#baba#anya

Csak anya?

Csak egy anya vagy? Szóval nem csinálsz semmit. Mióta vagy otthon? Már 8 - nyooooolc??? - éve?

Akkor te agyhalott vagy. Neked nincs érdeklődésed a világ dolgai iránt, de a világnak sincs irántad. Az agyad visszafejlődött, megfogalmazni maximum a bevásárlólistát vagy képes, a helyesírásodban megjelenik a muszály és az ilyed. Már a saját neved leírásában is bizonytalan vagy.

Van három ruhád, idejétmúlt fazonnal, de mindegy is, hisz úgyis kihíztad, vagy leöntötte meggylével valamelyik gyerek. Jobb, ha minden tükröt letakarsz, nem tetszene, amit bennük látnál.

Könyvet csak meséset veszel a kezedbe, lehetőleg sok, nagy képpel. Újságból legfeljebb a nőklapja jut neked - jobb esetben, mert lehet, hogy stikában rászoktál a blikkre meg a besztre.

Beszűkültél, kisanyám, ezt rajtad kívül mindenki tudja, látja, érti. Te magad nem veszed észre, mert valami spenótzöld köd ülte meg az agyad, és azt hiszed, jó neked. Hogy lehet kedvelni a házimunkát, hogy lehet élvezni a főzést, hahaha! Ezt már a nagyanyám se hitte. Segítséget nem kérsz és nem fogadsz el, inkább belebetegszel a sok müssen-be.

A férjeknek nem a sültkrumpli-szagú, bozontos fejű és lábú nők kellenek. Nem ilyennek ismert meg, nem ebbe a nőbe szeretett bele, akivé váltál. Ha nem vigyázol, elszereti tőled a huszonéves titkárnője. Meg is érdemled.

Azt meg végképp ne mondd, hogy a gyerekeidnek jó, ha egész nap csak veled vannak. Mert igenis kell a gyerekközösség, a játszótér, a játszóház, a fejlesztő mese-zenefoglalkozások. Enélkül mit adsz? Lótúrót. Verseny van, drágám, nem tudsz róla? Angol, zongora, lovaglás, ezeket már babakorban elkezdi minden olyan gyerek, aki majd viszi valamire az életben.

Te miért nem adod meg nekik ezt az esélyt? Hiszen a gyerekeid még bölcsibe se jártak, hogy szocializálódhatnak így? Nem nevelheted őket burokban, anyámasszony katonájának. Hogy tanulják meg a hatalmi viszonyokat, a homokozólapát megvédését?!

Tényleg azt hiszed, hogy lehet az anyaság hivatás? Egy életcél? A magasabb jó? Népgazdasági és egyéni érdek? A jövőbe vetett hit? Befektetés?

Te szerencsétlen.

Kaptál már hasonló kritikákat, amiért ,,csak” anya vagy? Mit reagáltál rájuk?

Nágel Zsuzsi, 2013. január 23.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(5 hozzászólás) 

2013 01 23. 11:42
Ennyire durván nem, de engem már maga a kérdés is ledöbbent, ha valaki nekem szegezi, hogy te tényleg semmit nem csinálsz? És nem is hiányzik??? Én erre csak azt tudom mondani, hogy én is elfogadom azt / pedig nem mindig ment könnyen/, aki pár hónappal szülés után megőrül otthon, és visszamegy dolgozni, fogadják el ők is, hogy én meg így vagyok jól. Több, mint 10 éve vagyok itthon, hála az égnek, hogy megtehetem...
→ válasz erre
2013 01 23. 11:50
Én nem bírtam és nem is tehettem meg, hogy otthon maradjak még 2 évig se. 15 és 18 hónaposak voltak a lányaim, mikor visszamentem dolgozni és 6 év a korkülönbség közöttük.
→ válasz erre
2013 01 23. 12:41
Igen egy kicsit megalázó, sértő a kérdés, s nem is tükrözi a valóságot, szerintem. Én bő 3 éve vagyok itthon most már 2 gyerkőccel, de sosem éreztem azt, hogy csak anya lennék. Pedig ennél szebb és elhivatottabb hivatás nincs. 3 éve anya vagyok, továbbra is feleség, házvezető és mindig tudok időt találni arra amit szeretnék. Egyik sem zárja ki a másikat, sőt. És ha tehetem még évekig így szeretném.
De nem vagyunk egyformák, nem egyformák a lehetőségeink, s ezért senki sem elítélendő!
→ válasz erre
2013 01 26. 19:00
Franciaorszagban elek, ahol szules utan 2 honappal kell ujra munkaba allniuk az anyukaknak. Kell, irom, pedig ki lehet meg venni meg 6-ot, sokkal kevesebb penzert, de van ugy, hogy igy eri meg jobban anyagilag. Aztan ki lehet meg venni masik 2,5 evet fizetes nelkul. A legtobben nem tehetik meg, hogy otthon maradjanak, akik megtehenek, azok pedig nem teszik meg, mert felnek, hogy leirjak oket a munkahelyukon. En ugy dontottem, hogy nekem nem eleg az a 2 honap. Nem tudom, hogy mi lesz, hogy tovabbra is megbecsult ember leszek-e vagy csak "az a csaj aki otthon tesped minden szules utan"... Egy evet adtam magunknak, mert azt gondolom, hogy a babamnak is es nekem is az a jo, ha egyutt maradunk, amig o nem tud fogni, ulni, allni, enni... es ezeket tolem tanulja meg, mert nekem orom, ha tanithatom, mig masnak talan csak teher. Egy ev, ennyi kell. Talan tobbet is be MEREK majd vallalni. De az egesz eletem nem mernem a ferjem kezebe tenni. Nem tudnam feladni a szakmam (amit hal'isten szeretek), egyszeruen nem mernem. Es akkor mi lenne velunk? Egy nonek manapsag egyedul is meg kell tudnia allnia a laban, akkor is, ha nem szorul ra.


@beu5:
→ válasz erre
2013 02 03. 09:08
Ez a mondat kimaradt a cikkből: "te álomvilágban élsz!" Nekem ezt mondták. De nem cserélném el semmire! :D
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?