Kérdések-válaszok
Válasz
Az, hogy minden mellé kenyeret eszünk, inkább megszokás. Kenyeret csak ahhoz kell enni, amihez jól esik. Nagyanyáink idejében, amikor még a gyerekek egész nap az utcán-udvaron szaladgáltak, a szüleik jobbára mezőgazdasági munkát végeztek, indokolt volt, hogy az ebéd mindegyik fogásához kenyeret ettek. Manapság a mozgásszegénység miatt - a gyerek is ebbe nő bele, 6-8 órát az iskolapadban fog tölteni, aztán jön még a lecke - nem javaslom azt, hogy ahogy Ön fogalmaz, rászoktassuk a gyereket a kenyérre. Nem kell rátukmálni, ha nem akar enni, és különösebben tiltani sem kell. Egy ilyen korú gyerek sokkal jobban érzi, hogy mit kell ennie, mire van szüksége, mint azt gondolnánk. Pl. ha nem kér vajat a kenyérre, ne erőltessük, csak mert mi úgy esszük mindig. Az a fontos, hogy azt szokja meg, hogy ebédidőben kell enni, és nem napközben, étkezések között nassolgatni.
Ebédidőben kerüljön az asztalra a kenyérkosár, és ha úgy gondolja, venni fog belőle, hiszen pl .a töltött káposzta és egyéb nehéz étel megemésztését segíti.
A szénhidrát tartalmú főtt ételekhez: krumplileves, galuska, tészta, stb., nem javaslom, hiszen csak fölös kalória. Ha pedig egyéb étkezésre kenyeret fogyasztanak, ismertessenek meg a gyerkőccel többféle kenyeret: magvasat, korpásat, burgonyásat, rozskenyeret, ezek ugyanis a fehér kenyérrel szemben nagyban hozzájárulnak a napi B-vitamin és ásványi anyag bevitelhez, és sokkal kevésbé hizlalnak, mint fehér társaik. A kenyér még mindig alapélelmiszerünk, így naponta 2-3x nyugodtan lehet fogyasztani. Mennyiségét csak fogyókúra esetén kell csökkenteni.
Zsibrita - Zámbori Zita