Terhes tömegközlekedés

Számoltátok a terhesség alatt, hogy hányan adják át a helyet a buszon, villamoson, metrón? Én igen, ez volt az egyik kedvenc játékom, kivált, hogy minimum napi négy járművön volt szerencsém utazni.

Jó, hogy az első hónapokban nem nagyon látszódott semmi a bennem lakóból, de úgy az ötödik hónaptól már határozottan kikerülhetetlen voltam. A kilencedikre pedig gigászi méreteket öltött, az ultrahangos mindig kereste bennem a sunyin meglapuló második gyereket. Sosem találta.

De bármekkorára is nőtt a hasam, a teljes kilenc hónap alatt – szülés előtti napon még dolgozni voltam – összesen kilenc embernek jutott eszébe felállni, mikor meglátta, hogy felszállok a járműre. Az idős bácsik és a fiatal, huszonéves fiúk voltak a magam kis statisztikája szerint a legudvariasabbak, a legkevésbé előzékenynek pedig esetemben a középkorú nők és férfiak bizonyultak.

Engem személy szerint nem háborított fel ez a dolog akkoriban, bezzeg a gyerek születése után már inkább, főleg, mikor már babakocsi nélkül közlekedtünk, és a karomba vett gyerekkel kellett állnom. Ám ettől függetlenül több okból sem értem, miért nem adják át a helyet az emberek: egy kismama sokkal fáradékonyabb lehet, a nagyobb súly cipelése komoly terhet róhat rá, arról nem is beszélve, hogy egy esetleges hirtelen fékezésnél vagy balesetnél ilyenkor két ember van kitéve az esés és ütközés okozta sérüléseknek.

Az okok annyira rejtélyesek, hogy Nagy-Britanniában két felmérést is készítettek a témában. Az egyik felmérést az Orientpress szerint ezer nő megkérdezésével készítették, akik a harmadik trimeszterben, tehát a 29-40 hétben voltak, vagyis csaknem a felük valószínűleg lábduzzanattól, súlyos hányingertől és szédüléstől szenvedett.

A kutatások igencsak meglepő, és mondhatni, vicces eredményt hozott. A kutatók szerint ugyanis a terhes nők azért maradnak gyakran állva a tömegközlekedési eszközökön, mert az utasok túlságosan félnek, hogy akkor ajánlják fel a helyüket, ha a nő egyszerűen csak túlsúlyos. Vagyis a legtöbb utas egyszerűen nem tud különbséget tenni egy terhes és egy túlsúlyos nő alakja között.

Sok utas a bizonytalansága miatt végül inkább amellett dönt, hogy nem adja át a helyét. De tény, hogy vannak olyan esetek is, mikor csupán az önzés volt a döntés mögött álló tényező. És bár senkit sem fog vigasztalni, a tanulmányból az is kiderült, hogy bizony nemcsak a magyar kismamák kénytelenek nagy hassal állva zötykölődni a tömegközlekedési járműveken: öt terhes nőből négy a brit járműveken is állva marad a tömegközlekedési eszközökön.

Ti mit tettetek, ha nagy hassal nem kaptatok helyett a tömegközlekedési járműveken?

2010. június 09.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(10 hozzászólás) 

2010 06 12. 17:20
BOcs, kicsit béna a képernyő:mennyük= menjünk!ko=ki. Sajna
néha nem látom mit írtam! C
→ válasz erre
2011 11 20. 18:10
Nekem csak rosz tapasztalatom van a buszon az emberek nem adják át a helyet sőt még lökdösödnek hogy ők üljenek le hamarabb ha tehetem nem ülök buszra de ha vizsgálatra megyek muszály.olyan 4 hónapos terhes lehetem mikor egy nő lökdösödni kezdet hogy leakar szálni a megálóba de én már jeleztem hogy én is ott szálok le de a nő csak lökdösött ennek majdnek az lett a vége hogy a nő repült :D A másik nekem is vérvételen volt .Cukor terhelésre mentem bementem a váróba kb.vagy 50 ember hát addig addig tolakodtam mig 2 .nak be nem mentem ,nővérke veszi le a vért ilyen kérdése van felém hogy lehet az hogy beengedtek?Válaszom:Belógtam:D de az ajtóra ki van irva kismamák soron kivül bemehetnek de őket ez nem érdekli Engem se érdekelt és bementem.
→ válasz erre
2012 01 18. 14:01
Nekem még 1x sem adták át a helyet! 24hetes vagyok és az a tapasztalatom, hogy pofátlanul bámulják a hasamat, majd kinéznek az ablakon...:D Sőt 1x még én adtam át a helyemet egy idős néninek, aki alig bírta magát felküzdeni a buszra és senkinek nem jutott eszébe felállni neki rajtam kívül és még utána megbotránkozva nézegettek...:D
→ válasz erre
Összes hozzászólás (10) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?