetes.

Egyébként nem tudom, hányan olvastátok el már a gyereknek A Kis Herceget? Abszolút modern mese, csodaszép, elgondolkodtató. És sírt rajta a gyerekem, mikor a kis herceg úgy dönt, csak akkor juthat haza szeretett rózsájához, ha megmaratja magát a mérges kígyóval. És igen, sajnáltam a gyerekem, aki ott az ágyban meggyászolta a meséje hősét, mert tudta, hogy így meghal a főszereplő - vagy hát ez nem is olyan egyértelmű, nem igaz? -, de hogy ezért ne ismerjen meg egy ilyen történetet soha, azt nagyon sajnálnám.

Ti mit gondoltok? Baj-e, ha félelmetes vagy rémisztő egy mese, és meg kell óvni ettől egy gyereket? Vagy jobb, ha engedjük megélni ezeket az érzéseket is a gyereknek?

Babanet / MTI , 2012. február 15.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(16 hozzászólás) 

2012 02 19. 20:07
A saját meséről eszembe jutott, hogy nagymamám egyszer "kétségbeesésében" kezdett mesélni :-) Hozzá jártunk ebédelni a két unokabátyámmal, és hát elég sokszor rosszalkodtunk. Ő pedig úgy gondolta, hogy egy-egy didaktikus mese egy szurtos kisgyerekről jót fog tenni nekünk. Imádtuk! Már elég nagyok voltunk, iskolások, de sose untuk meg, amikor Mamika elkezdte, mindig így, hogy "Az úgy volt, hogy a Szurti..."
Sajnos már egy mesére sem emlékszem. A hangulatára viszont igen :-)
→ válasz erre
2012 02 20. 10:21
Valóban más egy 16 hónapos és egy 3és fél éves gyerek értelmi/érzelmi szintje! Arról nem is beszélve, hogy melyikük milyen hosszú mesét képes végig hallgatni.
Én is el fogom mesélni, sőt meg is nézheti az összes klasszikus mesét! (Már meg is vettem Őket DVD-n), de MAJD!
Most az tetszik Neki a legjobban, amit én/mi találunk ki, és én ezt egyáltalán nem bánom!
Minden este róla, vagy vele kapcsolatosan kell mesélnem. Általában Ő kezdi el, hogy miről meséljek, van hogy el is meséli az egészet. :-) Persze utána nekem is kell mesélnem.
De egy biztos! Minden gyerek más! Kinguci! Majd ha Te is hallod a gyerkőcöd kérdéseit, félelmeit, lehet hogy Te is másképp fogsz gondolkozni. Nem tudsz mindent Úgy elmagyarázni, hogy a gyerkőc teljesen megnyugodjon. Legalábbis most még...Ezért kell szerintem mindig az adott kornak való meséket mesélni. És igen, el jön majd a Hófehérke ideje is!!! :-))
→ válasz erre
2012 03 05. 12:39
Sziasztok!
Én főiskolás vagyok és még nincs gyerekem. De a szakdogámat pont a mesékről írom, annak hatásáról, a szülő és a mese viszonyáról. Keresés közben akadtam erre az oldalra. :) Szóval, szeretnék ajánlani nektek egy könyvet a szerzője és címe: Bruno Bettelheim A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek.
Én most ezt forgatom és nagyon szeretem. Ebben nagyon sok minden van, ami szerintem hasznotokra válna és nem szeretnék tolakodni, és remélem nem is veszítek annak :). Nagyon sok olyan dolog van benne, amin azelőtt sosem gondolkodtam el, pl.: A Piroska és a farkas, vagy a Jancsi is a Juliska, pontosan le van írva, hogy mi miért van a mesékben és, hogy a gyerekek mit vonnak le belőle. Remélem tudtam nektek segíteni!
Sziasztok!
→ válasz erre
Összes hozzászólás (16) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?