Kérdések-válaszok
Fiunk 3 éves,...
Úgy érezzük, hogy minden erőfeszítésünk ellenére kudarcot vallunk nap mint nap. Berci - bár annyira szeretjük őt és annyira figyelünk rá amennyire csak lehet - agresszív a kistestvérével, üti (ütné, ha hagynánk), megrugdosná (még leírni is szörnyű), rá akar ülni, stb. Kétségbe vagyunk esve. Szeretetben, kiegyensúlyozottan, normális életet élünk. Mindketten 30 feletti értelmiségiek vagyunk.
Ősszel próbálkoztunk a bölcsivel, de 1 hét után feladtam, úgy tapasztaltam, hogy a gondozónők előítélettel vannak azokkal az anyukákkal szemben, akik a 2. gyerek mellett beadják az idősebbet bölcsibe és nem akartam Bercit semmiféle gondozónői inzultusnak kitenni. És hát végül is tényleg megoldható, hogy ő is itthon legyen.
Berci egyébként a vele egykorúakkal szinte egyáltalán nem barátkozik, kicsi kora óta idegenkedik az ismerősi kör néhány gyermekétől is. Sokáig nem bírta elviselni, ha más gyerek sírt, ő is elsírta magát.
Válasz
A testvérféltékenységet nem könnyű elviselni a szülőknek, hiszen azt látja, hogy azok, akiket a legjobban szeret, képtelenek békében élni. Nagyon sok türelem és következetesség szükséges ahhoz, hogy idővel ez a helyzet rendeződjék. (Azt csak így zárójelben írom, hogy mintha az Önökéhez hasonló értelmiségi családokban, ahol megengedőbb a légkör, ott erőteljesebben jelentkezik a féltékenység is. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a szülők megengedőbbek az érzések, a negatív érzések kifejezésében is, ezért, amikor megérkezik a rivális, jobban szabadjára engedik az indulataikat az idősebb testvérek.)
A kisebb jelenléte mindig probléma a testvérsorban előtte lévő számára, ezt kétszer is megfigyeltem a gyerekeimnél. Egyre inkább meggyőződésem, hogy nem lehet felkészíteni egy gyereket a testvére születésére, hiszen nem tudja felmérni, mi vár rá. Meg kell tanulnia osztozni egy másikkal a szülők figyelmén, meg kell tanulnia alkalmazkodni, és még számtalan dolgot. Ráadásul egy csecsemővel való foglalatosság más, mint egy 3 évessel való viszony, ott van a szoptatás is, ami egy nagyon bensőséges kapcsolat, ebből a nagyobb életkora miatt nem részesülhet, de biztosan Ön is tudna még példákat mondani. A legfontosabb, hogy a nagyobb tudomására kell hozni, hogy másként kell egy csecsemővel bánni, mint egy hároméves nagyfiúval. Gyakran beválik, ha bevonják a nagyobbat a kisebbel való foglalkozásba, illetve amikor a kicsi szopizik, akkor a nagyobb mesét hallgathat. (Sokáig én is olvastam a szoptatások alatt a nagyobbnak, egy ideig bevált, aztán mást kellett kitalálni.) Jó módszer, ha időnként csak a nagyobb megy el valahova vagy Önnel vagy a férjével, olyan programra, amire csak a "nagyok" mehetnek. Egyszóval valamilyen extra figyelmet kell a nagyobb számára biztosítani, hogy érezze, nem esett ki a szülők figyelmének köréből, szeretetéből azzal, hogy megszületett a testvére.
A másik fontos dolog, hogy a nagyobbat bizony korlátozni kell az indulatainak kifejezésében, vagyis nem ütheti meg, nem rúghatja meg, nem feküdhet rá a kicsire, ezt nagyon szigorúan tiltani, esetenként büntetni kell. Viszont a nagy ölébe lehet adni a kicsit, együtt figyelhetik, hogy mit csinál, hogyan fejlődik.
A testvér féltékenység csak lassan rendeződik, a szülőktől állandó villámhárító szerepet igényel. Később, amikor már mindketten nagyobbak lesznek, s a kisebb lesz már olyan védtelen, akkor egyre inkább kivonulhat majd a szülő a gyerekek közötti konfliktusok rendezéséből, de addig sok türelemre és találékonyságra van szükség.
Azt hiszem, hogy a gyerekeknek nem is annyira a testvérrel van bajuk, inkább a másik felé irányuló figyelmet és szeretetet fájlalják. Jó nem verbális kommunikációval lehet segíteni a dolgon, de addig is időbe telik, amíg csillapul a féltékenység. Ezek miatt az okok miatt jó, hogy a bölcsit felfüggesztették.
Izsó Ildikó
