Meséljünk a gyereknek!

Amikor annyi mesecsatorna elérhető, olyan sok gyerekeknek szóló DVD közül választhatunk, talán hajlamosabbak vagyunk háttérbe szorítani a mesélést. Pedig nagyon fontos lenne, hogy az esti mese ne maradjon el.

Az egészen kicsi, 1-2 éves gyerekek imádják az olyan mesét, ami róluk szól. Ilyen mese pedig nem terem sem filmen, sem könyvben, erről bizony a szülői kreatív elmének kell gondoskodnia. Nem valami nagy történetszövésre, dramaturgiailag jól felépített sztorira van szükség, bőven elég, ha a gyerek saját kis életéből ragadunk ki néhány momentumot, ilyen formán: Andris nagyon eleven kisfiú volt, nem szeretett nyugton lenni. Ugrált, amikor felébredt, pörgött reggeli közben, forgott az óvodába menet. Egyszer aztán a nagy pörgés-forgásban megbotlott egy ágban, vagy talán a saját lábában, és úgy elesett, hogy ragtapaszt kellett tenni a térdére…. Na, nem mesélem végig, akit érdekel a történet folytatása, találja ki. Az ilyen személyes mesék nagyon el tudják varázsolni a kicsiket.

Később jönnek a lapozgatni való, képekkel teli könyvek. Talán egy szó sincs bennük, mégis annyi mesélnivaló akad a képek alapján is! Ilyen könyvből nem csak mi mesélhetünk a dednek, hanem fordítva is. Nagyon hasznos dolog ilyen módon fejleszteni a gyerekünk szókincsét.

Ha még nagyobb a gyerek, jöhetnek a könyvből mesélős esték – bár senkit sem beszélnék le arról, hogy napközben is elővegye a kedvenc mesekönyveket. Kezdjük először az állatmesékkel, amit a bölcsis gyerekek imádnak. Úgy a középső csoport környékén elmesélhetjük az első népmeséket-tündérmeséket is. Érdemes szemezgetni a kortárs gyerekirodalomból is, rengeteg remek mesekönyv jelent meg az elmúlt években a boltokban.

Az esti mese több okból is nagyon fontos. Egyrészt biztonságot ad anya-apa közelsége a félhomályban, amikor ki tudja, milyen szörnyek ébredeznek a szekrényben vagy az ágy alatt, akik a szülők láttán nem mernek előjönni. Megéli, hogy az esti szertartás keretében csak az övé a szülő figyelme, senki másé. Másrészt a történetekből nagyon sokat fejlődik emocionálisan is a kicsi. Az a világ nagyon rendben van, ahol a legkisebb királyfi levágja a sárkány fejét, cserébe övé lesz a királylány keze és a fele királyság. Ahol a jó mindig győz a rossz felett. Ahol a konfliktust, legyen az bármilyen természetű, az ügyes, okos, talpraesett szereplők megoldják, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Nem szabad azt gondolnunk, hogy a szülő szemmel talán brutálisnak látszó részeket ki kellene hagynunk a történetből. Ha a boszorkány nem zárná ketrecbe Jancsit és Juliskát, akkor hogyan is szabadulhatnánk meg a bennünk lévő feszültségtől, hiszen nem történik meg a katarzis, a boszorkány - és vele együtt az emberi gonoszság - nem veszne oda!

A mese által kikövezett út

A gyerekek figyelmét leginkább az olyan történetek kötik le, amelyek felkeltik a kíváncsiságukat és szórakoztatják őket. De ezek csak akkor lesznek rájuk igazán hatással, ha beindítják képzeletüket, fejlesztik intellektusukat, ha utat mutatnak nekik bonyolult érzelmeik között, vagy ha elviselhetőbbé teszik félelmeiket és vágyaikat – vagyis megoldást mutatnak a problémáikra. Az igazán jó mese megmozgatja a gyermek személyiségének minden aspektusát.

A cikk a Kölökneten folytatódik.>>>

Ha kicsi gyerekünknek nem mesélünk, később már nem tudjuk pótolni. Szükségük van a belső képeik megteremtésére - az, hogy a tévé ezt készen adja nekik, kifejezetten romboló hatású. A szókincsük, empátiájuk is szépen fejlődik, gyarapodik mesehallgatás közben. Könnyebben megy majd a szövegértés is, amikor ő maga is tud már olvasni.

És még egy jó tanács: bármennyire is unod már az Annapetit, ha legszívesebben az erkélyről löknéd le a kecskemamát a 7 gidájával együtt; ha ez a gyereked kedvenc esti meséje, és ezt kéri 12 éven át minden áldott lefekvéskor, akkor sose kísérletezz azzal, hogy lerövidíts a szöveget! Pórul fogsz járni, és lesz neked itt a véged, fuss el véled!

Nágel Zsuzsi , 2012. december 17.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?
XGyerünk, anyukám! - Teakiadó