Aludj, kicsim!
Vannak olyan városi legendák, melyek szerint léteznek apró emberkék, kiket csak letesznek a kiságyukba, és máris szundítanak édesdeden. Nekem egyszer sem jutott ilyen gyermek, minden utódom rosszul alvó volt kicsiként. Bezzeg most, kamaszként és kiskamaszként! No de ne szaladjunk előre ennyire az időben, nézzük, milyen altatódalokra alszanak apróságaink!
Hadd kezdjem a személyes kedvencemmel az icipici Lencsi lányról, mert ezt aztán végtelenítve lehet énekelni, míg a gyerek el nem alszik, vagy éppen amíg anyuka bele nem őrül:
Örök klasszikus József Attila Altatója, erre altathatunk prózában is, vagy még jobb dalban Halász Judit és Tolcsvay László jóvoltából:
Este jó, ezt tudjuk mindannyian, hiszen vége egy fárasztó napnak, mehetünk aludni. Bár anya még főz egy jót, mert úgy ráér, amíg apa mosdik. De a világ legszebb sorai közé tartoznak szerintem ezek:
Ki emel, ki emel
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet...
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.
Weöres Sándor nélkül nem lehet teljes a lista, ő így altatta a kisbabákat:
Sejtésem szerint harmincon felül a legtöbb anyuka kívülről tudja ennek a dalnak a szövegét, hiszen kötelező tananyag volt annak az idején, hogyan szusszan békén a mackóhad. Figyelem, álljunk meg az első versszak után, ugyanis a 2. strófa szövege nyomasztó, a 3. pedig már egyenesen a vérvörös októberről szól, szóval politikailag nem korrekt.
Végül pedig egy altatódal a szülők kedvére, Laár Andráséktól:
Nálatok mi a slágergyanús altatódal?
Nágel Zsuzsi, 2013. november 04.
