Kötelező óvoda hároméves kortól?

Szabó Máté jó ombudsman módjára elolvasta az új köznevelési törvényt, gondolom, közben sűrűn vakargatta az üstökét, néha felszisszent, vagy cöcögött, majd idegesen járkált fel-alá dolgozószobájában, de akárhogy is igyekezett, fel nem foghatta, miért jó az a jogalkotónak, ha a gyereket ilyen korán intézménybe kényszeríti. Biztos vagyok benne, hogy kapott levelet, számosat, hiszen mi, szülők sem értjük, hogy miért is lenne muszáj az államnak adnunk a gyerekünket ilyen zsenge korban, hát nem vagyunk az ókori Spártában!

Szóval ombudsmanunk arra jutott, hogy ő bizony elküldi az Alkotmánybíróságnak ezt a kérdést megvizsgálásra, megfontolásra. (Csak érdekességképpen: Szabó Máté 2012. július 20-án indítványozta a nemzeti köznevelésről szóló törvénynek a kötelező óvodai nevelésre és a tankötelezettség megállapítására vonatkozó rendelkezéseinek megsemmisítését, valamint a törvény hatályba lépésének felfüggesztését. Nem vádolhatjuk azzal az alkotmánybírákat, hogy elsiették volna a döntést.) De a bírák szigorúak, elég csak megnézni a róluk készült fényképeket, ők arra a határozatra jutottak, hogy a gyereknek igenis javára válik, ha korán óvodába kerül, kispajtásokat szerez magának, hasznos kis emberpalántaként viselkedik. Ahogy ők indoklásként megfogalmazzák, kell az a napi 4 óra az óvodában ,,a szocializáció, a majdani iskolai követelményekhez való alkalmazkodás, a társadalomba való beilleszkedés megkönnyítéséhez."

Legyünk hálásak, amiért nem vitatják azt, hogy „elsősorban a szülők jogosultak arra, hogy döntsenek a gyermekeik testi és szellemi fejlődésével kapcsolatos kérdésekben”, de ez a szigorú tekintetű bírák szerint a kötelező óvodáztatás mellett is biztosított, hiszen a gyermekek „adottságainak, képességeinek, érdeklődésének megfelelően, saját vallási, világnézeti meggyőződésére, nemzetiségi hovatartozására tekintettel szabadon választhat – többek között – óvodát”. Értitek: óvodát választhat. Azt nem választhatja, hogy a 3 évesének még nem választ óvodát. Nincs tehát valódi választása. Kényszer van, müssen van.

Komolyan nem értem én ezeket az embereket. Tényleg nem emlékeznek arra, amikor nekik voltak gyerekeik? Talán nem, hiszen a legifjabb bíró is 53 éves már, és a jogi pálya sajátossága, hogy teljes - mit teljes, legalább másfél - embert kíván, valószínűleg nem sok idejük juthatott a családjukra akkor, amikor a gyerekeik még 3-6 évesek voltak, különben is, egyetlen kivétellel –nincs valami női kvóta?- mind férfiak, akik még úgy szocializálódtak, hogy a gyereknevelés és a háztartás a nők dolga.

Tehát ilyen emberek döntenek úgy teljes lelki nyugalommal, hogy igen, minden 3 éves gyerek egyforma kocka, mindnek épp olyan jó –ha nem jobb- az óvónő szoknyája mellett, mint a saját anyjáé alatt lenne, nincs ezzel semmi gond. Így legalább több óvónőt foglalkoztathatunk, pörög a gazdaság, csilingelnek az adóforintok, a magasabb jó érdekében be kell látnunk, hogy ha a mi gyerekünk anyámasszony katonája, bőg három évesen az oviban, kihányja az ebédet a sírástól, újra bepisil a rákényszerített helyzet miatt, hát, ez a rend, ilyennek kell elfogadni. Az anyák pedig, még ha lehetőségük is lenne a 3-4 évest otthon dédelgetni naphosszat, és ha a szívük szakad is belé, kénytelen lesznek minden reggel kézen fogni, és besétálni a tökéletes kis gyerekeket nevelő intézménybe, ahol jól megszocializálódhat.

Te mit gondolsz a háromévesek kötelező óvodáztatásáról?