Kisfiam 3 és fél...

Ha már két éves kora óta napközben szobatiszta a kisfia, akkor tulajdonképpen nincs semmi ok az aggodalomra, hiszen képes a kisgyermek szabályozni ezt a testi funkcióját. A szabályozás persze még nem "tökéletes", és ez nem is ritka jelenség. A legtöbb kisgyermeknél a nappali szobatisztaság alakul ki először, és ezt követi az éjszakai szobatisztaság, amit gyakran 3-4 éves kor körül érnek el a gyerekek. Sok kisgyermek olyan mélyen alszik, hogy nem tud felébredni a vizelési ingerre, emiatt alakul ki később az éjszakai szobatisztaság. Ha a kisfiú testileg és lelkileg egészséges, és eddig a korának megfelelően fejlődött, akkor azt lehet gondolni, hogy ezen a területen még nem teljesen fejlett, és az ideg- és izomrendszeri, és persze a személyiségbeli fejlődés fog ezen módosítani. Ha ilyenkor sürgetik a gyermeket, akkor ő azt érzi, hogy olyat várnak el tőle, amit még nem tud, és ezt a "nem tudom megcsinálni", "szégyellem" érzést, ami evvel párhuzamosan kialakul, más dolgokra, eseményekre is átviszi. Az is előfordulhat persze, hogy a túlzott és korai elvárásokra daccal válaszol egy gyermek, de ez sem tekinthető hosszú távon az egészséges fejlődés alapjaként. Éppen ezért azt gondolom, hogy nem kell siettetni ezt az érési folyamatot, ha már nappal nem pisil be a kisfiú, akkor hamarosan éjszakára is ágytiszta lesz. Azt persze lehet közvetíteni a kisfiú felé, hogy az éjszakai szobatisztaság természetes dolog, és lassacskán ő is el tudja érni, hiszen más dolgokban is nagyon ügyes és okos. Lehet tehát bátorítani, biztatni, dicsérni, ha jól, ügyesen tesz valamit, ha egyszer-egyszer éjszaka száraz marad. De nem kell ezt nagyon hangsúlyozni, mint ahogy az éjszakai bepisiléseket sem. Természetesen és nyugodtan kell bánni evvel a dologgal, abban a biztos hitben és tudatban, hogy ez az érés és változás megtörténik, és a gyermekhez képest (sőt, a tudományos eredményekhez képest is) megfelelő időben.