Meddig van az oviban?
Régóta böki a csőröm a dolog, biztos azért, mert az óvoda négy éve alatt számtalan alkalommal szembesültem vele. Volt alkalmam gyűjteni a tapasztalatot rendesen, mert a gyerek szegény általában mindig az elsők között volt a csoportban, és az esetek döntő többségében az utolsók között tudtunk érte menni.
Mindez csak azért történt, mert teljes állásban dolgoztam – egyébként nem is messze az ovitól. És mégis, esélyem nem volt rá, hogy az ügyeleti idő előtt – vagy még inkább, annak a legvégére – essem be az óvoda ajtaján. Addigra a gyerek már a folyosón üldögélt, egyedüli gyerekként egy meglehetősen mufurc óvónéni mellett, teljes menetfelszerelésben. A lábai körül már csillogott-villogott a frissen felporszívózott és felmosott padló.
Na, ez az, amit sosem értettem. Hová lesz a többi gyerek ennél előbb az óvodából? Mert mint kiderült, a gyerekek egy meglehetősen tetemes részét már ebéd után vagy közvetlenül alvás-uzsonna után hazavitték a szülők.
Jó, tudom, hogy az anyukák egy része nyilván otthon van a kisebb testvérrel és tulajdonképpen csak pár órára adja be a nagyobbik gyereket az óvodába. Ez jó lehet a nagy gyereknek, a kicsinek és a mamának is. És nyilván van olyan mázlista szülő is, aki otthonról dolgozik, viszonylag rugalmas munkaidővel, így aztán tág mozgástere van abban, hogy a délutánokat a gyerekre fordítja-e és inkább este-éjjel fejezi-e be a munkát vagy sem. És nyilván van olyan is, akinek semmi szüksége arra, hogy munkát vállaljon és pénzt keressen, mert enélkül is remekül megél a család.
De van egy olyan sanda gyanúm, hogy azért az óvodába járó gyerekek szüleinek nagy része egyik csoportba sem tartozik. A családok jó részében csak egy gyerek születik, a távmunka kishazánkban nem egy elterjedt műfaj - bár nálunk valóban dzsungelszerűen szaporodnak a kisvállalkozások -, és az sem jellemző, hogy egy fizetésből vígan eléljen egy família.
De akkor mégis, hová tűnnek a gyerekek? Hogyan lehetséges, hogy én, mint teljes munkaidőben igavonó állat, képtelen vagyok úgy odaérni az óvodába a gyerekért, hogy ne legyen már tulajdonképpen kipaterolva az intézményből, annak ellenére, hogy tényleg kb. 15 perc alatt odaértem a munkahelyemről? Vagy a szülők ilyen nagy része rendelkezik fizetett bébiszitterrel vagy bevethető, már nyugdíjba vonult nagymamával, akik hazaviszik a gyereket, míg a szülő még a munkahelyén gürcöl?
Szintén saját bőrön tapasztalt dolog, hogy az óvodák – bölcsődék és iskolák – nyitvatartása kicsit sem szülőbarát. Egész pontosan dolgozó szülő-barát. Mert míg az intézmények reggel 7-kor nyitnak és már várják az első fecskéket, sok helyen a munkaidő csak 9-kor kezdődik. Nagyobb problémát jelent, hogy míg az intézményekben az ügyeleti idő is lejár legkésőbb este fél hatkor, addig a munkahelyeken minimum ötig, de legtöbbször inkább szintén fél hatig tart a munka.
Az intézményekben pedig nem örülnek, ha a szülő az ügyeleti időben, vagy ne adj isten, annak a végén érkezik a gyerekért. Értem én, hogy az óvónő-tanárnő is ember és szeretne mielőbb hazamenni a szeretteihez egy fárasztó nap végén, de bizony velem is megtörtént és máskor is fültanúja voltam annak, amikor a szülőt konkrétan arra szólítják fel, hogy lehetőleg még az ügyeleti idő kezdete előtt szíveskedjen megérkezni a gyerekért. Pedig a záróra az ügyeleti idő végén volna. Meggyőződésem, hogy újra kellene gondolni az óvodák és egyéb intézmények nyitvatartását.
Nektek is van hasonló tapasztalatotok? És meddig van a gyerek az oviban
Szilágyi Diána, 2012. június 06.
Babanet hozzászólások(24 hozzászólás)
A 6 óra lett volna persze az igazi megoldás, akkor én mehetnék értük délután, de nálunk ilyen nincs.