A szexuális felvilágosításról Hogyan lesz a kisbaba?

Eljön a pillanat, mikor a gyerek nekünk szegezi a fenti kérdést. Mert hát tényleg, hogyan lesz? Sokszor jól bevált mesékkel szolgálnak ilyenkor a szülők: a gólya hozza, a káposztaföldön találják az anyukák, és persze, ne hagyjuk ki a méhecskéket meg a virágokat se. A gyerek meg vagy elhiszi, vagy sem, mindenesetre egy dolgot megtanul az ilyen válaszokból: a téma tabu, nem szeretünk vagy szégyellünk róla beszélni. Így aztán a gyerek egy idő múlva esetleg nem is kérdez, ám ennek szerintem súlyos következményei lehetnek.

Gondoljunk csak arra, hogy a tinédzserek egyre korábban kezdenek nemi életet élni. Teszik ezt úgy, hogy nincsenek a biztonságukat érintő információk birtokában. Nem tudják, hogyan kell védekezni, fogamzásgátlót a barátnőjüktől kérnek, a gumit pedig olykor többször is használják egymás után. A szexuális kultúrájuk is csapnivalónak mondható: mivel a szülőkkel erről nem lehet beszélni, találnak más forrásokat maguknak – kortársakat, internetet -, és ezeket veszik normálisnak. Ugye, nem kell taglalnom, hogy ennek mi lehet az eredménye?

Szerintem a szex és a szexualitás fontos része az életünknek, és azt is fontosnak tartom, hogy ha az egész világot meg szeretném ismertetni a gyerekemmel, akkor ne pont ezt a - szép - részét hallgassam el előle. Nagymamám úgy lett terhes ikrekkel, hogy állította, ő semmi olyasmit nem tett, amitől neki gyereke lehetett volna. Én pedig komolyan kétségbe estem, mikor először megjött, és az iskolai könyvtárosnő nyugtatott meg kétségbeesésemben. Csak második alkalommal konzultáltam anyámmal a menstruációt illetően, akkor is körülbelül két mondatban.

Nem szeretném, ha az én gyerekem is hasonló helyzetbe kerülne, vagy ha tizenévesként úgy érezné, magára hagytuk egy csomó kérdéssel, ahogy azt is szeretném elkerülni, hogy ne merjen tőlünk kérdezni. Ezért úgy döntöttünk az apjával: ha kérdez, megpróbálunk legjobb tudásunk szerint válaszolni neki, természetesen a maga korához szabott nyelven, de nem elmaszatolva semmit. Semmi gólya, káposzta vagy méhecske. Nem kellett sokáig várnunk.

Úgy két és fél éves lehetett, mikor először szegezte nekem a kérdést: Anya, hogy jön ki a baba az anyukájából? És hogy kerül be? Ekkor már túl voltunk azokon a rácsodálkozásokon, hogy nekem is olyan van, mint neki, csak szőrösebb, apának meg teljesen más, mégis először kényelmetlenül éreztem magam. De rá kellett jönnöm, a gyerek kicsit sem tartja furcsának a témafelvetést, és valójában nem is az. Számára ugyanolyan természetesen adódott a téma, mint amikor arról beszéltünk, hogy tavasszal miért rügyeznek a fák. Én meg csak a belém nevelt gátak miatt érzek hirtelen gombócot a torkomban.

Hát vettem egy nagy levegőt, és belevágtam a magyarázatba: jöttek a mama- és papamagocskák, akik a mama hasában találkoztak, összekapaszkodtak, majd együttesükből kifejlődött kilenc hónap alatt a kisbaba. Aztán kezünkbe került egy régi, hetvenes évekbeli felvilágosításról szóló könyv, a Helga, amiben csodás méhen belüli fotókkal mutatják be a baba fejlődését. A gyereknek annyira tetszett, hogy egy időben naponta többször meg kellett néznünk, akárcsak azt a fotósorozatot, amin a könyv egy szülést mutat be, a maga naturalitásában. A gyerek egy másodpercig sem tartotta furcsának, undorítónak, sőt.

Később le kellett rajzolnom neki, hogy néz ki egy nő méhe, honnan jönnek a peték, és így tovább. Sőt, még a genetika alapjait is ki kellett tárgyalni vele, és megértette! Fontosnak tartottuk, hogy mindkettőnk véleményét hallhassa, így nemcsak az azonos nem oldaláról, de a másik nem szemszögéből is kap információt. Ahogy nőtt, úgy lettek a kérdései egyre lényegre törőbbek, konkrétabbak, mélyebbek lettek.

Beszélgettünk már szerelemről, a női ciklusról, hogy ilyenkor hogyan lássa el magát majd, illetve a védekezésről is szó esett: fogamzásgátlóról, gumi óvszerről, meg persze a sokak által tévesen biztonságosnak hitt megszakításos módszerről is. Kérdezett már arról, hogy mi történhet, ha valaki mégis teherbe esik, így megbeszéltük az abortusz és az örökbefogadás témakörét is. Még a nemi betegségek is szóba kerültek, hiszen innen-onnan hall mindenféle csúfságokról.

A gyerek ma már sok olyan dologgal is tisztában van, amivel én már csak majdhogynem felnőtt fejjel találkoztam. És továbbra is kérdez, ami nekünk jó érzés, mert érezzük-élvezzük a bizalmát. És kicsit nyugodtabb is vagyok: talán megadtuk azokat az alapokat, amik megóvhatják a szexuális élet kellemetlen oldalaitól, vagy attól, hogy rossz élmény érje rögtön az elején. Talán adtunk neki annyi útravalót, amivel sikerül majd jó döntéseket hoznia adott helyzetben, akkor is, ha akkor éppen nem fog már ránk hallgatni. Talán. Persze, majd eldönti az idő.

Ti hogyan szoktatok a gyerekkel beszélgetni a szexualitásról? És mi volt eddig a legrázósabb kérdés?

Szilágyi Diána , 2011. április 06.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(15 hozzászólás) 

2011 04 12. 13:07
Komolyan örömmel olvasom, hogy itt szintemindenki nyíltan beszél ezekről a dolgokról a gyereknek. Sajnos sztem a gyakorlatban mégis az van, hogy a pedagógusok feladatának tartják a szülők a felvilágosítást, hogy ők maguk megmeneküljönek a "kínos" kérdésektől:o/
Nálunk is 3 éves korban kezddött a nagy érdeklődés és a kuki, punci, puki szavak napi szinten jelentkeztek, de ezt teljesen normálisnak látom mint azt is, hogy a saját gyermekünk kérdéseit megválaszoljuk.

→ válasz erre
2011 04 12. 22:11
A "hogy jön ki a baba" már a kistesó idején előjött. A "hogy megy be" még várat magára, hálistennek. Hogy őszinte legyek, sokat vacillálok azon, mit hogyan fordítsak az ő nyelvezetére. És ez a téma is ide tartozik, egyelőre.
→ válasz erre
2011 04 14. 08:56
A kislányom 26 hónapos, még nem kérdezte meg, de a kedvenc szavai egyike a fütyi, szóval gondolom előbb-utóbb terítékre kerül a téma. Próbálom majd én is lemondani neki, mire kíváncsi, hazugságok nélkül. Nem lesz könnyű...
→ válasz erre
Összes hozzászólás (15) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?