A fiam egyéves,...

Az eszébe se jusson, hogy nem jó anya, mert meglátásom szerint nem erről van szó. Biztos, hogy a kötődés is kialakult Ön és a fia között, hiszem egy éve túlnyomórészt Önnel van - ha jó értettem a leveléből. Egyébként vannak olyan kicsik is, akiknél az anya távolléte nem vált ki heves tiltakozást, ez azonban nem egyenlő a kötődés hiányával.
Érdekesebbnek tartom amit az édesanyjával kapcsolatban írt, de nem igazán tudok érdemlegeset mondani, mert hiányzik néhány információ. Annyiban tudok segíteni, hogy leírok néhány szempontot - kérdést - amit érdemes lenne végiggondolnia, hátha ez segítene tisztázni a helyzetet. 
Milyen volt az Ön kapcsolata az édesanyjával, amikor gyerek volt? Önt is kényeztette, mint most a fiát? (zárójelben jegyzem meg, hogy a nagyszülői szerep könnyebb, mert nincs benne akkora felelősség, mint a szülői szerepben. Így általában a nagyszülő-unoka kapcsolat sokkal kiegyensúlyozottabb, mint a szülő gyerek kapcsolat volt). Hogyan fogadta édesanyja, hogy Ön egyedül vállalja a gyerekét? Megbeszélték a dolgot vagy a nagyi csak tudomásul vette? Nem érzi úgy az édesanyja, hogy kárpótolni kell a fiát, amiért nincs mellette apa? A nagyi kényeztetésének Ön érzi valamilyen nehézségét (sírósabb a fia, ha a nagyi nincs ott, Öntől is követeli a folyamatos ölbentartást, szórakoztatást)? 
Visszatérve a kötődésre, a fia jelét adja a neheztelésnek, amikor Ön elmegy, hiszem haragszik Önre, a nagymamához fordul, Önről nem vesz tudomást. Egyébként a fia viselkedése érthető, hiszen sokkal jobb és kényelmesebb egy olyan kapcsolat, ahol nincsenek elvárások, csak vég nélküli szórakoztatás.
Nem tudom, hogy mennyire lehet beszélni az édesanyjával, mennyire értené meg Önt, ha elmondaná neki is, amit levelében nekem leírt (vannak nagyanyák, akikkel nem lehet beszélni ilyen-olyan okok miatt). Mindenképpen fontosnak látom a helyzet tisztázását, nem is annyira az Ön és a fia, mint inkább az Ön és az édesanyja viszonya miatt. Azt javaslom, gondolja át azokat a szempontokat, amiket leírtam, talán segítenek tisztázni a helyzetet. Van még egy ötletem, ez pedig az, hogy felkereshetne egy pszichológust is, aki néhány alkalom alatt segítene tisztázni és megérteni a helyzetét. (gyorsan leírom, hogy semmi baj Önnel vagy a fiával, de az ember lányának általában másként működik az ítélőképessége, ha saját magáról van szó. Igazán ilyen esetekben tudnak sokat segíteni a pszichológusok, amikor nem tüzet kell oltani, hanem nyugodtan át lehet beszélni egy helyzetet. Azért sem ártana egy személyes kapcsolat, mert már önmagában is sikerült elbizonytalanodnia, lásd utolsó mondat).

Izsó Ildikó