Egy hatásos tipp, hogy ne kiabálj többet a gyerekekkel!

Akármennyire is szeretjük őket teljes szívünkből-lelkünkből, a gyerekek sokszor minden türelmet és erőt kivesznek belőlünk. És senki sem tud egy anyát annyira felidegesíteni, mint a saját szülötte. De tényleg.

Így aztán mindannyiunkkal előfordul - sűrűbben, ritkábban -, hogy megemeljük a hangunkat. Van, aki csak hangsúlyt ad annak, amit mond, van, aki ráripakodik a gyerekre, van, aki megemeli a hangját, van, aki kiabál és van, aki üvölt, netán ordít. És még mielőtt bárki elkezdene ítélkezni, nem, senki sem azért tesz így, mert anyaságra alkalmatlan, sőt anyaságában bukott lenne. Egyszerűen csak elfogy a szufla, felmegy a pumpa.

Szerintem egy-egy ilyen kirohanással még alapvetően nincs is baj. A gond akkor kezdődik, ha azon kapjuk magunkat, hogy naponta többször és egyre gyakrabban kiabálunk a kölökkel. Ami bennünk egyre mélyebb bűntudatot ébreszt, a gyerekben meg esetleg kisebb-nagyobb lelki sebeket ejt. Ha eljutsz odáig, hogy felismered, túl sokat kiabálsz, már talán nem tűnik lehetetlennek az sem, hogy tudatosan, odafigyelve változtass a kommunikációdon.

Erre persze van számtalan tipp és lehetőség, például az, hogy menj ki a szobából - vagy akár pár percre a lakásból is. Vagy számolj tízig. Vagy mantrázd, hogy mindez nem azért történik, mert téged akar a büdöskölke megőrjíteni. Folytathatnánk még a sort, de az egyik legegyszerűbbnek tűnő - és legcukibb - tippet épp most olvastam az amerikai Amanda Dirt & Boogers című blogján.

Amanda ugyanis bevallottan kiabált a gyerekeivel, de rájött, hogy ezen nem ártana változtatni - ami tekintve, hogy ezt a mintát hozta maga is otthonról, kicsit sem egyszerű feladat. Elindította a Ne kiabálj a gyerekeddel! kihívást, és maga is minden nap megvívja a saját kis csatáit a nemes cél érdekében. Például a következő egyszerű, de saját bevallása szerint roppant hatásos tipp bevetésével.

Mégpedig azzal, hogy apró kis emlékeztetőket helyezett el maga köré. Ezek az apró kis emlékeztetők esetében a gyerek kedvenc színében pompázó, sárga papírszívek, amikből tett egyet a tárcájába, tett a hűtőre, a garázsajtóra, a fürdőszobai tükörre, a mobiljára, a számítógépre, a kocsiban a visszapillantó tükörre és még számtalan helyre. 

Így aztán, amikor Amanda kezdi érezni a frusztráltságot, elég csak megkeresnie tekintetével valamelyik sárga szívecskét, ami figyelmezteti arra, hogy álljon meg egy percre, vegyen egy nagy levegőt és csak utána koncentráljon újra a problémára.

Amanda úgy számolt be, hogy a számára leghasznosabb emlékeztetők a következő helyeken vannak:

  • Az egyik a garázsba nyíló ajtón van, ami jó szolgálatot tesz mindig, ha épp indulnak valahová. Talán ismerős a helyzet, ilyenkor mindig rohanásban van az ember és nagy a stressz. Amanda azt írja, számára nagyon sokat jelent, hogy ilyenkor szembetalálja magát a sárga szívvel, ami segít visszatalálni önmagához a káosz közepette.
     
  • Egy másikat a hűtőszekrényre ragasztott fel. Főzés közben különösen ingerlékeny tud lenni, mert egyszerre kell többfelé figyelnie, miközben az éhes és nyűgös gyerekek sertepertélnek körülötte. Mikor érzi, hogy kezd ideges lenni, csak ránéz a hűtő ajtaján világító sárga szívre, vesz egy nagy lélegzetet és ez segít megtalálni ismét a nyugalmát.
     
  • A fia szobájának ajtajára is tett egy szívecskét. Altatásidőben ő már rendszeresen úgy érzi, kiszívta a nap, fáradt és csak arra vágyik, hogy a gyerek mielőbb ágyban legyen, és végre jusson magára is némi ideje. A sárga szívecskére pillantva képes arra, hogy lelassítson, és megtalálja az örömet ebben az elcsendesedő, de azért frusztráló időszakban is.

Nyilván mindannyiunknak más és más helyzet jelent igazán kihívást, és lehet, hogy Amanda módszere annyira egyszerűnek tűnik, hogy hihetetlen a végeredmény, de én amondó vagyok, egy próbát megér a dolog.

Mindenesetre kíváncsi lennék, ti hogyan tudjátok lehűteni a bennetek felhorgadó idegességet, milyen módszerekkel tudjátok elejét venni, hogy a frusztráció a gyereken csattanjon?

Szilágyi Diána , 2014. október 13.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(2 hozzászólás) 

2014 10 13. 18:15
Engem a Párom tud két másodperc alatt lecsitítani, megnyugtatni, sőt, elérni,hogy azonnal könnyes szemmel bújjak a gyerekemhez, még ha előtte az agyvérzés kerülgetett is. Egyszerűen mutat nekem valami videót, amiben apa annyira szereti anyát, és kimutatja felé,amiért minden nap megküzd ezekkel a dolgokkal, eszembe juttatja, hogy milyen volt az első év a kislányommal, és hogy ő a világon a legfontosabb. És ő is így tesz velem, meglep, megölel, helyre billent. Így hát nem lehetek elég hálás a páromért és a türelméért, mert a kislányomat ő csak neveli de nem ő a vér szerinti apukája.
→ válasz erre
2014 10 16. 10:18
dia
@pinterolga19: A mindenit! Elképesztően mázlista vagy, és le a kalappal a párod előtt!
→ válasz erre
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?