Új privát üzeneted érkezett!

Azért szeretném felvetni ezt a témát, mert sok rejtélyes része van, amiket nem értek.
Szerintetek milyen az ideális barátnő?
Sokan azt mondják, hogy olyan, aki mindig őszinte még akkor is, ha az fáj.
Olyat is hallottam már, hogy az a fontos, hogy humánus legyen és mindig megértsen és kedves legyen, mindig megnyugtasson.
Szerintetek?
(Edit)
Névtelen
 


Szia Edit!
Nekem ez az ideális barátnő kérdés olyan, mint az ideális férj :)) Kinek milyen az ideális. És ideális úgysem létezik.
Nekem van egy olyan barátnőm, aki nekem ideális. Legyen ő A. Gimnazista korunk óta meg tudtuk tartani a barátságunkat, még akkor is, amikor többszáz kilométerre voltunk egymástól. Mindig van mit mondanunk egymásnak, és mindig érdekel minket, hogy mi van a másikkal. Mindig számíthattam rá, ha valamilyen ügyben ki akartam önteni a lelkemet, és remélem, ő is rám. Elfogadta, hogy nem tanácsot várok tőle, csak érdeklődő hallgatást. Mindig tudtunk örülni egymás sikereinek. (Ez fontos, mert van egy másik jó barátnőm, az egyetemről (legen ő B), akivel ez komoly probléma a kapcsolatunkban – ha nem hajszálpontosan olyan sikeres vagy sikeresebb, mint én, akkor nemhogy nem tud örülni az én sikeriemnek, de még én sem örülhetek a sajátomnak, olyankor hosszas "gyász" követelteteik). Hasonlóan gondolkodunk sok kérdésben, de nem vagyunk egyformák, így időnként jókat vitatkozunk. Sorolhatnám.
Szerintem A-val azért jobb a kapcsolatunk, mert itt a bizalom és az őszinteség nem csupán üres frázis, hanem olyasvalami, ami a gyakorlatban is megvalósul. Az ún. "brutális" őszinteség azonban nálunk nem működik (nem akarjuk megbántani egymást), ilyenkor próbáljuk egyeztetni a tapintatosság és az őszinteség egymásnak némileg ellentmondó követelményeit, és úgy állunk elő véleményünkkel.
Ez nem egy olyan értelemben "tökéletes" kapcsolat, hogy senki sem hibázott/zik/hat benne, senkinek nem kell tökéletesnek lennie. Mindketten csináltunk már marhaságokat egymás "ellen": volt olyan eset, amikor nagyon nagy szükségem lett volna rá, és ő le sem sz@rt (ez így durva, de akkor így éreztem); és volt olyan eset is, hogy én nagyon megbántottam őt egy keményebb véleménnyilvanítással. DE: meg tudtuk beszélni egymással, hogy ez bántott, és meg tudtunk bocsátani egymásnak.
Nagyon adok a véleményére, mert az idő már igazolta, hogy érdemes, és ennek következtében azt is könnyen elfogadomtőle, ha a hibáimat, tévedéseimet "dörgöli az orrom alá" (elmondja). Mindenki hangot adhat ebben a barátságban a nemtetszésének, nem kell egymás háta mögött duruzsolnunk. Még azt is megmondhattam neki, hogy mennyire elkeseredtem, hogy ahhoz a sráchoz akar férjhez menni, aki most a férje :-)) [A sráccal azóta jobban megismertük és megkedveltük egymást, és a lényeg úgyis az (számomra is!!!), hogy vele nagyon szépen bánik és nagyon jól megvannak.]
Hosszú lettem és nem valami "általános", de szerintem ez személyre szabott dolog. Én nagyon jóban vagyok A-val és B-vel is, mindkettőjüket szeretem, ők viszont soha nem lennének jó barátnői egymásnak :-) Holott mindkettőjükről elmondhatom, hogy hasonlóan gondolkodunk (pl.)
Befejezem. Hátha más is kara még írni :-))

Ancsa
Ancsa
 


Kedves Ancsa!

Amit leírtál, velem is hasonlóan történt. És sokat gondolkodom én azon, hogy jó barátnő-e az is, aki más, mint amilyen embert elképzeltem én magamnak. Sokszor azt a lányt kedvelem meg, aki kedves és kiderül, hogy ő az aki a legnagyobbat vágja belém hátulról. Aztán olyan is volt már, hogy egy olyan lányról kiderült, hogy csodálatosan tisztességes, tiszta lelkű ember, aki mindig a háttérben volt és oda sem figyeltem rá.
Nem vagyok jó emberismerő. Aki egy kicsit is kedves hozzám, annak bedőlök és azonnal minden titkomat elmondom neki és őszinte vagyok vele (ezt mások mondták nekem, amikor figyelmeztettek a hibáimra). Az illető pedig csak felhasználja ellenem a hallottakat. Nem biztos, hogy mindig az a jó barátnő, aki a szemembe mosolyog. (erre figyelmeztettek).

Az én ideálom azonban mégis a kedves, humánus, jóakaratú emberek között keresendő. Én sem bírom a brutális őszinteséget, mert nagyon bántó és nem sokat segít. A megértést, a toleranciát és a feltétlen elfogadást szeretem. Én is ilyenné szeretnék válni (nem bosszúálló, haragtartó emberré) és én is ilyen barátnőt keresek.
Annyi barátnőben csalódtam már, hogy csak na! De remélem, hogy még valaha találkozom egy aranyos barátnővel és lesz nekem is klassz saját barátnőm.

A gimnáziumban volt egy nagyon jó barátnőm (4 éven át), aztán elmenekült tőlem. Azóta sem akar velem szóbaállni. Nagyon haragtartó. Nem is tudom, milyen nagy bűn lehetett az, amit elkövettem, ami miatt soha többé nem akar hallani rólam. Pedig már 14 éve érettségiztünk, azóta már megbocsáthatott volna. Soha nem tudtam meg, miért haragudott meg, mert nem is volt hajlandó tisztázni velem. Nem értékelhetett valami nagyra, ha annyira sem méltatott, hogy tisztázza velem. Biztos örült, hogy megszabadulhat tőlem.

Én nagyon bírtam a csajszit, nagyon jó barátnőm volt! És a mai napig is fáj, hogy többé nem áll szóba velem, mert őt keresem minden lányban. Annyira kedves volt és megértő (de ezek szerint már nem bírt idegekkel engem). Nehéz még egy ilyen kedves barátnőre találni. Azóta sem nagyon sikerült. Egy idő után mindenkiben csalódtam eddig.

Mostanában van egy barátnőm, aki sokkal fiatalabb nálam, de az nagyon szimpatikus benne, hogy mindent meg lehet vele beszélni és nem veszünk össze, mert bármi baj volt még, bármi pletykát hallottunk, mindig tisztáztuk és mindig kibékültünk. Sok mindent átvészeltünk együtt. Egyébként nagyon különbozőek vagyunk (külsőleg és körülményeket tekintve és belsőleg is), de mindketten becsüljük egymásban a kedvességet, megértést és azt, hogy mindig tisztázzuk a félreértéseket. A legtöbb lánnyal nem is lehet tisztázni semmit, mert véresen megsértődnek és lelépnek.
Nem is tudom, hogy a fiatalok jobb barátnők-e, vagy az idősebbek? Eddig az idősekre szavaztam, de most a fiatalok vannak az élen.

Edit
Névtelen
 

 
 

Kedves Barát-Nők!

A barátságság és a szerelem nagyon hasonló emberi kapcsolatok. Mint ahogy a szerelemben, a barátságban is nagyon nehéz "igazira" találni. Szerintem a legfontosabb, hogy ugyanazt értsük a szó alatt. Csak nem rég jöttem rá, hogy a barátság nem mindenki számára jeleni ugyan azt, mint nekem. Számomra a barátság azt jeleni, (mint a szerelem is) hogy boldognak lássam a másik embert. Ebbe beletartozik az őszinteség, a meghalgatás, és
az hogy megtegyek esetleg számomra kényelmetlen dolgokat is, ha neki erre van éppen szüksége (pl. sürgős éjszakai vigasztalás nagy szerelmi bánatok esetén, stb.).
Erre az esküvőmön jöttem rá, mikor az egyik legjobb barátnőmtől (szerencsére kettő is van) csodás ajándékot kaptam. Énekelt nekem egy dalt, mert tudta, hogy arra vágyom, s bár nagyon kellemetlennek érezte, hogy kiáljon az emberek elé megtette, hogy boldognak lásson. Ez felejthetetlen. Ez egyébként egy tipikusan olyan barátság, ami rosszul indult, úgy 11 évvel ezelött, és mára nagyon komoly barátsággá érett. Nem találkozunk gyakran, de ha igen nem üres locsogásból áll a beszélgetés.
Részemről mélyen tisztelem és szentségnek tartom a bártságot, de sok csalódás is ért már ebben a témában.

Most ennyi:

Garam
Garam
 


Sziasztok!
Elolvasva a fentieket szeretném én is leírni tapasztalataimat. Három jó barátnőm volt az életemben. Olyanok, akiknek mindent elmondtam, ha szomorúság fogott el vagy hitetlen boldogság, velük beszéltem meg.Mind a három lánnyal fiúk miatt szakadt meg a kapcsolatunk. Szerintem valahogy a pasasok nem bírják, ha a barátnőjüknek barátnője van. A legjobb az egészben, hogy A-val 5 éve nem találkoztam, (kapcsolatunk az akkori barátja miatt szakadt meg) egy véletlen folytán megtudta a számomat és felhívott. Hihetetlen volt, hogy ugyanolyan közvetlenül és felszabadultan beszélgetünk, mintha az az öt év nem is lett volna. Nekem ez jutott eszembe a barátnőkről. Egyébként az igazi barátnő, a valóban életre szóló csak egy-kettő van/lehet az ember életében.
Sziasztok! Anett
Anett
 


Sziasztok!

Én mindig irigyeltem másokat, akiknek életre szóló igaz barátnőjük van. Én is szeretnék ilyet. Hát, mivel nem volt senki, így elkezdtem keresni. Nem lehetett azonban senkit leakasztani a szögről.
Ha valaki szimpatikus volt, az engem nem vett komolyan, vagy elmenekült tőlem, ha valaki pedig visszataszító személyiség volt, azt nem lehetet levakarni (alkoholista, narkós, homokos).

Az igaz,hogy a férfiak nem szeretik, ha a barátnőjüknek van egy legjobb barátnőjük. Az én barátom is mindig szidja az én barátnőmet (mindig az aktuálisat), és nem szereti, ha dicsérem, mert zavarja. Ha szidom, akkor bezzeg kitör belőle, hogy látod, milyen barátnőd van?! És nem szereti, ha csajszival töltök el időt és ha költök rá pénzt.
Én ezt nem értem. Én bezzeg kedves vagyok az ő barátaival.
Névtelen
 


Hello!

Én sok lánnyal leveleztem, ezért sok tapasztalatom van a barátságok kötése terén.
Sokféle ember van. Pl. aki erőszakos és kegyetlenül őszinte és mindig beolvas és önző, azt pl. ki szereti? Nem tudtam soha, hogy a levelezésben miért nem akarja valaki a legjobb oldalát mutatni.
Sok olyan lánnyal ismerkedtem össze, akik jól kiosztottak, lehurrogtak engem, akik beolvastak nekem. Direkt kötözködtek. Csak néztem, hogy ezt hogy merik megtenni.
Tapasztalataim szerint a legaranyosabbak a vidéki lányok, ezek a lányok kedvesek, nem akarnak megbántani, humánusak. Szuperek! Én rájuk szavazok!

És vannak dicsekedni imádó lányok is, ezeket sem értem. Irigyeket keresnek? Tényleg bosszantóak.

Aztán nem jellemző még a levelezős barátságokra a kölcsönösség és egyenlőség. Ha a másik csomagot küld névnapomra, akkor én is viszonzom neki. Á! Nem sok ember viszonozza az ajándékokat, figyelmet és kedveskedést.

Most pedig a nem levelezős lányokról szeretnék írni:
AZ ún. hús-vér barátnőkkel általában az egyenlőtlenség és igazságtalanság miatt vesztem össze.
Tőlem mindig többet vártak el,m int saját maguktól. Mindig nekem kellett vendégségbe mennem és én többet költöttem rájuk,m int ők énrám, mindig terrorizálni akartak, rámkényszeríteni az akartukat.
Lehet, hogy rosszul választottam, de az az igazság, hogy 100 lányból 99 ilyen. Egyetértek abban, hogy a legjobb barátnőt kiválasztani pont olyan nehéz, mint férjet találni.
Nagyon nehéz.

Edit
Névtelen
 


Sziasztok!

Csak annyit, hogy férjek közöt vannak kivételek. Az enyém elfogadja a barátnőimet. Igaz, hogy előbb ismertettem össze velük, mintsem jártunk volna.
Meg közös fiú barátunk is van. Összesen hárman vannak, két lány, egy fiú, tartós barátságok, és gyermekeim keresztszülei immár.
Sokszor hetekig, hónapokig nem látjuk egymást, de utána mindenről tudunk nyíltan beszélgetni.
Én osztályban, nyaralásban szedtem a barátnőket, és bár voltak rossz tapasztalataim is, hosszú távon működött az első benyomás a helyes érzés elve, általában az jött be.
Azt hiszem a barátnőket nem kiválasztjuk, hanem vannak kapcsolatok, és azok közül érik be néhány.
Általában sok kapcsolatot kell kezdeni, és ha talán nem is a fenti arány valósul meg, de tényleg sok közül marad meg kevés.

Szerintem a legfontosabb tulajdonságok a barátságban az őszinteség, és az önzetlenség. Enélkül nem lesz egy kapcsolatból barátság.

Ildi
Pethes Ildikó
 


Kedves Ildi!

Egyetértek veled mindenben (a barátságokat illetően :)). Főként az utolsó két mondatoddal. Az egyoldalú önzetlenség viszont hosszú távon tönkreteheti a legtöbb barátságot. (Lásd Edit.)

Sajnos az én párom is hajlamos a barátnőmre fújni (csak az egyikre, és valószínűleg azért, mert őt ismeri kevésbé). De ez nagyban csökkenthető, ha "megállapodást kötünk", hogy családról, legjobb barátokról morogni, őket szidni: NEM. Ha viszont véleményt kérünk egymástól ezen témákban, akkor belefér.

Sziasztok:
Ancsa
Ancsa
 


Sziasztok,
Nekem az a tapasztalatom (amit egyébként sokan mondanak), hogy életre szóló barátságot igazából gyerek-kamaszkorban köt az ember. Két "legjobb" barátnőm van, mindkettő a középiskolából "szerzett". Az egyiket ráadásul évek óta nem is láttam, csak levelezünk (Japánban él, oda ment férjhez), de amikor itthon van, mindig ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. A másikkal volt olyan, hogy amikor igencsak padlón voltam, éjjel felhívtam, és mindig segített, beszélgetett velem, VELEM VOLT. Férjhezmentünk mindketten, férjeink is nagyon jó barátságba keveredtek, ez pedig még erősebbé tette a mi kapcsolatunkat is. Egytől félek most csak (semmi jele nincs, de azért egy kicsit tartok tőle): nekem már két gyerkőcöm van (ill. szept-.ben jön a második), nekik pedig babagondjaik vannak, most járnak épp lombikbébi-programra. A barátnőm nagyon szereti a fiamat, a pocakomat megsimogatja, ilyenkor a szívem szakad meg, annyira szeretném, ha nekik is sikerülne. Nagyon jó anya lesz belőle, az biztos. De ha mégsem sikerül? Mi lesz a barátságunkkal?
Zsóka
Zsóka
 


Kedves Zsóka!

Talán lehetnének a barátnődék a kicsi keresztszülei (vagy keresztelés nélküli "keresztszülei"). Bizonyosan jól esne neki és egy kicsit ő is szülő lehetne, ha nem is valódi (egyenlőre -remélem).
Bocs ha túl személyes voltam.

Üdv: Garam
Garam
 


Kedves Edit!
Én budapesti voltam 25 évig és jó fej vagyok. Figyelmes, önzetlen, szuper levelezőpartner, jól állok anyagilag (nem kell rám költeni)és titoktartó. E-mai-lezzünk, az szinte ingyen van. Írjál bármiről! Mindenkitől szívesen várok e-mail-t. Ha lesz időm, készítek egy honlapot e-mail barátnőimnek/barátaimnak. Írjatok!!!
Sziasztok! Anett
Anett
 


Sziasztok!
Tanácsotokat szeretném kérni. Van egy barátnőm, aki nálam 8 évvel fiatalabb. Ő a sógornőm volt, de elváltak nemrég. Most már csak ex-sógornőm.
Még tartjuk a kapcsolatot, de én úgy érzem, hogy csak arra kellek neki, hogy a volt férjéről információkat szerezzen tőlem.
Pl. meg akarja tudni az új címét a volt férjének. Arra kért, hogy nézzem meg neki és áruljam el neki. Ezzel lebuknék, mert senki mástól nem tudhatná meg, csak tőlem és ezzel mindenki megharagudna rám a családban.
Már ezerszer mondtam neki, hogy nem veszek részt semmilyen összeesküvésben és nekem ez a házasságomba kerülhetne, és ilyenkor meg is ígéri, hogy békén hagy, nem lesz több kérése.

Erre megint kitalál valamit és arra kér, spicliskedjek neki. És hazudjak a férjemnek, hogy én nem segítettem ám a volt sógornőmnek, magától tudta meg a címeket, rendszámokat stb.

Mit tegyek?

Edit

Anett: köszönöm a kedvességedet. Otthon van csak e-mail címem és azonnal írok neked, amint este 7-kor hazaérek. OK? Aranyos vagy!
Névtelen
 


Edit!

Nem tudom, férjeddel milyen a viszonyod, én biztos megbeszélném vele a dolgokat! És onnantól a problémák egy részét kiszűrhetnéd.
Nálunk legalábbis a nyíltság az mindig nyerő, ekkor nem kell hazudoznod, és nem fenyegeti veszély a házasságodat.
Azt pedig -ha úgy érzed, csak erre kellesz az ex-sógornődnek- gondold át, hogy ő a barátnőd-e vajon.

Szia:

ILdi
Pethes Ildikó
 


Kedves Ildi!

Igen, így is tettem és a férjemnek mindent elmondtam. De az ex-sógornőmet is jól lehordtam, hogy ilyesmire használ engem. A volt férje nem lehet többé téma, különben vége a barátságunknak. Beleegyezett és elnézést kért.
A férjem megdicsért, hogy ellenálltam a csajnak és segítettem a családja érdekeit.

Valahogy úgy érzem, hogy a barátságiam során mindenki kihasznált, akart tőlem valamit. Vajon én is eleget kaptam cserébe?

Edit
Névtelen
 


Szia GAram!
Az ötleted nagyon jó, így lesz! Nem is tudom, miért nem jutott ez eddig eszembe. Elég sokat találkozunk, talán ezért? Mindenesetre mégegyszer köszönöm, szeptembertől Dunaharasztin két tiszteletbeli keresztszülő éldegél (remélem, egy pocakját növelő keresztmama is!!)
szia Zsóka
Zsóka
 


Szia Anett!

Sajnos, otthon elromlott az e-mail-ünk, de azért mepróbáltam írni neked. Megkaptad? Ha nem, akkor belépek valami másik levelezőrendszerbe.

Edit
Névtelen
 


Szia Ancsa és a többiek!
Én vitatkoznék azzal a véleménnyel, hogy csak gyerekkorban lehet mély és tartós barátságokat kötni. Én mindig is befelé forduló egyéniség voltam, a mai napig nehezen barátkozom, vagyis nyílok meg mások előtt. Ez csak akkor oldódott, mikor Pécsre kerültem egyetemre, 300 km-re az otthonomtól. (Azért a gimiből is maradtak barátaim, de sajnos ritkán találkozunk, és már nem olyan mély a dolog, mint annak idején.)
Szóval az egyetemen szereztem olyan barátokat, akikkel azóta is mindenről és bármikor tudok beszélgetni, már ha a lakhelyeink közti távolságot sikerül legyőzni. Az a típus vagyok, aki inkább többször is ír, vagy telefonál, nehogy megszűnjön a kapcsolat. Az egyik legjobb barátnőm tőlünk 200 km-re lakik, vele rendszeresen levelezünk, megvitatjuk az élet bármilyen kérdését, ami felmerül bennünk. A férje is csoporttársunk volt, vele is nagyon jóban vagyunk.
Egy másik csoporttársunk már más eset. Ő például nem szeret levelezni, ő a telefonos típus, azt is ritkán, de ott folytatja, ahol abbahagyta, és mindig nagyon örül az ismerős hangnak.
Sajnos egy nagyon kedves barátnőmmel viszont úgy tűnik teljesen megszakadt a kapcsolat, talán mindkettőnk hibájából. Pedig máig emlékszem, hogy ő volt az, akivel Pécsen először szót váltottam. Odakerültem, nem ismertem senkit (gólyatáborban sajnos nem voltam), és vele találkoztam először a tankönyvboltban, beszélgetni kezdtünk, és onnantól nagyon jó barátnők lettünk. Ez így volt még az egyetem után is, de valószínűleg ott bukott el a dolog, hogy aki a vőlegénye lett, majd később a férje, nekem borzasztóan unszimpatikus férfi. Ezt nem tudtam a barátnőmmel megbeszélni, mert iszonyúan szerelmes volt, és ennek örültem. Közben eltelt két három év, és ő láthatóan megváltozott (persze lehet, hogy én is). Már én hívogattam telefonon, majd tavaly kétszer is találkozót beszéltünk meg, de lemondta, mert:"Vásárolnom kell, nincs ruhám, amit felvegyek". Az igazsághoz tartozik, hogy meghívott az esküvőjére, de nem mentem el, nem vagyok jó színésznő, nem akartam megbántani.
Még egyszer felhívtam, de azt is megbántam, azóta néma csend.
Mostanában is gyakran eszembe jut, mi lehet vele, talán már babát vár, de talán jobb, ha nem erőltetem a dolgot.
Ancsa! Milyen szakra jártál az egyetemen?
Szerinted hogyan kellett volna viselkednem ezzel a nem szimpi férfivel? Ha elmentem hozzájuk, mindig ő beszélt, mi meg a barátnőmmel némán hallgattuk, ő elragadtatással, én annál kevésbé.
Judó
Judó
 


Szia Judó!

Én barátnő kérdésben eddig a leginkább Ildinek azzal a mondatával értettem egyet, hogy "Azt hiszem a barátnőket nem kiválasztjuk, hanem vannak kapcsolatok, és azok közül érik be néhány.". És ha ez valóban így működik, akkor teljesen mindegy, hogy mikor keletkeznek ezek a kapcsolatok (ált. isk., gimnázium vagy egyetem).

Fogalmam sincs, hogyan kellett volna viselkedned a barátnőddel és a férjével. Én a barátnőm férjét azért nem kedveltem, mert nem tudtam vele beszélgetni (nagyon zárkózott), és én nehezen boldogulok az olyan emberekkel, akikkel nem tudok beszélgetni. Rettentően megijedtem, amikor bevillant a képbe az a lehetőség, hogy ő lesz a barátnőm férje: azt hittem vége a barátságunknak, mert én nem tudok mit kezdeni egy olyan emberrel, akiről semmit nem tudok, még azt sem, mit gondolhat rólam. (Fapofa.) De ez a lány annyira fontos nekem, hogy elhatároztam, megerőltetem magam és próbálom megkedvelni a srácot. Ehhez persze az én erőfeszítésem önmagában kevés lett volna. Amikor ő is látta, hogy milyen fontos nekünk ez a barátság, és hogy lehet rám számítani, és a kis lurkóval is nagyon megszerettük egymást (sokat vigyáztam rá), akkor ő is megpróbált nyitni. Mostmár van olyan, hogy fél-egy órát tudunk egymással beszélgetni. És ez igen nagy eredmény mindkettőnk részéről. És nagyon megérte.
Én a kedvesem legjobb barátjával vagyok valami hasonló helyzetben, mint te ezzel az antipatikus alakkal. Ezt csak súlyosbítja, hogy gimnáziumban osztálytársak voltunk (akkor sem kedveltem különösebben). Az én problémakezelésem: próbálok a legkülönfélébb indokokkal kibújni az olyan esti programok alól, hogy "Menjünk át Petihez!". Időnként ezt sikerül olyan csomagolásba burkolni, hogy jár a kedvesemnek egy fiúk-egymás-közt este (ott is alhat felőlem). Moziba viszont bármikor szívesen megyek velük, nehogy nagyon feltűnő legyen (ott nem kell sokat beszélgetni - vagy inkább okosan hallgatni, hogy ők beszélgetnek :)).
Szóval gőzöm sincs, hogy lehet JÓL kezelni egy ilyen problémát.
Pedig nem bánnám, ha valami jó tanácsot tudna valaki adni (Garam, UbiPapa, Ildi segítség!!), ugyanis én most a saját egyszem húgommal kezdek ilyen helyzetbe kerülni. Egy elviselhetetlen (primitív) barátja van, és nagyon megváltozott (mint a barátnőd...). Nem szeretnék évekig nem beszélni a húgommal, így egyelőre hallgatok és próbálok jó képet vágni a dologhoz...

Egyébként szociológia szakra jártam (azon belül is kutató és statisztikus irányba szakosodtam). Te mit tanultál?
Üdv:
Ancsa
Ancsa
 


Kedves Judó!

Eszembe jutott még egy történet. Leírom, hátha segít.
Gimnáziumban eleinte két barátnőm volt: Y és V. Y-nal az első naptól kezdve jóban voltunk. Az évnyitón mellém állt, bemutatkozott - nagyon határozott, mosolygós, szimpatikus volt. Egymás mellé ültünk, és mindenki azt kérdezte, mióta ismerjük egymást, olyan hihetetlenül gyorsan alakult ki köztünk igen szoros barátság. Én pár hónap múlva egy másik lánnyal is jóba lettem (V). Aztán mivel ők is el tudták viselni egymást, hárman voltunk barátnők (A három grácia - legenda volt kis osztályunk történetében). Eleinte úgy nézett ki, hogy én voltam a kapocs Y és V között, mindkettőjük velem volt jobb viszonyban, egymással nem annyira. Aztán Y-nak meghalt a papája. Minden körülötte forgott, V meg is jegyezte, hogy tiszta hülyék vagyunk, ennyit ajnározni (kishármasunk 2 fiúval bővülve volt a nagy ötös). Aztán Y-on valamiféle üldözési mánia vett erőt: először az egyik srácot utálta ki az ötösből (pedig a srác segített neki a legtöbbet, mert neki is meghalt korábban a papája); majd jött a másik srác (akivel én közben mintegy mellékesen összejöttem), és ezzel a csúnya felállással végződött a második osztály. Akkor már én sem éreztem magam "biztonságban". Nyáron Y V-vel töltött nagyon sok időt: folyton felhívta, hogy "jajajaj, olyan pocsék a kedvem!!!", és V ment, ha csak tudott. Egyszer a barátommal és a húgommal épp kutyát sétáltattunk az erdőben (Debreceni Nagyerdő), amikor megláttuk őket a tó partján beszélgetni. Odamentünk. V iszonyú zavarban volt, de kedvesen köszönt, beszélgetést kezdeményezett, Y viszont cinikus volt és nem is tudom: érzed, hogy a hátad mögött ki fog nevetni, hogy milyen hülye naiv is vagy. A harmadik osztály ennek megfelelően tragikusan indult. Évnyitó után 3 osztályfőnöki óra, minden a megszokott rendben, én Y mellett ültem (mint az első naptól mindig), V pedig előttünk (mint 2. osztálytól kezvde) - két óra tömény mosolygás, majd a második utáni szünetben Y megkérte V-t, hogy mondja meg nekem, hogy ezentúl ő (Y) azt szeretné, ha V ülne mellette. Ez most nem hangzik olyan tragikusan, de akkor iszonyú megalázó volt, és teljesen egyértelmű is: azt jelentette, hogy ettől kezdve Y nem tart igényt a barátságomra. Elültem. Egy évig csak titokban volt barátnőm: V, akit Y eltiltott (!!!) tőlem. Együtt próbáltunk rájönni, mi és hol romlott el, hogy idáig fajultak a dolgok. Nem tudtuk. Negyedik osztályban már eléggé eltávolodtunk (nehéz titokban barátkozni), de akkor lettem jóba azzal a lánnyal, aki a mai napig is a legjobb barátnőm.
V-vel évekig nem láttuk egymást, nem tudtunk egymásról szinte semmit. Azt, hogy férjhez ment, véletlenül tudtam meg; hogy megszületett a kisfia, azt is onnan tudtam meg, hogy egyszer veletlenül összefutottunk, amikor sétáltatta. Akkor beszélgettünk egy kicsit, nagy zavarban.
A 7 év alatt, ami az érettségi óta eltelt, időnként nagyon hiányzott és nagyon sokat gondoltam rá. Sokszor elhatároztam, hogy felhívom a szüleit és megkérdezem a számát, hogy végre beszéljünk. De egyszerűen nem tudtam, hogyan kezdejem, mit mondjak neki. Most soronkívüli osztálytalálkozót szervezünk a nyárra. Elvállaltam hogy megkeresem és meghívom. Azt gondoltam, ez lehet hogy az utolsó lehetőség, és legalább tudom, mivel kezdjem. Ha még érdeklem, akkor folytatni is tudjuk, ha meg nem, akkor megbeszéljük a találkozóval kapcsolatos részleteket és pont.
Felhívtam. Meghívott magukhoz és órákig beszélgettünk (férj külföldön, gyerek a nagyinál). Nagyon-nagyon jó volt. Nehéz volt belevágni, de nagyon megérte.
Miért meséltem ezt el? Azért, mert szerintem, ha fontos Neked az a barátnőd, megér egy utolsó próbálkozást. Csakhogy a lelked megnyugodjon. És lehet, hogy neked is ilyen szerencséd lesz :))
Bocs, hogy hosszú voltam. (Sajnos, szokásom.)
Ancsa
Ancsa
 


Sziasztok!

Ide írom, mert a barátnőmről van szó és mert nagyon örülök (és az Abortus témába nem annyira illene):
A barátnőmnek ma 12:35-kor megszületett a második kislánya (2900g, 49 cm). :)))))))))))
Fülig ér a szám. Mehetek babázni (egyelőre még csak a hároméveshez, mert a pici még pici).
Szép napot mindenkinek!!

Ancsa
Ancsa
 


Szia Ancsa!
Köszönöm a történetedet, tanulságos. Szerintem az idő érlelte meg a ti újra egymásra találásotokat. Nekem még túl hangosan cseng a fülemben az, ahogy ez a volt barátnőm hallgatott az utolsó telefonbeszélgetésünk alkalmával. Akkor jöttem vissza dolgozni, tele voltam bizonytalansággal, és ahogy meséltem neki, ő csak ennyit mondogatott, hogy: ühüm, igen, aha. Kb. 5 perc múlva vettem csak észre, hogy azt kívánja, hogy bárcsak hagynám abba, vagy ne is hívtam volna fel.
De azért remélem, hogy 3-4 év múlva esetleg happy-enddel végződik a történet.
Én történelem-angol szakon végeztem, már jó régen, hat éve. De nem maradtam a pályán, ezt sajnálom is meg nem is.
Egyébként most a házban, ahol lakunk, van egy nagyon jó barátnőm, a fiaink is jó barátok (5 hónap van köztük). Csodálom őt, mert van egy pici, hét hónapos lánya is, de klasszul vezeti a háztartást, és remekül süt-főz, ezen kívül még tornászni is jár, amit én még mindig nem tudok megtenni, mert állandó időzavarban küzdök, mióta dolgozom. Sokszor ő ad nekem újra lendületet, ha elmerülök az önsajnálatban.
Gratulálok a kisbabához!!! Én is szeretnék még szülni, de most nem úgy alakulnak a dolgok...
Ez a barátnőd is ügyes nő lehet. (Láthatod, hogy az önbecsülésem most a padlón van...)
Derűs napot (ahogy Aigner Szilárd mondja) mindenkinek!
Judó
Judó
 


Szia Judó!

Hogy egy kicsit növeljem az önbecsülésedet, elmondom, hogy a barátnőm nem teljesen egyedül menedzseli a dolgokat: mindig számíthat a nagyszülők anyagi (lakás, kocsi megvétele) és egyéb (pl. gyerekre vigyázás, főzés) támogatására. A gyerekfelügyelet megoldása nem jelentett nagy gondot: a sógornőjének szintén kisgyereke van, ő is szívesen vállalta, ezen kívül az egyetemista barátnők és a helyben lakó nagyszülők is mindig szívesen besegítettek. A háztartás klasszul vezetéséről: főzni tkp a szülés után tanult meg (telefonos leckék a mamától:)), de belejött. Nem állítanám, hogy remekül süt-főz, de kezd szépen belejönni és rendesen ellátja az ilyen irányú teendőit. Egyébként ő is állandó időzavarban van, mindenhonnan elkésik és egyáltalán nincs ideje tornázni (még otthon sem). Ja, és amióta az egyetemet befejezte, még nem dolgozott! (munkahelyen)(Magántanítványokat vállalt, amikor a kislány már nem szopizott, és akkor a kislányra vigyázott valaki.)
Amit itt leírtam, azzal nem kisebbíteni akarom az ő érdemeit, mert ha odakerülök, igazán boldog leszek, ha nekem csak ennyire jól sikerül intézni a dolgaimat. [Bár nekünk a rokonaink 300 km-re vannak, így rájuk babafelügyeletben legfeljebb nyáron számíthatok :(, a barátnőim pedig valószínűleg nagyban dolgozni fognak (míg én link egyetemistaként viszonylag rugalmasan működtem mint bébisintér), tehát ők is kilőve :) - szóval kicsit szkeptikus vagyok.] Azért írtam le, mert ha az ember a saját helyzetét rossznak látja, hajlamos mások eredményeit sokkal jobbra értékelni, a sajátjait pedig lekicsinyelni. Lehet, hogy a barátnőm meg éppen téged tartana "ügyes nő"-nek, mert te munka mellett nevelgeted a kölköcskédet, látod el a háztartást stb. Tehát: minden relatív :))) Ne csüggedj!

Másrészt - ez most jutott eszembe, hogy újra olvastam, amit írtam - a "háztartás-vezetés" nem mindenkinél ugyanazokat a munkákat foglalja magában: például a barátnőm szinte soha nem vasal, én viszont gyakran, mert a kedvesemnek minden nap tiszta vasalt ing kell (munkahelyén kötelező az öltöny-nyakkendős formátum); és fordítva: neki a házimunkába a mindennapos (értsd: minden napra való) főzés beletartozik, nekem nem, mert mindketten a munkahelyünkön ebédelünk, vacsorára pedig ritkán kívánunk főtt ételt így nyáron.
Tehát szerintem a háztartási teljesítmények nem "centire" mérendők. A fő, hogy nektek megfelelő legyen :))
Remélem, sikerült egy kicsit feldobni :)

Szeretettel üdvözöl:
Ancsa

ui.: Egyébként hol dolgozol?
Ancsa
 


Szia Ancsa, Judó!

Megint Edit vagyok. Ancsa, nem válaszoltál az e-mail-emre. Lehet, hogy nem kaptad meg? Biztosan, hiszen mostanában rossz volt a rendszer. Megint elküldöm majd ma este. OK?

Nekem is a gimnáziumban volt egy barátnőm, nevezzük Kingának, akit nagyon szerettem. Annyira jóban voltunk, hogy szuper volt! Nekem minden napom akkor volt boldog, ha vele jókat dumálhattunk.

Sokat hisztiztem én ezzel a Kingával, hogy nem eleget törődik velem és akaratos voltam vele. Amit most, felnőtt fejjel nagyon,de nagyon sajnálok. De hiába: Kinga nem áll velem szóba. Már 14 éve eltelt az érettségi óta, rengeteg levelet írtam neki, de ő nem válaszol. Nem jönnek vissza a levelek, tehát megkapja őket, mégsem felel.
Nagyon hiányzik nekem!
Mindenkiben őt keresem, de nincs senki olyan,m int ő.
A gimi után ért a meglepetés, hogy kiderült, - amiről nem beszélt soha - hogy nem én voltam a legjobb barátnője, hanem egy lány, akit nem ismeretem. Lehet, hogy már csak ő fontos neki és én nem, de legalább beszélhetne velem. A lelkem megnyugodna. Még a halálos ágyamon is emlékezni fogok rá és akkor is fájni fog, hogy soha nem állt velem szóba a gimi után. Nem tudom, miért csinálja ez, hogy mivel bántottam meg őt ennyire, hogy nem tud megbocsátani.

Évekkel ezelőtt meghívtam az esküvőmre: nem jött el, nem is gratulált levélben sem.
Tudom, mert érzem, hogy nem kellek neki, mint barát, de nekem ő nagoyn kéne. Nem tudom elfelejteni őt, azt, ahogy derűsen fogott fel mindent és jót tett nekem az ő mentalitása.

Egyszerűen megőrülök nélküle és soha hozzá fogható barátra nem leltem.

Nélküle nem érzem magam teljes embernek, mert ő hiányzik mellőlem.

Szerintetek hogyan keressem meg őt?

Edit
Névtelen
 


Kedves Edit !

Nekem is volt egy " barátnőm " teljesen bíztam benne, és teljesen úgy néztünk mint akik nagyon jó barátnők, bármit megtudtunk beszélni, mindent elmondtunk egymásnak. Én sokat voltam náluk, mivel én vígyáztam a gyerekeire, amikor Neki dolga volt. De már akkor is bántott néhány dolog, pl. Ő sose jött hozzám, de ezt annak tudtam be, hogy 4 gyerekkel plusz terhesen nem várhatom el, hogy eljöjjön, bár én is terhesen mászkáltam el hozzájuk. A szülés előtt is még pár nappal megtettem gyalog a 2 kilómétert hajnalban, hogy Ő tudjon menni végezni a dolgát. Bármi próblémája volt, rám mindig számíthatott. Aztán megszültem, de még csak el sem jött meglátogatni, akkor látta csak a kisfiamat, amikor én mentem látogatni az Ő kisfiát, aki 2 hónappal később született. Én hívógattam állandóan telefonon is, ilyenkor mindig nagyon jól elbeszélgettünk, mindig elmondta a bajait, örömeit. ( Én voltam a lelki szemetes ládája ) aztán mivel én is elvoltam foglalva a fiammal, így ritkábban tudtam menni, aztán már szinte csak telefonon " találkoztunk " ( én hívtam ) már hülyén éreztem magam, hogy mindig én hívógatom, de úgy voltam hogy - ha mohamed nem megy a hegyhez, akkor hegy megy a mohamedhez - aztán megszületett a kislányom is, én rendszeresen hívógattam, de Ő nem, bár mindig megígérte, hogy fog hívni, de hiába vártam. Most nem is tudja szerintem még azt se, hogy van harmadik babám is. Azóta úgy vagyok, hogy nem futok olyan szekér után, amelyik nem akar felvenni. Fáj, mert hiányzik, de annak ellenére, hogy jól elvoltunk mégis így visszagondolva én csak addig voltam jó, amíg tudtam vígyázni a gyerekeire. Már rég találkoztunk, elköltöztek, de ha találkoznánk, akkor egyből kiöntenené a szívét, elmesélné a titkait. De úgy érzem, ez attól még nem igazi barátság.
Van egy másik barátnőm is, Vele 26 éve vagyunk barátnők, de Vele mégse volt még sose olyan közeli a barátságunk, mint az előző barátnőmmel. Az a igazság, hogy nincs is olyan igazi barátőm.
Sajnos, pedig mindig is írigyeltem azokat, akiknek van egy jó barátnőjük.

sziasztok Szilvy
Szilvy
 


sziasztok,
egy rövid kérdés:
voltatok már úgy, hogy valaki nektek a legjpobb barátnőtök volt, de ti nem az ő legjobb barátnője? (Remélem érthető voltam).
köszi
Mari
Névtelen
 


Szia Ancsa és Mindenki!
Ancsa! Egy francia-amerikai vegyesvállalatnál dolgozom immáron 5 éve, én vagyok a MarCom (marketingkommunikáció, cikiznek is, hogy csak tarom a markom - haha).
A szupernő - barátnőkre visszatérve: igazad van, mindig máshoz méri magát az ember, és inkább azokhoz, akiket magánál ügyesebbnek, jobbnak, stb. tart. Azt még el sem mertem mondani, hogy nekünk Anyukám főz minden hétköznap (már nyugdíjas, Apunak egyébként is főzne), úgyhogy én csak hétvégén vagyok háziasszony. Egyébként imádok főzni és sütni is, főleg új, különleges dolgokat.
Ráadásul szertem a rendet magam körül (azért mániás nem vagyok), elég sokat takarítok, mert egyébként a fiam csinálná helyettem a ruhájával, mikor a földön tologatja a kisautóit.
A vasalást utálom, mert az veszi el a legtöbb időt!
De azért köszönöm a bíztatást! Rám fér!
Mari kérdésére válaszolva: Én is voltam már olyan helyzetben, hogy az én legjobb barátnőmnek nem én voltam a legjobb barátnője, hanem valaki más, de aztán úgy alakultak a dolgok, hogy a másikkal kihűlt a barátság, az enyém pedig megmaradt, és máig is erős a kapocs. Mikor hárman voltunk együtt, lehetett ezt érezni, de emiatt nem éreztem haragot vagy netán féltékenységet.
Egyik barátnőmnek (A) is volt egy úgynevezett legjobb barátnője (B), akivel aztán azért szakadt meg a kapcsolata, mert A férjhez ment, és már nem volt partner B-nek a bulizásban, mozizásban, stb. Ezt A teljesen elfogadta, tisztában van B jellembeli hiányosságaival, és nem is keresi, mert megértette, hogy ez egy ilyen barátság volt. Ennek ellenére szerintem tényleg jó barátok voltak évekig, bár az egyensúly közöttük nem mindig volt meg.
Ancsa, te hol keresed a vajaskenyérre valót? A szociológiát nagyon szerettem az egyetemen, másfél évig tanultuk, ha jól emlékszem, szigorlattal zártunk.
Írjatok!
Üdv:
Judó
Judó
 


Sziasztok!

Tegnap délelőtt megpusztult az internetes rendszerünk, ezért nem tudtam sem írni, sem olvasni a babaneten. Már elvonási tüneteket kezdtem mutatni... Mi lesz velem most 4 napig, amíg nem leszünk itthon??? Hiányozni fogtok, ez biztos :))
Kedves Judó, én az egyik kereskedelmi TV kutatási osztályán adatelemezgetek (hangzatos neve van a munkakörömnek: média kutató, brrr - leginkább marketing-kutatásra hasonlít, amit csinálunk). Én az egyetemen a szociológiának a gyakorlati, matematizáltabb részével kerültem nagyon jó barátságba (előzőleg matek szakon tanultam Debrecenben), így esett hogy statisztikus lettem, és abból szinte hiány van (3 évfolyamról 10-en jártunk erre a szakirányra, a matek - főleg a statisztika - nem annyira népszerű a "bölcsészek" körében).

Kedves Edit, nem tudom, hogy megkaptam-e a leveledet, mert tegnap nem jutottam internethez. (Csak reggel.) Most megnézem.

Szép napot mindenkinek!

Ancsa
Ancsa
 


Kedves Mari!

Persze, hogy voltam úgy, hogy nekem valaki a legjobb barátnőm, de ő nem tart engem az ő legjobb barátnőjének. Tulajdonképpen mindig ez van.
Tudod nekem az a legnagyobb csalódás, amikor egy lány mondja, hogy én vagyok a legjobb barátnője és minden OK, aztán egyszer lebukik, hogy még 30 ilyen barátnője van, mint én és csak 30. vagyok a sorban.
Hány ilyen volt?! És most is ilyen van! Mindig ez van! Ez a nagy bajom nekem is.

Edit
Névtelen
 


HEllo lányok!

Nekem is volt egy másik barátnőm, aki végül az esküvői tanúm is volt. Teljesen tönkrement a barátságunk, amikor asszony lettem és nem az én hibámból. A lány (Enikő=Enci) féltékeny kezdett lenni a férjemre. Megjegyzéseket tett rá, zavarta, hogy vele töltök több időt, hogy lemondom a programokat, amikor a férjemmel fontosabb ügyben kell elmennünk (pl. anyukáját látogatni a kórházban). Elkezdett keményen inni. Már észre sem vette, mit tesz és hol a határ. Májbetegsége is lett, de kikezelték. De ekkor sem kapcsolt.
Amikor ivott: elviselhetetlen lett. Fogdosott és puszilgatott, együtt akart velem zuhanyozni (hányinger!). Lehet, hogy ez csak a túlzott szeretet jele volt nála, de nagyon megijedtem tőle. Égetett a szomszédok előtt, mert részegen nekiesett mindenkinek a házunk környékén, leszólítgatta a pasikat, becsöngetett idegenekhez stb. Túl sokat várt el tőlem, de ő szinte semmit nem adott magából. Pl. a névnapomat elfelejtette, sőt még a Karácsonyt is (egy képeslapot sem kaptam), tőlem viszont elvárta, hogy az ő ünnepein fene nagy felhajtást (torta, virág, ajándék, buli, koncert) rendezzek neki. Már lelkileg és anyagilag is megterhelő volt nekem a vele való foglalkozás. Szegény férjemre alig maradt időm.
A férjemet utálta a lány, állandóan megjegyzéseket tett rá. Ami nekem nagyon fájt, hiszen én imádtam a férjemet (még most is).

MÁr teljesen beledilizett a csaj a féltékenységbe és én is az ő viselkedésébe. Azt még hozzá szeretném tenni, hogy nem volt barátja már vagy 7 éve, így elég magányos volt a csajszikám. Én sajnáltam is érte és segítettem is neki, de senki sem felelt meg neki.

Hát, aztán elhatároztam, hogy ennek a rémálomnak véget vetek és írtam neki egy szakítólevelet és elküldtem. Meg is sértődött és eltűnt.

Máig sem hiányzik, főleg a ferde hajlamai miatt és amiatt, hogy a férjemet szidta. Ilyen rossz barátságok is vannak. Szerintetek ki volt a hibás?

Edit.
Névtelen
 


Edit!

Megnéztem, nem jött levelem :((
Próbáld újra, mert mostmár nagyon kíváncsi vagyok :)) (Bár legközelebb csak jövő szerdán leszek, addig kirándulgatunk az Őrségben.)

Szia: Ancsa
Ancsa
 


Bocs Ancsa! Összetévesztettelek Anettel. Neki írtam levelet. De most már neked is fogok. De csak majd este, mert a munkahelyemről tiltott dolog a levelezés, viszont otthonról majd szabad!

Puszi: Edit
Névtelen
 


Szia Ancsa!
Én is azok közé a bölcsészek közé tartozom, akik hadilábon állnak a számokkal.
Közben elvégeztem a külker nemzetközi marketing szakát, és hát ott bizony volt
statisztika. Érdekes, hogy nagyon tetszett maga a tantárgy, számolgattam is
szorgalmasan, csak az agyacskám ezen része kicsit alulfejlett. Végül megegyeztünk
egy hármasban, aminek végül is örültem. Nagyon érdekes lehet a munkád!
Jó pihenést a négy napra, remélem utána jelentkezel.
Szia: Judó
Ui.: Ezt megpróbáltam az e-mailedre küldeni, de nem ment. Eléggé off-topic.
Judó
 


Sziasztok,
én is úgy érzem, hogy nekem van(nak) legjobb barátnő(i)m, de én senkinek nem vagyok legjobb barátnője. Senki sem használ lelki szemetesládának. (Szerintem az egyik jele annak, hogy Te vagy vki legjobb barátnője). Lehet, hogy bennem van a hiba?
Mari
Névtelen
 


Kedves Barát-Nők!

Minden életkornak és helyzetnek meg van a saját kapcsolatrendszere. Amíg általánosba járunk többnyire iskolai barátnőkre teszünk szert, akik úgy hisszük majd örökké a barátaink lesznek. Aztán jön a középiskola és az addigi barátságok általában nyomtalanul eltünnek. A középiskola bulizós, bandázós, fiúzós barátságokat tartogat. Ezek között már vannak sokkal tartósabbak is de idővel, miután kikerülünk a nagybetüsbe, nagyon megfogyatkoznak. Szerzünk fiú barátokat is, de őket nehezebb megtartani mikor már elkezdődik a párválasztósdi.
Alapvető vízválasztója a barátságoknak szerintem, a házasság/együttélés. Nagyon fontos a jó és kiegyensúlyozott társas kapcsolathoz, hogy el tudjunk fogadni a másik barátait. Persze lassan változni fog az összetétel, de ha nem kedveljük a kedvesünk legjobb barátját, az komoly konfliktusok forrása lehet. Nem helyes választás elé állítani, de mindenképp tudatni kell vele, hogy probléma állott elő. Úgyanígy a tesvérünk ferje/felesége ill a barátnőnk párjával kapcsolatban.
Kedves Ancsa, mindenképp ülj le a hugoddal és beszélj a fenntartásaidról neki. Nekem is voltak gondjaim az öcsém feleségével, de ha a tesómat boldoggá teszi, akkor nekem is meg kell próbálnom elfogadni a választását (persze a szélsőséges esetektől eltekintve).

A hosszú távon működő barátságok szerintem nem napi kapcsolatuak, viszont csak akkor működőképesek, ha a barátnő és a "másik felünk" között nincs kibékíthetetlen ellentét. Ha valami nem stimmel kettőjük között, akkor próbáljuk meg megértetni velük mennyire fontos a másik számunkra. Az a barátnő, aki féltékeny a férjemre, nem lehet igazán a barátnőm, mert nem örül a boldogságomnak.

Nekem szerencsére van olyan barátnőm, akinek a férje jól összebarátkozott az én férjemmel is, így egy nagyon ideális kapcsolat jöhetett létre.

Az, hogy barátságoknak vége szakad a természet rendje, bár ha valakit fontosnak érzünk még a kapcsolat megszakadása után is mindenképp megéri a próbálkozást.

Annyi gondolatom van még, de majd apránként leírom, hogy ne tengjek nagyon túl.

Üdv: Garam
Garam
 


Sziasztok lányok!

Nagyon hiányoztatok a hétvégén, hogy nem tudtam kiírni magamból a gondolataimat. De most végre hétfő van és írhatok.

Én rossz emberismerő vagyok, szerintem nekem azért nem sikerül jó barátnőt találnom. Most is átvert egy lány és nagyon padlón vagyok. Csak kihasznált: azt akarta tőlem, hogy információkat szerezzek a volt férjéről, spricliskedjek. Nem tettem meg, erre megsértődött és máris új barátnője van (de közben engem is megtart) és hideg lett velem, kiabált velem, nem volt többé megértő és otthagyott a fodrásznál, hogy neki dolga van, holott megbeszéltük, hogy együttmaradunk ott és soha egy fillért nem költ rám. Egy gyorsétteremben csak magának vett egy menüt és kész, leült egy asztalhoz. Ha én nem akartam csorgó nyállal végignézni, ahogy eszik, akkor vennem kellett magamnak is kaját. Jó, ez természetes, de én már annyit költöttem el rá, hogy minimum, hogy meghívott volna valamire. Így lett volna igazságos.

Szóval, azt szeretném elmesélni, hogy milyen pocsék érzés, amikor átver egy barátnőm, amikor szeretem őt és hiszek benne és egyszerre csak kiderül, hogy hazudott nekem és csak kihasznált. Hogy nem önmagamért szeretett, hanem csak mert szüksége volt információkra. Közben pedig minden nap mondogatta, hogy milyen boldog, hogy ilyen jó barátnője van, mint én és meg sem érdemel engem.

Most ki vagyok borulva. Nincs is más barátnőm, nagyon magányos vagyok. Olyan pocsék így az élet!

Edit
Névtelen
 


Ó, még elfelejtettem elmesélni a részleteket. A csalódásom már egy héttel korábban kezdődőtt, amikor a barátnőmnél voltam vendégségben. A barátnőm mindig azt mondogatta, hogy én vagyok az egyetlen barátnője és imád engem. Ez így szépen is hangott és meg is nyugodtam, hogy milyen hűséges és jó barátnőm van és sokra becsül engem.
Mondta, hogy mást nem is szeret annyira, mint engem, így nincs is más barátnője. Ezt le is írta nekem levélben, nem csak a képzetem szüleménye. Írásban van rögzítve.

Na, erre a kislánya szólta el magát, a 3 éves kislány, aki engem állandóan Katinak szólított. Hát, ez fura volt. Aztán mondta a barátnőm, hogy azért szólít Katinak, mert ugyanolyan hosszú hajam van, mint a Katinak, aki gyakran jár ide. OK. Fel sem vettem, hogy valaki jár oda, nem akartam ezen megsértődni.

Aztán amikor egy hét múlva fodrászhoz mentünk volna és úgy volt, hogy együtt is maradunk ott végig, akkor jött a változás. Mivel én nem akartam segíteni a barátnőmnek a férje megszivatásában, így hirtelen nem ért rá velem maradni, mennie kellett. (Persze, ezt konkrétan nem indokolta ezzel, csak én kombináltam.)

Egyik percben azt mondta egy másik történet kapcsán, hogy találkozik egy barátnőjével és az a lány megy vele haza és náluk is alszik (de ezt csak mellékesen említette meg). Ez nagyon rosszul esett, mert azt mondta, rajtam kívül nincs másik barátnője. Hát, ez hazugság volt és igyekezett eddig álcázni előttem a dolgokat, de elszólta magát.
Aztán a következő percben már azt mondta, hogy mennie kell haza, de csak azért, mert a kislánya nagyon várja haza. Ennyi.

Nagyon utálom, ha belehazudnak a képembe. Ezek után nem veszhetek össze a lánnyal, de megszakadt bennem valami. Már nem szeretem, csak elviselem, de mindig eszembe jut, ahogy kiabált velem, ahogy a képembe hazudott és ahogy otthagyott a fodrásznál. Micsoda csalódás!

Ti mit tennétek a helyemben? Nincs kedvem tisztázni vele, mert nevetségesnek érzem magam, hogy bánt, hogy másik barátnője is van, hogy az a bajom, hogy otthagyott a fodrásznál. Ezek nevetséges dolgok, jobb ha eltitkolom, milyen pitiáner érzelgős, érzékeny barom vagyok. Igaz?

Edit
Névtelen
 


Még szeretném megtudni a véleményeteket a hármas barátságról is. Működhet-e az ilyen felállás? Szerintem nem. Semmiképpen.
Hárman vagyunk havernők (nem barátságról van szó távolról sem) és mindig az van, hogy én vagyok kiszorítva a titkokból, ami nagyon rosszul esik.

Olyan szokott lenni, hogy az egyik lány elmeséli nekem a titkot, amit közösen őriznek a másik csajjal, de megkér, hogy ne mondjam el a másik csajnak, hogy ezt én tudom, mert ő nem akarta, hogy én is tudjam. Értitek.
És közben az a harmadik a szemembe hazudik, mert nem is sejti, hogy én tudom a titkát. Nagyon rossz érzés. De közben mosolyognom kell, nehogy észrevegyék a bajomat.

Edit
Névtelen
 


Sziasztok!
Garam! Várom a többi gondolatodat is! Szerencsére ez a "kereszbe barátkozás" a másik barátaival nálunk is működik, és valóban nagyon fontos.
Edit! Nekem úgy tűnik, hogy túl érzékeny vagy. Miért baj az, ha a barátnődnél a "Kati" is fel szokott tűnni? A barátság, csakúgy mint a párkapcsolat, nem szólhat a másik kisajátításáról, mert az csak sértődések forrása lehet. Én annak is örülök, ha a barátainkon, barátnőimen keresztül másokat is megismerek.
Ancsa!
Egy régebbi leveleddel kapcsolatban eszembe jutott, ahogy Garam is írta, hogy beszéld meg a dolgot a hugoddal. Nekem sajnos nincs testvérem, így kívülről nézem a dolgot, de úgy képzelem, hogy a "testvérség" az egyik legfontosabb kapcsolat, amire nagyon kell vigyázni. Gondolom a hugod most fülig szerelmes, és vérig sértenéd a véleményeddel, ezért ha beszéltek róla, legyél nagyon kíméletes, vagy inkább várj a fejleményekre.
Minden jót:
Judó
Judó
 


Szia Edit!

Szerintem gondold át a fogalmat, hogy barátság. Sokminden, amit leírsz, nekem abszolút nem fér be a képbe. Nekem két nagyon jó barátnőm van, az egyikkel épp 15 éve ismerjük egymást, a másikkal is nemsokára 15 év lesz. Azóta persze már ők is ismerik egymást, és teljesen jól működik nálunk a hármas barátság! Mint Judó is írta, nem tudom mért baj az, ha a barátnődnek vannak más kapcsolatai is. Nálunk mindkét barátnőmnek vannak más barátai is, tkp. fogalmam sincs róla, melyik pontosan milyen mélységű. De itt is a szeretetről van szó, amely nem fogy el attól, hogy több embernek adunk belőle. Ez pont olyan, mint kisgyereknél a kistesó érkezésekor a testvérféltékenység. Attól, hogy nem kizárólagos barátnője vagyok valakinek, attól még ez működhet. Nálunk ez a hármas valamikor kb. 10 éve állt hármassá, addig két sima kettes volt, bár hírből ismerték egymást. Aztán akkoriban voltunk együtt hármasban nyaralni. Voltak pillanatok, amikor bizonytalan voltam, jól teszem-e. Azóta ugyebár eltelt egy évtized, most már tudom, hogy semmi probléma nincs belőle. Az igazán jó barátságok nem vesznek ilyesmitől el. Ma már tetszőleges felállásban találkozunk, ez a hármas egyben három kettes is, minden oldala egyforma erős. Még jó is, mert ha valamelyik ágon probléma van, akkor a harmadik segít.
Amiket az aktuális lányról leírtál nekem nem férne bele a barátságba, illetve legfeljebb egy átmeneti valamibe. Így utólag belegondolva voltak anno hasonló kapcsolataim, ma már egy sincs meg közülük.
Talán érdemes lenne hozzád jobban hasonló alkatú lányokkal keresni kapcsolatot. A magányos típusú és a rengeteg ismerőssel rendelkező személyek elég más világban élhetnek, más fogalmaik lehetnek a dolgoktól.
Ne add fel, nem mindenki veszi félvárról a barátságot, csak eddig nem volt szerencséd. Legyél kicsit nyitottabb, várj el eleinte kevesebbet a "jelöltektől", esetleg te magad se áraszd el őket rögtön mindennel. Ne fuss olyan kapcsolatok után, amelyben úgy érzed, nem egyformán vagytok jelen.
És legfőképp ne csüggedj!

Szia:
ILdi
Pethes ILdikó
 


Szia Ildi!

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásodat. Igazad van, mert az a "barátság", amiről itt annyit panaszkodtam, csak egy átmeneti valami, ami nem fog életre szólni. Én alig várom, hoyg valaki a barátnőm legyek, de ugyanolyan zárkózott legyen, mint én.

Amikor megismerek egy lányt és jól elbeszélgetünk, akkor olyan lelkes vagyok és azt hiszem, megtaláltam az igazit. De aztán az ő lelkesedése elmúlik és akkor megsért engem a nemtörődömsége és akkor nincs értelme tovább folytatni.

Tényleg eddig nem volt szerencsém. De még próbálkozom.

Én sajnos ezen a barátnőmön keresztül nem ismerhetek meg másokat, mert félti tőlem a Katit, nem beszél róla, csak éppen megemlítette véletlenül (elszólta magát, hogy létezik). Különben nem beszél róla és tovább folytatja a dumát, hogy szeret engem. Ez csak egy üres frázis nála. Különben sokkal fiatalabb mint én és ő nagyon barátkozós típus, míg én zárkózott vagyok. A férjem pl. utálja őt, mert nagyon sok szemétséget elkövetett már ellenem a csaj. Pl. kirakott minket a zuhogó esőben a kocsiból, hogy menjünk Hév-vel, mert sokba kerül a benzin. Ilyenek. Olyan smucig!

Edit
Névtelen
 


Sziasztok! Ma megadom az e-mail címemet és kérlek írjatok nekem, mert szeretnék barátnőket, nagyon kis árva vagyok!

Edit
Edit
 


Jaj, eltevesztettem a címet:
Edit
 


Sziasztok!
Szerintem ezen a lapon 2 malomban őröltök. Van akik a barátságról írnak, Edit meg a lány-lány párkapcsolatról. Tévednék? Mackó
Mackó
 


Mackó, nagyon undorító vagy! Mit képzelsz? Én is a barátságról írok! Szállj magadba egy kicsit. Tudod ki a leszbikus!!!!!!
Névtelen
 


Kedves Edit!

Én örülnék, ha igy lenne, ezek szerint csak kétértelmű ahogyan irsz.... De hogy undorító lennék? Hmmm Mackó
Mackó
 


Mackó, te biztosan férfi vagy. A férfiak állandóan csak azt várják, hogy leszbikus lányokat láthassanak. Nekik az nem undorító. De vajon ti, férfiak vonzónak találjátok a férfiakat? Mert én nem találom vonzónak a nőket. És szerintem neked is undorító lenne, ha azt hinném, hogy te homi vagy. Igazam van?

Edit
Névtelen
 


Sziasztok!

Megint Edit vagyok. Mackó kicsit bezavart a beszélgetésbe. Mostanában nem is ír ide senki. Ő elterelte a beszélgetést sajnos.
Azt figyeltem meg, hogy minden időszaknak megvannak a saját barátnői. Pl. a gimi alatt van a gimis barátnőm, aki a gimi után eltűnik. Aztán a munkás évek alatt kolléganő a barátnő, aki a munkahely változtatása után eltűnik. Aztán a kismamaság alatt a többi kismama a barátnő. Ez a barátság típus szerintem sokáig tarthat, mert a gyerekek együtt játszhatnak és örök téma a gyerek. Igaz?

Az egyetemi évek alatt egyetemi barátok vannak, de ők is eltűnnek. Ki marad meg végig?

Nektek melyik típusú barátság maradt meg legtovább?

Mi van, ha veszekedtek? Volt már nagyon mosolyszünet és főleg mi miatt?

Edit
Edit
 


Sziasztok!

Visszajöttem, hiányoztatok. De most újra itt :)) A leveleimet még nem néztem meg, tehát nem nem akarok válaszolni, hanem még nem volt időm.

Kedves Garam és Judó!
A húgom helyzete nagyon egyszerű lenne, ha ő ebben a kapcsolatban boldog lenne, és ha fülig szerelmes volna. De ő három éve a titkolt barátnő (a "hivatalos" barátnő mellett), a lelki szemetesláda és miegyéb. Ez a kapcsolat eleinte önbizalmat adott neki, hitt abban hogy ő lesz majd az igazi, de jó ideje csak az önbecsülését rombolja. Próbál menekülni belőle, de képtelen kiszállni. És már nagyon sokszor beszélgettünk erről, de nem bánthatom meg azzal, hogy elmondom neki, milyen primitív és önző pasija van.

Kedves Edit!
Szerintem az, hogy melyik barátság marad meg a legtovább, az nem azon múlik, mikor köttetett, hanem azokon az embereken akik között kialakult.
Nekem a gimnáziumi barátnőm maradt meg legtovább (eddig), már 9 éve vagyunk barátnők. Az egyetemi barátnőm ezzel már csak azért sem mérhető össze, mert az 4 évvel később alakult barátság. Ezen kívül van még egy barátnőm, aki a legrégebbi, vele általános iskolás koromban lettem jóban (együtt sportoltunk), ha találkozunk még ma is órákig tudunk beszélgetni, de ez az évek során inkább haversággá alakulgat, mert egyre több dologban különbözünk: neki a karrier a fontos, én családot (is) szeretnék; hihetetlenül eltávolodott a világlátásunk, ami némi kínos csendet tud eredményezni stb. Így aztán hiába ismerjük és kedveljük egymást 14 éve, ez nem olyan barátság, hogy bármikor számíthatnánk egymásra (már csak azért sem, mert ő otthon maradt (Db), én meg elköltöztem).
Szerintem az igaz, hogy minden időszaknak megvannak a maga barátságai, de az már nem törvényszerű, hogy az adott időszak elmúltával ezek a barátságok is megszűnnek. Másrészt az hiszem, mi magunk tehetünk a legtöbbet azért, hogy megtartsunk egy olyan barátságot, amit arra érdemesnek tartunk. Hullámvölgyeken és mosolyszüneteken is túl lehet lenni, főleg ha időnként magunkba nézünk és azt vizsgálgatjuk, hogy mi mit tehetnénk a jobb viszony érdekében. Ez pedig nem is olyan könnyű (nekem eleinte baromi nehéz volt elismerni, hogy egyáltalán nem vagyok tökéletes, és hogy az adott helyzetben én voltam a hunyó).
Ennyi "okosság" kezdetnek elég is belőlem.
Szép napot mindenkinek!

Ancsa
Ancsa
 


Sziasztok!
Egyetértek Ancsával, a kapcsolatban nem a mikor a meghatározó. Legfeljebb annyiban, hogy a résztvevők mennyire érettek hozzá. Így a barátnő fogalmat is ketté kéne osztani, talán Ancsánál a haverként említett barátnő és az "igaz" barátnő-re. Előbbi alatt értem azt a kapcsolatot, hogy az illetővel közös programokat csinálok, napi dolgokról beszélgetek stb. Utóbbi pedig a hosszan megmaradó, mély barátság. Amúgy nekem az egyik ilyen történetesen egy nyaraláson indult, szóval még suli sem kell hozzá. Igaz, nem ott lettünk barátnők a második értelemben, hanem egy hosszas levelezés követte és aztán apránként alakult. Én Edit elbeszéléseiből úgy érzem, akiket ő említ inkább mind az első csoportba sorolhatók. Persze senki se kerül rögtön a másodikba, valahogy az évek során alakul így. Az hogy ki marad meg, az független az elejétől, a személyektől függ. Bár azért valahol talán az elején még hiányzik a kor és érettség is hozzá, de akkor még az igény is, és aztán az akkori kapcsolatok is átalakulhatnak.
Történetes nekem az egyetemről egy fiú barátom, meg egy férjem van, barátnőm nincs. (na ja, 5-en voltunk lányok az évfolyamban). Kismama barátnőim eddig nem voltak, most a neten gyűlnek az ismerősök, de azt ma még nehéz megmondani, ezekből melyikből lesz barátság. A kolléganőimmel (én még csak két éve dolgozom, és az egyetemhez hasonlóan kollégaNŐmből sincs sok) inkább csak idebent tartom a kapcsolatot, bár egyikkel-másikkal sok mindenről elbeszélgetek, de nem tartom a klasszikus második csoportbeli barátnőnek egyiket sem. Jut eszembe, kamaszkorom kedvelt témája volt: szerintetek létezik fiú és lány között igazi barátság? (nem szerelem, barátság, de abból komoly)
Edit! Talán már írtam, de nem baj. SZerintem ne akarj rögtön senkiben igaz barátot meglátni, keresni, és ne tekints rögtön annak senkit. Az igaz barátsághoz idő kell, teljesen meg kell ismerni a másikat, el kell tudni őt fogadni stb. Valahogy ez ugyanolyan, mint a jó párkapcsolat, jó házasság.
És arra, hogy veszekszünk-e. Nos eme két barátnőmmel, és egy barátommmal: lényegében nem! SOse! Vicces cívódás volt, de többet veszekedtem bármely családtagommal, mint velük!
Sziasztok:
ILdi
Pethes ILdikó
 

Vissza: Mi, nõk!

Jegyzetfüzet:

 

X
Kamaszmentő - TeakiadóMi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóNem születtél anyának! - TeakiadóBabázz lazán! - Teakiadó