8 hónapos kismama...

A kétnyelvűséget nálunk csak mostanában kezdték vizsgálni, így szakirodalma nem igazán tudok ajánlani, azért leírom, amit nekem eddig sikerült "összemazsoláznom". A gyermek anyanyelve az a nyelv, amin először megtanul beszélni, ez pedig általában az, amin a vele foglalkozó, őt gondozó személy -legtöbb esetben az anya - szól hozzá. Anyanyelve tehát mindig csak egy van a gyereknek. Amennyiben az egyik szülő idegen ajkú, s csak a saját nyelvén beszél a gyerekkel, akkor azt a nyelvet is megtanulja a kicsi. vannak sajátosságok, amelyek jelentkeznek a kétnyelvűen nevelt gyerekeknél: a második nyelvet később kezdik el használni, holott sok mindent megértenek már, gyakran keverik a szavakat, és a nyelvet is. Kisebb lesz a szókincsük, ami érthető, hiszen minden szót kétféleképpen kell megtanulniuk. Ezzel szemben sokkal rugalmasabb lesz a gondolkodásuk, gyorsabban tudnak váltani a szempontok között. Érdemes arra figyelni, hogy azt a nyelvet kell előtérbe helyezni egy idő után (4-5éves korban), amelyiken majd tanulni fog a gyerek az iskolában. Ennek a nyelvnek a szókincsét kell elsősorban gyarapítani.
Természetesen a pozitív hatások mellett vannak negatív  hatásai is a kétnyelvűségnek. Megfigyelték, hogy a kétnyelvűek között gyakoribb az írás-olvasás zavara. Azt a nyelvet, amelyet nem tanul "hivatalosan", iskolában a gyerek, nem tudatosan beszéli, így a nyelvtanról, a helyesírásról nem sok fogalma lesz. Ezen mindenképpen segíteni kell, tehát, hiába beszéli kitűnően a második nyelvet is a gyerek, nem árt nyelvtanár segítségét igénybe venni a nyelvtan, az íráshelyesség kialakítása miatt.
S végül még csak annyit: a kétnyelvűvé nevelés csak akkor lesz sikeres, ha a szülőknek anyanyelve az a nyelv, amin a kicsihez szólnak. Emellett minél több olyan lehetőséget kell biztosítani a gyerek számára, ahol megtapasztalhatja, hogy mások is használják az otthonról ismert szavakat.

Izsó Ildikó