Kérdések-válaszok

Kislányunk 16 és fél...

Kislányunk 16 és fél hónapos, egészséges, nyugodt baba. Igyekszünk szabadon nevelni, ami számunkra azt jelenti, hogy figyelünk az igényeire, napirendhez igazodunk, amelytől azonban rugalmasan eltérhetünk igény szerint. Fejlesztjük Panna kreativitását, könyveket nézünk, építünk, sokat vagyunk levegőn (panelben lakunk).
Hét hónapos terhes vagyok, Panna az első pillanattól "tudja", hogy kistestvére lesz. A kedvenc könyve is "babás" könyv, a terhességről, csecsemőápolásról szól. Naponta nézegetjük, már szinte mindent tud a babaápolásról. Gyakran eteti, itatja a babáit, minket.
Néhány hete elkezdett agresszíven viselkedni. Ha valamit megtiltok neki, vagy azt mondom, hogy nem szabad, fúriaként csapkod, üti a kedvenc alvós maciját, nemritkán rám is vág. Minden alkalommal megfogom a kezét, határozottan mondom neki, hogy nem szabad, mégis.
Tegnap, amikor a délutáni séta után tisztába tettem, 4-5 alkalommal hasba-rúgott, pedig próbáltam énekkel, játékkal lekötni a figyelmét. Kb. a 3. alkalom után azt mondtam neki, hogy el fogom fenekelni, ha nem hagyja abba. Szerintem direkt provokált, még egyszer biztosan belém rúgott, amikor pedig letettem, kicsit idegesen mondtam neki, hogy nagyon haragszom rá és ráhúztam a fenekére. Otthagytam a szobájában, természetesen nagyon sírt, kb. fél perc után átjött hozzám, de útközben rávágott a szomszéd kisfiúra, aki nálunk rajzolt a szőnyegen (5 éves, sokat játszanak együtt).
Én persze már egyáltalán nem haragudtam rá, azt mondtam neki, hogy nagyon szeretem, megölelgettem és közben azért elmondtam neki, hogy csúnyán viselkedett és fájdalmat okozott nekem. Utána minden rendben volt.
Este azért Apán is kipróbálta ezt a verekedést. Ő csak megfogta a kezét és férfiasan rászólt, hogy nem szabad.
Azt gondoltam, hogy ez a verekedés el fog múlni, de ma is rám csapott öltözködés közben. Nem szeretnék veréssel, agresszíven gyereket nevelni, de úgy tűnik a jó szó sem hatásos. Mit tegyünk?

Válasz

Amikor a szülő először találkozik gyermeke agressziójával, szinte mindig megdöbben, elszomorodik, s felmerül a kérdés, mit tettem rosszul? (Ezzel én is így voltam, mikor a legnagyobb fiammal kapcsolatban történt szinte pontosan ugyanaz, mint amit Ön is leírt.)
Az agressziónak többféle definíciójával találkozhatunk a pszichológiai irodalomban. Közös bennük, hogy a meghatározások mindegyikében szerepel a "tudatos károkozás másnak" kitétel, márpedig a szülő nehezen akarja elhinni a csemetéjéről, hogy nála ilyesmiről szó lehet. A kutatások kimutatták, hogy egy és két éves kor között hirtelen megnőnek a gyermekek környezetük felé irányuló agresszív megnyilvánulásai, ezek csúcsa 16 hónapos kor körül van, nincs nagy különbség a fiúk és a lányok között. Később a tett helyét átveszi a szó, főleg a lányoknál a csúfolódás "vezet", a fiúk is kevesebbet verekednek, inkább szóban fejezik ki agresszivitásukat.
Azért tehát, hogy a lánya agresszívebb lett tetteiben, nem kell aggódnia, azonban szó nélkül sem lehet hagyni. Az agressziót többnyire valamilyen indulat váltja ki, bár ebben a korban pusztán a "hatás" kedvéért is agresszívek a gyerekek. Ahhoz, hogy az agressziójával később bánni tudjon a gyerek, először meg kell tapasztalnia, milyen hatást vált ki az, ha megüti a másik embert. Ezért nem jó, ha az anyák/felnőttek, mímelik a sírást, eljátsszák, hogy mennyire fáj nekik az ütés, mert így a gyerek egy remek előadást lát, s aztán a későbbiekben ezt újra és újra látni szeretné, hát ismét ráüt az anyjára).
Az agressziót valamilyen indulat váltja ki, többnyire az, ha korlátozva érzi magát a gyerek. Egy éves kora után, a járás megtanulásával, hirtelen nagy önállóságra tesz szert, ami azt az érzést kelti a gyerekben, most már mindent meg tud tenni, el tud érni. Ezért ebben a korban nagyon nehezen viselik a korlátozást, gyakran indulatkitöréssel válaszolnak a tilalmakra.
Önöknél az indulatot kiválthatja a kistestvér születése is. Nagyon jó, hogy beszélgetnek a babáról, arról, hogy mit és hogyan kell majd csinálni, de azért arról se feledkezzék el, hogy végül is a lánya nem tudja felmérni, belátni, mivel jár egy kisbaba születése. Számára érdekes dolog, jó játék a macival való babázás, az anyával is lehet erről beszélgetni, gondolom, megmutatta/megmutatja, hogyan kell tisztába tenni, ringatni, etetni a maci-babát, vagyis játszott a lányával, amit Ő valószínűleg nagyon élvezett. Ettől függetlenül látja, hogy növekedik az Ön pocakja, ahol állítólag egy másik gyerek van, aki a helyzetből adódóan is szorosabb kapcsolatban van Önnel, mint Ő. Ez a feszültség "vezetődhet" le a hasba rúgásokban, az Önre való ütésekben.
Fontosnak tartottam, hogy leírjam a fentieket, mivel jól illusztrálják, hogy ugyanazt a viselkedéses megnyilvánulást - az agressziót - helyzettől függően más és más érzelem válthatja ki.
Javaslatom a következő: hagyják a testvér születését, ha a lánya kezdeményezi a beszélgetést vagy a játékot, akkor természetesen beszélgessen vele róla, de Ön ne hozza szóba. Feszültséget okoz, hogy a lánya tud egy változásról, de még várnia kell rá, nem is igazán tudja felmérni, mi is változik majd meg. (Lehet, hogy ezzel sokan nem értenek egyet, de véleményem szerint nem igazán lehet felkészíteni még a nagyobb, 4-5 éves gyereket sem az első - kisebb - testvér érkezésére.) Amikor Önnel szemben agresszív, fogja meg a lánya kezét/lábát és szigorúan, komolyan közölje vele, hogy nem szabad. Ez nem igényel magyarázatot, egyszerűen nem szabad megütni az anyát. Amikor a játékaival agresszív a lánya egy tiltás miatt, akkor el lehet vele erről beszélgetni: "most mérges vagy, mert nem engedem meg, hogy ezt és ezt tedd, de úgy látom még nem tudod megcsinálni, stb". Egyébként próbálja a tiltásokat a minimumra csökkenteni, inkább segítse, ha lehetősége van rá, hogy a lánya kipróbálja azt, amit szeretne. Ezzel egyre több tapasztalatot szerez, saját maga győződik meg arról, mire képes és mire nem.

Izsó Ildikó