Koppi-napló – Az anya hogyan dolgozzon projekt

Sohasem volt az életünk lassú és unalmas, sőt mióta Koppány megjelent az életemben, még szebb és még mozgalmasabb lett. Tervezem a napló írását, de még nem nagyon rázódtam bele a hétköznapokba, remélem a jövőben időre fogok teljesíteni, mert nagyon bánnám, ha abba kéne hagynom. Imádok írni.

Koppi betöltötte az egy évet, én pedig dolgozó anyuka lettem, akinek a magánéletébe is beköszönt egy kis változás.

Akkor az elejéről. Nincs bölcsi, amihez tartoznánk. De ennyi időm nem is volt dönteni. Fél napom volt, hogy lépjek, hogy nektek dühöngjek egy sort a cikkben és megoldást találjak. Anita barátnőm, akinek van egy egyéves tüneménye, anyu, sógornőm és sógornőm húga, Szandi vállalt részt az „anya hogyan dolgozhasson” akcióban. Kerestem Dadát ezerrel, még ha a fizum jó részét el is költöttem volna, de mikor már a kiválasztás is megtörtént, sztornózni kellett mindent. Mama munkanélküli lett és önző módon, ennek elképesztően örültem.

Koppi immár két hete csak vele van napközben és imádja. Mióta dolgozom teljes munkaidőben, 9 órában, egy két és egy 3 napos láz is szerepelt a porondon. Az utóbbi nemcsak Koppányt készítette ki, hanem engem is, de nagyon. Éjszakai 3-4 hűtőfürdőzés, egy pici forró lázas testtel alvás, aki 39,6-nál sem nyűgös, ha nem veszem észre, hogy tüzel a homloka, bele sem gondolok…

Több nap családi nemalvás után Koppi kipöttyösödött és elmúlt a láz. Persze minden láznál a veséjére gyanakodunk, így vizelet-vizsgálat ezerrel. Utóbb bacit is tenyésztettek ki, így csak egy pici hőemelkedés és azonnal vizsgáltatjuk.

Nehéz volt visszajönni, de mióta anyuval van otthon, tudom, minden rendben lesz, rendben van. Azért hetente egyszer elfog a sírás, ahogy tipeg elém köszönni, hogy miről maradok le. Az érzékeny anyuci üzemmód megmaradt… Imádom nézni, ahogy játszik, hisztizik, veszekszik. Tudom, nehéz döntést hoztam, de a legjobbat.

Koppi vonásai napról napra átalakulnak. Babából kisfiúvá, az én tündéri hercegemmé. Aki egyre jobban vágyik a férfiképre, így imád a keresztapujával (öcsémmel), a nagypapával és a párommal lenni. Dúl a szerelem közöttük. Látszik Koppány arcán, kit szeret, kit csak elvisel.

Ezerrel gagyarászik, van mama, tata, papa, pápá, ajjja, szaci - igen, a fiam lesaciz néha -, van apa, hát igen, nem mindig papának hívom aput, de a képzavar javítás alatt. Van szisza és baba, igen ő a szisza és a baba is. Van Kriszti, vava…

De ha valami nem tetszik egyszerűen sikítozással, hisztivel fejezi ki. Földhöz vágom magam hisztikkel. Akarata az van, nehéz lesz megszoknia, nem minden az ő vágyai szerint történik, még ha mi meg is próbáljuk az ő kívánsága szerint alakítani az életét.

Csumpi

Csumpi, 2014. november 18.

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?