Kisfiam két éves és pici kora óta átaludta az éjszakákat, (külön szobában) de kb.2-3 hónapja mintha kicserélték volna. (Mindenképp szükségesnek tartom elmondani, hogy a kisfiam egy éves kora óta dolgozom és édesanyám van vele otthon.) Nem tudom megfejteni azt, hogy hétközben minden nehézség nélkül történik a délutáni alvás, szinte öt perc alatt elaszik, hétvégén viszont, amikor én vagyok vele otthon, nagyon hosszúra nyúlik az elalvás (van amikor egyáltalán nem is hajlandó aludni.) Az éjszakákról pedig már ne is beszéljünk. Mindennapos rendszerességgel kb. hajnali egy órakor felébred és szinte nem is alszik tovább, amitől persze nyűgös, hisztissé válik. Eleinte megpróbáltam a szokásos módszert, hogy időnként bementem hozzá, megsimogattam, később viszont már csak úgy aludt vissza, hogy már ringatnom kellett, aztán már az sem volt elég...jött az "anya ágyikó". A hibát ennél lehet, hogy én követtem el, de egyszerűen már nem láttam más lehetőséget, hiszen nagyon felelősségteljes munkát látok el és ha másnap szinte az ájulás kerülget a fáradtságtól, természetes, hogy nem tudok megfelelően koncentrálni. Hozzá kell tennem, hogy ez sem látszik jó megoldásnak, mert ott is ugyanúgy felébred, mint a saját szobájában, csak így, ha lehet még kényelmetlen is. Lehet, hogy tudja, hogy reggel amikor felébred már nem leszek ott és így próbál meg minél többet velem lenni??? Vagy esetleg túl korai a picit egy évesen a nagyira hagyni?? Vagy ilyen korban már lehetnek "félősek" a gyerekek?
Mindezek mellett még túlságosan is anyás. Szinte semmit nem tudok otthon elvégezni, mert ha elkezdek pl. mosogatni rögtön jön és húz el a kezemnél, ruhámnál fogva, hogy nekem vele kell lennem. Talán itt is én hibázom el???? Mert mikor vele vagyok úgy érzem, hogy nagyon jó játékokat tudunk együtt kitalálni, sokat nevetünk és jól érezzük magunkat, sokat sétálunk és megpróbálom változatossá tenni az együttléteket, de mikor otthon vagyok, mindenkit elküld, nem hajlandó senki mással játszani, csak velem.
Én úgy veszem észre, hogy a korához képest talán túlságosan is érett. Tucatnyi verset tud, választékosan beszél, (olaszul is) nagyon jó a felfogóképessége. Már többször próbáltam neki elmagyarázni az okát, hogy miért nem vagyok mindig otthon, miért nem tudok mindig csak vele játszani, de az okossága ellenére ezt, mintha nem is akarná megérteni. 
Ön mit tudna tanácsolni?? Van rá remény, hogy visszatér a régi alvási szokásához? Mit kell tennem, hogy segíthessek rajta???