A kisfiam most 5...

A diszlexia a tanulási zavarok közé tartozik. Tanulási zavarról akkor beszélünk, ha az ép értelmű, ép érzékszervekkel rendelkező, kulturálisan vagy gazdaságilag nem hátrányos helyzetű gyermek a tanuláshoz szükséges egy vagy több képesség hibás működése miatt bizonyos tantárgyból vagy tantárgyakból nem tud megfelelni az adott szinten megszabott minimális követelményeknek.
A tanulási zavar voltaképpen tehát csak az iskolában diagnosztizálható egyértelműen, az óvodában csak szűrni lehet a gyerekeket, azt megállapítani, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy tanulási zavarral küzd majd a gyerek. 
A diszlexia a percepció zavarával jár együtt, vagyis az érzékszervek által felfogott információ értelmezésébe hiba csúszik. Elsősorban a látási és a hallási percepció zavara jellemzi a diszlexiás gyerekeket, ezért a valódi diszlexia nem alakulhat ki pszichésen. Ezek a zavarok már óvodáskorban is felismerhetők, így válik lehetővé a korai szűrés és a fejlesztés. 
A levelében írta, hogy tartósan távol van gyermekétől, arról azonban nem írt, hogy ezt hogyan viseli a fia. Lehetnek ugyanis olyan pszichés következményei az anyától való elválásnak, aminek következtében a gyermek nem akar együttműködni a környezetével, figyelme szétszórt, képtelen odafigyelni a feladataira. Ebben az esetben azonban nem diszlexiáról van szó! Gondolom az óvodában tájékoztatták a vizsgálatot végző pszichológust a fia speciális helyzetéről, így a megfigyelt tünetekből nem vonhatott le téves oki következtetést. 
Vannak olyan módszerek, amelyekkel segíthető a percepciós zavarok leküzdése, érdemes tehát a fiát fejlesztő foglalkozásokra vinni, így az iskolakezdésre jelentősen csökkenthető a hátránya.
Izsó Ildikó