Kérdések-válaszok
Húgom jelenleg egy...
Biztosak vagyunk benne, hogy kell legyen egy "fogás", egy pont, ami olyan szinten irritálja a hólyagot, vagy az azt tartó izmot, hogy az elenged és ki tud jönni, aminek ki kell.
A gyerek egyébként gyönyörűen "dolgozik" (a Pető módszert követve), de nem hajlandó pisilni, ez viszont időveszteség... főleg, hogy csak 1/2 1 hónap áll rendelkezésre.
Válasz
Megértem a problémájukat, de sajnos nem ismerek olyan "fogást", amivel pisilésre lehet késztetni egy gyereket, ha ő nem akarja. Ha ismernék ilyet, akkor sem javasolnám a "használatát", mert, mint Ön is írta, pszichés okokra tudják visszavezetni a vizelet visszatartását. Azon kellene inkább elgondolkozniuk, hogy nem lehetne-e a kislány "anya hiányát" valamilyen módon kielégíteni?
Ne haragudjon a következő soraimért, sokat gondolkoztam azon leírjam-e? Valahogy úgy érzem, hogy a MÓDSZER, a MUNKA, amit elvárnak ettől a mozgássérült gyerektől, valahogy mindenekelőttivé vált, s a gyerek, akiért mindez történik, háttérbe került. Bár csak felületes ismereteim vannak a Pető módszerről, tudom, hogy egész napot lefoglaló, kemény munkát jelent egy sérült gyerek számára. Mindez az ő érdekében történik, ezt tudom, de ezzel együtt nem szerencsés figyelmen kívül hagyni a gyerek igényeit sem. Lehet, hogy a kevesebb több lenne ebben az esetben, s a felnőttek empátiája többet segítene az amúgy is nehéz helyzetben lévő gyereken?
Tisztában vagyok a helyzet összetett voltával, azzal, hogy bizonyítani szeretnének, kevés az idő, a család is elvárásokat fogalmaz meg, talán nekik (a szülőknek) is nehéz megbarátkozni a helyzettel, gyerekük állapotával, minél előbbi javulást akarnak, de nem hiszem, hogy tartós eredményt lehetne elérni a gyerek "ellenében".
Elnézést, hogy nem tudtam segíteni, de mint pszichológus fontosnak éreztem ezeknek a gondolatoknak a leírását.
Izsó Ildikó
